Madárvonulás...

 

Bár az ősz ugyan még nem érkezett meg, de néhány madárfaj már augusztus közepén megkezdte a vonulást a déli tájak felé – írta meg a Körös-Maros Nemzeti Park. A madarak mozgását, így a vonulás kezdetét is több tényező befolyásolja. Korántsem csak az időjárás, a hőmérséklet számít, a madaraknál ugyanis genetikailag kódolva van az, hogy mikor kell indulniuk, ráadásul a nap állásából is látják, hogy közeleg az idő. Emellett a táplálék-ellátottság is befolyásolja a vonulás kezdetét.

A vadföldek kialakításának szempontjai

Az apróvadas terület eltartóképességének szempontjából elsősorban azt kell vizsgálni, hogy az adott évben milyen természetes táplálékforrásokra lehet számítani. Ez azért kulcsfontosságú, mert ezek képezik az apróvad táplálkozásának és szaporodásának alapját. Alapvetően minden növénytakaróval borított terület rendelkezik valamennyi apróvadeltartó értékkel. Kölüs Gábor vadgazdálkodási szakember, zoológus korábbi kutatásai alapján az országos átlag figyelembevételével egy 10 000 hektáros apróvadas területen hektáronként körülbelül 0,9 apróvad tartható el, 1,93 kilogrammos átlagos élősúllyal anélkül, hogy kárt tennének a mezőgazdasági kultúrákban. (F:Magro.hu)

Haszonállatok...

Ehető rovarok

 

Ehető rovarok a táplálkozásban...

A rovarok antioxidáns-kapacitása 

Rovarból készült kenyér...

Ismét az ehető sáskákról...

A rovarfogyasztás jövője

Tücsökfarm...

A rovarok jövője...

Év rovara verseny

Rovarinváziók várhatóak...

Rovarok az étlapon...

Lisztkukac-burger és selyemhernyó-snack

A tojás számokban

 A tojás az emberiség létének hajnalától az egyik legjelentősebb táplálékforrás. Ennek oka, hogy általában könnyebben megszerezhető volt, mint például a hús. Tápértéke a húséval vetekszik mind fehérje, mind zsírtartalmát tekintve.

Vadmacska...

A házi cirmos közeli rokonát, a vadmacskát választotta 2024-ben az év emlősének a Vadonleső program, amelyet az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. működtet a Magyar Természettudományi Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert közreműködésével.

Az európai vadmacska küllemében nagyon hasonlít a házi macskához, de életmódjában, viselkedésében vérbeli vadállat - olvasható a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. MTI-hez eljutatott tájékoztatójában.
    A Skóciától Dél-Európáig, keletre a Kaukázus hegyvonulatáig megtalálható ragadozó a nappalokat sűrű erdők, bozótosok mélyén, sziklaüregekben, fák odvában meghúzódva tölti. Az éjszaka leple alatt a nyíltabb terepen, erdei tisztásokon vadászik. Tápláléka csaknem kizárólag frissen elejtett állatokból áll: rágcsálókat, madarakat, de akár üregi nyúl méretű zsákmányt is ejthet.
    Táplálékösszetétele elsősorban a kínálat függvénye. Mezei pockokban bővelkedő években több vadmacska is kizárólag ezeket a mezőgazdasági károkat okozó kisemlősöket fogyasztja.
    A tájékoztató szerint a genetikai vizsgálatok elérhetőségének egyszerűsödésével a jövőben fog kirajzolódni a vadmacskaállományok valódi természetvédelmi helyzete. De már most is látható, hogy vannak olyan területek, ahol a hibridizáció (a házimacskákkal való keveredés) mértéke jelentősen nőtt, ami veszélyezteti az állomány hosszú távú fennmaradását. A felelős házi macskatartás, a házi kedvencek következetes ivartalanítása és portán belül tartása jelentősen segítheti a faj megmaradását - hívják fel a figyelmet a közleményben.
    Felidézték, a Vadonleső Program - Magyarország egyik első, úgynevezett közösségi adatgyűjtő programja - önkéntesek bevonásával, 18 védett növény- és állatfaj elterjedési és veszélyeztetettségi adatainak gyűjtését végzi 2009 óta. A program gondozásában, az Év emlőse kezdeményezés keretében már a 11. fajt vizsgáltak, amelynek apropóján egész éves eseménysorozattal hívják fel a figyelmet a kiválasztott védett vagy fokozottan védett emlősfaj és élőhelye fontosságára, jellemzőire.(F:MTI)

Almatermesztés...

Nagyításhoz kattintson a képre

Körülbelül 55 faj tartozik ide, melyek többsége Ázsiában, kisebb része Európában és Észak-Amerikában honos. Tartalmaz kalciumot, foszfort, vasat, magnéziumot, nátriumot, káliumot, nyomelemeket, valamint A-vitamint, B-komplex vitaminokat, és némi C-vitamint is, ami a héjban található meg a legnagyobb mennyiségben. A B-vitaminok nagyon jó hatással vannak az emésztésre, mivel serkentik, elősegítik a táplálék felszívódását.

Gazdajogsi...

Szerezz Te is gazdijogsit! szlogennel hirdeti a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) azt
az ingyenes képzést, amely mától minden érdeklődő számára elérhető a gazdijogsi weboldalon. A program célja, hogy gyakorlati ismeretekkel és kellő elméleti tudással ruházza fel azokat az állattartókat, akik a jó gazda gondosságával szeretnének kutyáikról gondoskodni. Épp ezért a Nébih és az Agrárminisztérium szakemberei egyaránt a gazdijogsi megszerzésére biztatnak minden állattartót és leendő állattartót.

Az e-learning képzés anyaga, a nyári társadalmi véleményezés után, immár véglegesített formában regisztráció nélkül elérhető a gazdijogsi.hu oldalon. Az összesen nyolc fejezetből álló képzést javasolt a fejezetek sorrendjében elsajátítani, bár az egyes tananyagrészek önállóan, tetszőleges sorrendben is megtekinthetők. A korábban megnézett tananyaghoz is bármikor vissza lehet térni, a tanfolyam elérésének nincs időbeli korlátja, így mindenki a saját ütemében és időbeosztásban tud tanulni.
A Gazdijogsi tartalmát tekintve körüljárja a felelős kutyatartás témaköreit, mint a kutyaválasztás, a táplálás, az anatómiai- és egészségügyi kérdések, a nevelési tanácsok, a viselkedési problémák és a jogi vonatkozások. A program igyekszik hasznos tanácsokat és olyan fontos tudnivalókat átadni, amelyek feltételei a felelős kutyatartásnak.
    
    Kiadó: Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal

A hazai zöldségtermesztés alakulása

A zöldségfélék lágy szárú, intenzív művelést kívánó, nyersen vagy feldolgozva emberi táplálékul szolgáló, nagy biológiai értékű, sok vitamint, ásványi sót, íz- és zamatanyagot tartalmazó növények.
A zöldségfélék elsősorban vitamin- és ásványisó-források. Az emberi szervezetnek mintegy 10 elemre elengedhetetlenül szüksége van, közülük is legnagyobb mennyiségben kalciumra, foszforra és vasra.
A magyar zöldségtermesztés elsősorban a hazai igényeket hivatott kielégíteni. Ez részben a lakossági frisszöldség-ellátásra irányul, de jelentős mennyiségű zöldséget használnak fel a konzervgyárak, sőt az utóbbi időben a hűtőipar is.

A kenyér...

A gabonafélék, ill. kukorica lisztjéből sült, erjesztett tészta, az újkorban alapvető néptáplálék. A falusi lakosság és a városi családok egy része a 20. sz.-ig maga készítette, bár a → sütőipar már igen korán jelentkezett. A házikenyér századunk közepe óta a parasztságnál is folyamatosan visszaszorult. – Mo.-on a 19–20. sz.-ban a házikenyér nyersanyagában és készítésmódjában sokféle változat fordult elő. A K-Dunántúlon, az Alföld és Erdély nagy részén búzalisztből, a Dunántúl többi részén, a Duna–Tisza közén, a Nyírségben, északon és Erdély egy részén rozslisztből, az átmeneti övezetekben a két liszt keverékéből sütik a kenyeret. A Keleti-Kárpátok magyar lakosságánál önálló alapanyag az árpa. Kukoricakenyeret sütnek rendszeresen az Alföld ÉK-i peremvidékén (Kraszna-Szamos-Tisza mente). Somogyban a rozs–kukorica-keverék a jellegzetes. Az alapanyag kiegészítése más lisztfélével gyakori szükségmegoldás; búzakenyérnél burgonyával elég rendszeres. A kenyérlisztet vagy a malomban, az → őrléssel párhuzamosan vagy házi → szitálással különítik el az őrleményből. A kenyér nyersanyagai közül sosem hiányzott az e célra házilag készített erjesztőanyag, amelyhez a századfordulótól kezdve sajtolt → élesztő is társul. A magyar nyelvterület középső részén és az ÉNy-Dunántúlon → tartósított erjesztőanyagot, másutt → kovászmagot használnak. Búza- és rozskenyérnél általános az ún. közvetett tésztakészítés. Ennek első lépése a kovászolás, melynek során a liszt egy részéből az erjesztőanyaggal → kovász készül. Azt érni hagyják, majd a többi liszttel és folyadékkal tésztává dagasztják. Árpa- és kukoricakenyérnél uralkodó az ún. közvetlen tésztakészítés, amelynél a kovászolás elmarad, az egész lisztmennyiséget valamennyi szükséges nyersanyaggal egyszerre dagasztják össze. Ez utóbbi megoldás rozskenyérnél erősen visszaszorulóban előfordul még a DNy-Dunántúlon, területileg kapcsolódó párhuzamai gyakoriak egyidejűleg az Alpokban. A tésztakészítés mindkét megoldásánál a dagasztást a tészta érlelése, majd kiszakítása követi. Kovászoláshoz azt a lét használják, amelyben az erjesztőanyagot eláztatták; a dagasztáshoz sós vizet. A tartósított erjesztőanyag hatóanyagaitól és a sótól eltekintve a kenyér fűszerezése ritka. A kovászmagot alkalmazó vidékeken szórványosan többfelé kovászolnak komlólével. DNy-Dunántúlon gyakran köménymagot dagasztanak a tésztába, ami Közép-Európa rozskenyeres övezetében, így a szomszédos osztrák területen is igen elterjedt. A kiszakított tésztát gömbölyűre alakítják, majd kelesztik. Erdélyben jellegzetes, hogy a kelesztés gyakran elmarad. A sütést házi kemencében végzik, csak ritkán, újabban a péknél. Sütőedénybe rendszeresen csak a szétfolyó, töredező árpa- és kukoricakenyeret teszik, egyébként a → tepsi alkalmazása 20. sz.-i szórványos divatjelenség. A kisült kenyerek súlya a kiszakított darabok nagyságától, formája viszont nemcsak az alakítástól, hanem az alapanyagok tulajdonságaitól és a kenyérkészítés módjától is függ. A házikenyerek átlagos súlya 5–6 kg, csak a Tiszántúlon volt nagyobb és Erdélyben kisebb. Alapátmérőjük Erdélyben 20–25, másutt 35–40 cm. A rozs- és rozsos kenyerek magassága 10–12 cm, az alföldi búzakenyéré 20–25 cm, gyakori D-Tiszántúlon a 30 cm-es, a legmagasabb sikértartalmú búzából készült kenyér. A búzakenyereket a magasság növelése érdekében bevetés előtt félkörben késsel megvágják (az ország középső részén), a D-Alföldön hajtogatva alakítják („fejesre szakasztják”). A hosszú, ovális forma a házikenyérnél új és ritka. Kenyértésztából általában egy kisebb kenyeret, → cipót is szakítanak, s különféle → kenyérlepényeket sütnek. A kemencéből kiszedett kenyereket hűtik, majd → kenyértartón vagy egyéb tárolóhelyen raktározzák. Erdélyben a kenyér felső héját rendszeresen feketére égetik sütésnél és búzakenyérnél ezt az égett héjat sütés után azonnal, még melegen leverik. – A kenyérkészítés sajátos eszközei közül a → sütőteknő, → kovászfa, kovászkeverő lapát, sütőabrosz, → sütőlapát sehol sem hiányzik, a teknővakaró használata mindenütt szórványos, míg a → kelesztőedény alkalmazása éles regionális elkülönülést mutat. – A háztartásban a kenyérkészítés 1–3 hetes időszakonként, többnyire kéthetenként ismétlődik. A kenyérkészítés lebonyolítása 18–20 órát igényel. Általános gyakorlat, hogy a kovász érlelését, a dagasztást éjszakára időzítik. Ehhez déltájban áztatják az erjesztőanyagot, este szitálják a lisztet és kovászolnak, hajnali 2–3 óra körül dagasztanak, 5 körül vetik be a kemencébe a kenyereket és két órán át sütik. A házi kenyérkészítés női munka, presztízskérdés. A dagasztást már nem bíró öregek a kemence fűtésében, a bevetésben kapnak szerepet. – Ugyanebben az időben regionálisan jelentősen eltér a kenyér táplálkozásbeli szerepe, abszolút mennyisége, valamint részaránya a lisztből készült ételek csoportjában. Moldvában a falusi lakosság – magyarok és románok – étkezéséből a kenyér teljesen hiányzik, a házikenyér készítés csak a 20. sz. közepén kezdődik szórványosan. Az 1930-as években kenyeret csak vásárban, városban járva vettek, s évente néhány alkalommal ettek. Erdélyben a házi kenyérkészítés rendszeres, a kenyér mindennapi étel, de mennyiségileg általában elmarad, vagy legfeljebb éppen eléri az itt mindennapi kukoricapuliszka (→ tört pép) fogyasztását. Csak innen Ny-ra főtáplálék, alapvető szerepű a táplálkozásszerkezetben a kenyér. A két utóbbi övezetben hasonló viszont, hogy minden étkezési alkalommal szerepelhet, főételként és hideg-meleg főételekhez egyaránt eszik. A D-Alföldön a kenyér héját általában nem eszik meg, minden levágott karajt körbe meghámoznak. A kenyérnek leves ételek sűrítésére való felhasználása, ami igen elterjedt középkori megoldás (→ rántás), az újkor késői századaiban nálunk már hiányzik. Az Alföldön kenyérsütéskor egyszerűbb eljárással, korpából, dercéből gyakran készítenek külön kenyeret a kutyáknak, amint a 17–18. sz.-ban hazai és külföldi nemesi udvarházakban szokásos volt. Ebből származik a „Kutyát lehet kapni, csak korpa legyen” szólás. Szabályos búzakenyér a D-dunántúli rozskenyér-övezetben és az ÉK-i kukoricakenyér-övezetben ünnepi → kalácsként készül. – A kenyér erjesztett voltánál fogva történetileg új ételtípus. Sült tésztaételként előzménye az erjesztetlen → lepénykenyér, táplálkozásszerkezeti szerepében a → kásaételek. – A gabonatáplálék készítése során fellépő spontán erjedés megfigyelése vezette rá az embert a → tésztaerjesztés lehetőségének felismerésére. Történetileg is bizonyítottnak tekinthető, hogy a tésztaerjesztés, a kenyérkészítés nem monogenetikus eredetű. Az Alpoktól É-ra előkerült, i. e. 800-tól kezdve gyakori kenyérleletek ellene szólnak annak a korábbi interpretációnak, amely az egész európai kenyérkészítést egyiptomi innovációs centrumból származtatja. A kenyér készítésének ténye önmagában táplálkozásbeli helyzetéről sosem tájékoztat. A korai középkorban Európa-szerte csak a legfelső társadalmi réteg evett kevés kenyeret. Az őket ellátó műhelyek, szakemberek tevékenysége is hozzájárult a kenyérkészítés széles körű megismertetéséhez. A középkor végén kezdődött és máig sem fejeződött be É- és K-Európában, valamint kisebb peremterületi, magas hegyvidéki és erőteljesen kukoricatermelő övezetekben (köztük a Kárpátokban, a Kárpát-medence keleti harmadán és a román alföldeken) az a váltás, amelynek során a gabonatáplálék mennyiségileg jelentősebb formájaként a kenyér a kásaételek helyébe lépett. – Mo.-on szélesebb körű, rendszeres házi kenyérkészítés kezdeteire a 14. sz. közepétől utalnak jobbágyszolgáltatások. Az ún. közvetett tésztakészítésnek a sütőiparon kívüli gyakorlatát valószínűsíti a ’kovász’ jelentésű kiskovász terminus 15.sz.-i felbukkanása. Az Alföldön ugyanekkor megjelenő új, ún. → középmagyar háztípus két zárt tüzelőjének egyike – a konyhai sárkemence – kenyérsütő berendezésként értelmezhető. A 16. sz.-ban gyakran regisztrálták a kenyérkészítés eszközeit háztartási felszerelésként, a néphitben jelentkezett a domború kenyeret célzó analógiás varázslás. A várkatonaság élelmezéséhez a jobbágytelek ekkor sokféle kész kenyérrel is hozzájárult. A kötelező „ajándékok” között kenyér az urbáriumokban (Erdély kivételével) országszerte sűrűn szerepelt. Kenyér és kalács a parasztháztartásban már következetesen elkülönült. Az adózó társadalmi egység meghatározására megjelent a „külön kenyeres” jogi kifejezés. Az ország középső és Ny-i részén mindennapi, mennyiségileg nem jelentéktelen, formájában már a maihoz hasonló kenyérfogyasztás valószínűsíthető. A kenyér szó a köznyelvben a korábbiakkal ellentétben a 17. sz.-tól következetesen csak erjesztett kenyeret jelöl, erjesztetlen tésztát már nem. A 18. sz.-ban az alföldi búzakenyér fogalom Európában, kiváló minőségét, szokatlanul nagy méretét, különleges erjesztőanyagát angol, francia, német utazók és enciklopédisták csodálták. – Az ország egy részén megfigyelhető 16. sz.-i jelentős kenyérfogyasztás a koraiak közé tartozik Európában. A Kárpát-medence a kontinensen átmeneti helyzetet foglal el a búzakenyér D-európai és a rozskenyér északi övezete között. Az árpakenyér Európa-szerte a tájökológiai adottságok folytán csak a rosszul keleszthető gabonával rendelkező vidékek egyik gyakori megoldása. Közéjük tartozik a Kárpátok egész vonulata. Az erjesztett kenyér nem feltétlenül domború és magas, de Európában a középkor óta folyamatosan ennek irányába haladt a kenyérgabona megválasztása, a kenyérkészítés módja. Mégis a legújabb korig É-, Közép- és D-Európa kisebb-nagyobb körzeteiben közönséges kenyérként szokásos csupán ujjnyi magas vagy még alacsonyabb, egyáltalán nem domború forma: zabból, árpából, de rozsból, búzából is készül; gyakran nyílt tűzhelyen sütve; frissen fogyasztva és évi egy-kétszeri kenyérsütéssel (ún. kemény típusváltozatként) egyaránt. Nálunk ilyen kenyérfajtáknak semmi nyoma, kenyérnek ezeket a köztudat a 18. sz.-tól semmiképp el nem ismerné. A hazai kenyérkészítésben a jól lazított, domború kenyeret adó erjesztésnek, tésztakészítésnek is legcélravezetőbb megoldásai dominálnak, amelyek az újkorban Európa-szerte egyre inkább előtérbe kerültek, de kizárólagos érvényre máig nem jutottak. (→ még: gyümölcskenyér, → palacsinta) – Irod. Stokar, W. von: Die Urgeschichte des Hausbrotes (Leipzig, 1951); Schmitthenner, E. und H.: Speise und Trank in Europa (Wissenschaftliche Veröffentlichung des Deutschen Instituts für Länderkunde, N. F., 1960); Kisbán Eszter: A kenyér néprajzi kutatása Európában (Ethn. 1965); Kisbán Eszter: A kenyér a táplálkozási struktúrában (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1970). – 2. A hozzá fűződő hiedelmek (→ hiedelem) és → mágikus eljárások még a 20. sz.-i Európában is elevenen éltek. Ezek keletkezésében a legfontosabb tényezők a következők: a kenyér alapvető táplálék volt; mint ilyen lett a termékenység, a bőség szimbóluma, az agrármágia (→ termékenységvarázslás) eszköze, → áldozati étel stb. A kenyérélesztési eljárások sikere nagymértékben függött a nem mindig biztosítható külső körülményektől. Ezért részint mágikus eljárások is társultak a kenyérkészítés műveletéhez, részint kialakult a kenyér megronthatóságába vetett hit. A siker biztosítása érdekében és a rontást elhárítandó, a kenyérsütéshez számtalan hiedelem jellegű → előírás és → tilalom járult. A kenyér az egyházi szimbolikában is fontos szerepet kapott – tisztelete részint ezen alapszik. A hiedelemanyag meglehetősen egyöntetű egész Európában, és fő vonásaiban régtől fogva nyomon követhető. A magyar → népi hitvilág kenyérrel kapcsolatos legfontosabb adatcsoportjai a következők: A tilalmak egy része a sütés időpontját szabályozza (→ hét napjai). Az országszerte általános pénteki (különösen nagypénteki) tilalmat még a közelmúltban is megtartották. Ebben komoly szerepe volt a tilalmak ellen vétők büntetésével kapcsolatos hiedelmeknek (a pénteki kenyér véres lesz, kővé válik, sír a kemencében). Emellett a pénteki, ill. nagypénteki kenyeret felhasználhatónak vélték különböző mágikus célokra (pl. vízbe fúlt megkeresése). Tilalmas nap volt továbbá a kedd is (→ kedd asszonya), valamint az év jeles napjai közül elsősorban → Luca napja és Borbála napja. A tilalmak más része a sütést végző személyre vonatkozik (férfi, valamint menstruáló nő nem süthet; asszony sütés előtt nem közösülhet), ill. magára a készítés műveletére (a → rontást, → szemverést megelőzendő a kovászolást nem láthatta idegen, nem volt szabad a tésztát megdicsérni: az erjesztőanyagot általában nem volt szabad kölcsönadni). – A sütés minden fázisához kapcsolódott valamilyen mágikus kísérőcselekmény: ezek részint analógiás úton kívánták a munka sikerét biztosítani (pl. dagasztás után cuppogtak a kenyérnek; kemencébe vetés után a sütő felemelte szoknyáját; a szakajtót felborították stb., hogy magasra nőjön a kenyér részint általános, mindenfajta mágikus célra alkalmas gesztusok voltak (kovászolás, dagasztás, bevetés előtt és után keresztet vetnek kés élével, sütőlapáttal stb. a tésztára, a kemence szájára; a kelni tett kenyérre ráolvastak stb.). Sok helyen szokás volt az egyik vagy mindegyik kenyérbe ujjal lyukat nyomni. Az így megjelölt kenyeret általában utolsónak hagyták, és a hit szerint ez használható volt különböző célokra, így pl. → tűzvész elhárítására. – A kenyér becsben tartása, tisztelete még a 20. sz.-ban is elevenen élt (pl. Isten áldása néven emlegették; nem volt szabad rálépni, eldobni; ha leesett a földre, meg kellett csókolni, de legalább ráfújni). A kenyér megszegését és fogyasztását szabályozó előírások és tilalmak is részben e tiszteletet tükrözik, részben analógiás úton kívánnak bizonyos célokat biztosítani (megszegés előtt keresztet kell rá rajzolni; a megkezdett karéjt végig kell enni; befelé kell fordítani, hogy a gazdagság befelé siessen stb.). A kenyér mint a család jólétét, bőségét, termékenységét szimbolizáló, ill. biztosító alapvető táplálék, elsősorban bizonyos kezdő alkalmakkor kapott szerepet, amikor egyébként is jellemző volt e célok mágikus biztosítása. Általános volt az új házba vitt kenyér és só, amely a lakók jólétét kívánta biztosítani vagy azt szimbolizálta. Hasonló szerepe volt a kenyérnek → lakodalomkor (pl. az új asszonyt kenyér alatt vezették be; ő maga osztogatott a vendégeknek kenyeret stb.), valamint a → karácsonyi – eredetileg évkezdő – szokásokban (a → karácsonyi vacsorán fogyasztott vagy a → karácsonyi asztalra helyezett és néhány napig érintetlenül ott hagyott kenyérhez sok helyen a jövő évi gazdagságot, termékenységet biztosító jelentés társult). A kenyér szereplése az agrárrítusokban Európa nagy részén intenzív volt még a közelmúltban is; erre a magyar nyelvterületről csak szórványadatok ismertek (pl. kenyér ekevas alá tétele első szántáskor; karácsonyi kenyér megőrzése szántásig stb.). A kenyér halottkultuszban betöltött szerepe azonban nálunk is fontos volt: mint legalapvetőbb táplálék kapott szerepet a → halott etetésében és ezzel összefüggésben a → szegények etetésében. Fontossága révén lett a kenyér és a sütés minden eszköze mágikus és gyógyító célokra alkalmas tárggyá. Sokféle betegség (pl. → árpa, kinövés, seb stb.) gyógyszereként ismert a kenyér elfogyasztása; a vele való bedörzsölés, eltörése a beteg feje felett, a kenyérmosó vízzel való itatása, stb. A tűzvész elhárításában a kenyér és a sütőteknő; a → vihar elhárításában a szénvonó és a sütőlapát kapott fontos szerepet. → Előjelek is fűződtek a kenyérhez: legáltalánosabb az a hit volt, hogy a sütés közben megrepedő kenyér egy családtag halálát jelenti. A kenyérrel kapcsolatos hiedelmek egy része – nálunk éppúgy, mint egész Európában – éppen régiségénél fogva sok esetben értelmét vesztette. A cselekmények nagy része már hiedelemháttér nélküli, csak a hagyomány által fenntartott gesztus. Legelevenebben a kenyér tisztelete élt a legutóbbi időkig. (→ még: lepény, → sütemények) – Irod. Kiss Lajos: A kenyérsütés babonái (Ethn., 1922); Schmitthenner, E. und H.: Speise und Trank in Europa (Wissenschaftliche Veröffentlichung des Deutschen Instituts für Länderkunde, N. F., 1960). (Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)

Vaddisznóállomány...

Annak ellenére, hogy vadászatuk Európában mindenütt intenzív, a vaddisznó-állományok terjeszkedése, növekedése és az ebből eredő - főleg mezőgazdasági - kártétele növekszik. Ezen felül az állományok évről évre meglehetősen erősen változnak, így nagyon nehéz pontos képet rajzolni a faj elterjedéséről. Jelenleg nagyjából követi a kiterjedt erdőségeket, ahol az állatok védelmet és táplálékot találnak. A legkedvezőbbek száméra kétségkívül a nedves talajú lombos és elegyes erdők, ahol könnyen túrhat táplálék után, de fontos számára a nagy őszi tölgy- és bükkmakktermés is. Korábban bizonyára a ligeterdők voltak a vaddisznó elterjedésének középpontjai, de ezt az erdőtípust a mai Közép-Európában jószerivel teljesen kiirtották. A ligeterdőket a síkságon és a középhegységekben a fenyvessűrűségek helyettesítik, ide tudnak a disznók visszahúzódni, és ezek biztosítják, hogy ez a vad minden üldözés ellenére még mindig eredménnyel meg tud élni a kultúrterületeken. Hazánkban a vaddisznó nagyon elszaporodott, bevette magát a nádasokba is, de éjszakánként egyes erdő közeli települések belterületein is lehet találkozni vele.

Vadetetés

A vadak etetése Magyarországon tájegységenként változó, hiszen hazánk mezőgazdasági területei is változatos táplálékkal szolgálnak. A vadgazdálkodás egyik feladata biztosítani az egyensúlyt az állatvilág és a növényvilág között, így a fővadászok ilyenkor ellenőrzik a vadetetést is.

A szilva

Nagyításhoz kattintson a képre

Július végétől tűnnek fel a piacokon a kék szilvagúlák, és az egymást követően érő fajtákból legalább szeptember végéig vásárolhatunk. A szilva nem tartozik a legmegbecsültebb gyümölcsök közé, de talán csak azért, mert többnyire olcsón hozzájuthatunk. Hosszú ideig a szilva volt a legnagyobb faállományú gyümölcsfaj Magyarországon, a hegyvidékeken és az alföldeken egyaránt termesztették. Az édes-savanykás szilva elődeink táplálkozásában sokkal több volt egyszerű gyümölcsnél: az aszalt szilva vagy a cukor nélkül, sűrűre főzött szilvalekvár fontos téli táplálékot jelentett.

A kenyér...

Nagyításhoz kattintson a képre

A kenyér a Föld nagy részén az egyik legfontosabb emberi táplálék. Gabonaalapú étel; gabonalisztből vízzel és sóval dagasztott, kovásszal vagy élesztővel kelesztett, különféle alakú és méretű, kemencében kisütött vagy forró felületen, kőlapon megsütött ennivaló. Étkezésre legkorábban árpát és zabot használtak. A rozs a népvándorlás korában terjedt el, a búza pedig a hagyományok szerint Ázsiából származik.
A magyarok már az őshazában a téli szállások környékén étkezési célra gabonát termesztettek. A lepénykészítés fárasztó munkáját asszonyok végezték. A lepényből – azaz a kovásztalan kenyérből – fejlődött ki a kovászos kenyér.

A kenyérről találunk feljegyzéseket a mezopotán, asszír, egyiptomi, görög, római írásokban is, melyek már akkor igen változatosak voltak: a kovász nélküli, forró kövön sütött lepényféleségtől kezdve az Egyiptomban már 3000 évvel ezelőtt használatos kelesztett kenyérig. Ízük, formájuk szintén gazdag választékot mutatott: egy fennmaradt egyiptomi kenyér például bumeránghoz hasonló alakú volt, a görög Hippokratész pedig 2000 évvel ezelőtti munkájában 17 féle kenyeret sorolt fel.

Nagyanyáink kenyerei kovászos kenyerek voltak, hetente egyszer sütötték. Az alapanyagokat, a búza- vagy rozslisztet és a kovászt már előző este előkészítették, majd másnap élesztőt és sót adva hozzá kidagasztották, megkelesztették és megsütötték. Ezek a kenyerek általában nagyok, körülbelül 3 kilósak voltak, és kemencében sültek úgy 3 órát.

Az élelmiszerfogyasztás alakulása

Nagyításhoz kattintson a képre 

(Forrás: KSH)

NAK - Zöldség-gyümölcs feldolgozás

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) Élelmiszeripari Igazgatósága – az ingyenes szakmai programsorozata keretein belül – meghirdeti a „Tanuljunk együtt! - Zöldség-gyümölcs feldolgozás” elnevezésű rendezvényét. A programon való részvétel rendezett kamarai tagság mellett ingyenes, de regisztrációhoz kötött!
A tervezett esemény időpontja:
2019. május 10-11. - Haladó csoport
A haladó csoport regisztrációjáért kattintson ide.

A mindennapok környezettudatossága

A környezettudatosságot elsőként a mindennapi szokásokban kell érvényre juttatni, mert a túlfogyasztás mérséklésének ez a leggyorsabb útja. A mértékletesség és körültekintés javasolt a fogyasztásban, többek között a csomagolás hasznosítása vagy termékválasztás esetén. Az áruk szállítása éppúgy terheli a környezetet, mint a hulladékok helytelen elhelyezése, a Föld jövője ezért jelentős mértékben függ az egyéni felelősségvállalástól. A Föld napjának gondolata nem véletlenül merült föl a hatvanas évek végén, hiszen az emberiség ekkor kezdett többet fogyasztani, mint amit a bolygó biztosítani tud. Magyarországon a 3,7 hektár a fejenkénti ökológiai lábnyom, de a fejenkénti szükségletek másutt is jóval meghaladják azt a mértéket, amit az egy emberre jutó 1,8 hektár szárazföldi terület biztosítani tud. (AM)

Az élelmiszeripar szerepe

Az élelmiszeripar 2015 óta stratégiai ágazat, ennek megfelelően az élelmiszeripar komplex fejlesztéséhez 2020-ig 300 milliárd forintot biztosítanak. Ezek magukban foglalják az innovatív élelmiszeripari fejlesztések támogatását, a magasabb hozzáadott értékű termékek előállítását a robotizáció, digitalizáció eszközeinek felhasználásával, a fogyasztói tudatosság fokozását, szemléletformálást, az erőforrás-hatékonyság növelését, a környezetterhelés mérséklését, a munkaerő, a szakképzés rugalmas alkalmazkodását a változó igényekhez. A Nébih "komoly erőkkel harcol" az élelmiszer hamisítás ellen, amely legnagyobb üzlet a kábítószer-kereskedelem után. (mti)

A tojásfogyasztás alakulása

Nagyításhoz kattintson a képre

A tojás az idők kezdete óta az emberiség egyik legalapvetőbb és legértékesebb tápláléka. Már az Ószövetség egyik irata, Jób könyve is felhívja a figyelmet fogyasztásának előnyeire, Mózes V. könyvének egyik intelme pedig azt javasolja, hogy a madárfészekből a tojást vegyük el, de a madarat ne bántsuk, így az ismét tojhat. Hérodotosz görög történetíró feljegyzései szerint az ókori Egyiptomban már mesterségesen keltettek tojásokat, Arisztotelész pedig a legjobban tojó tyúkfajtákat vette számba. "Tojástól az almáig"  ("Ab ovo usque ad mala") - hangzik a latin mondás, utalva a rómaiak étkezési szokásaira, akik előételnek javasolták a tojásfogyasztást, majd az ebédet valamilyen gyümölccsel zárták.
A tojás azon kevés élelmiszerek egyike, ami az összes nélkülözhetetlen aminosavat tartalmazza. Tévhit, hogy a magas koleszterinszintért lenne felelős, és elhízni sem fogunk miatta, biológiai értéke ugyanakkor az anyatejjel egyenértékű.

Kacsatartás

A házikacsa a récefélék családjába tartozó baromfi, a tőkés réce (vadkacsa) alfaja, háziasított változata. A 20. század elején a magyar parlagi kacsát már ősi magyar fajtaként említik, de származásáról biztos adataink ma sincsenek. A vízközeli falusi, tanyasi gazdaságok egyik legfontosabb baromfi féléje volt. Míg a gazdasszony a libát eladásra nevelte, addig a kacsahús a család ellátására szolgált. Kitűnően bírja a mostoha viszonyokat, igénytelen, ellenálló fajta. Aránylag kistestű, a gácsér 2,5-4 kg, a tojó 2,3–3 kg. Húsa rendkívül jó minőségű. A kacsák igénylik a területet. Ezek az állatok meglehetősen zajosak, a szaguk is intenzívebb, mint a tyúkoké. Lényegesen több vizet igényelnek, a fürdésen kívül ivásra is. A tenyészkacsáknak legelő és vízi kifutó is szükséges, a hízó kacsáknak nem, ezek megelégszenek a baromfiudvaron lévő pocsolyákkal is. De azért jobb, ha egy vagy több, földbe ásott mélyedésben biztosítunk számukra is vizet. Ha van szabad kifutójuk, legelőjük és vizük, kevés eleségre van szükségük.

A nevelésüket két szakaszra különítjük el. Az előnevelésre, és az utónevelésre. Az előnevelés 18-20 napig tart, de összemosódik az utóneveléssel, főleg a háztáji nevelés esetén. A napos állat hőigénye az 1. napon 28-30 oC, de ezután 2 naponként 3 oC-kal csökkentjük. A kacsa hőszabályzó képessége a 7-8. napra kialakul, ezután a 15-18 oC-os hőmérséklet ideális számukra. A felnőtt kacsákkal morzsázott, vagy granulált takarmányok etethetők. Háztáji neveléskor kevés zöld füvet, lucernát apróra vágva hozzákeverhetjük a takarmányhoz, esetleg kicsit megnedvesíthetjük. Étrendjük kiegészítéseként konyhai hulladékot is bátran adhatunk nekik. videó: https://www.youtube.com/watch?v=Iyy1Ze2pn5w