Miért van az, hogy nagyon okos emberek elrontják az életüket, sikerek helyett kudarcot kudarcra halmoznak, míg náluknál jóval gyengébb képességűek sikeresek és boldogok. Miért van az, hogy emberek, akiknek pedig meg van mindenük, okosak, talán még szépek is, belül ürességet éreznek. Nem boldogok?
A választ a kérdésre egy amerikai pszichológus dr. Daniel Goleman adta meg, amikor kitalált egy új fogalmat. A szerző azt állította, hogy az EQ, vagyis az érzelmi /emocionális/ intelligencia nélkül nehezebb boldogulni az életben, mint korábban oly fontosnak tartott értelmi képesség, az IQ nélkül. Majd néhány évre rá, az agykutatás legújabb eredményeit felhasználva egy amerikai házaspár megalkotta a spirituális intelligencia fogalmát is.
Biztosan tapasztalta, hogy kétféle elme, az érzelmi és a racionális közül bizonyos helyzetekben az érzelmi kerül fölénybe. Mindenki így van ezzel. Józan eszünk ellenére ráborítjuk főnökünkre az asztalt, felpofozzuk szemtelen gyermekünket, vérig sértjük legjobb barátunkat, egyszóval olyasmit teszünk, amit később megbánunk. Miért? Az emberi agy magasabb rendű központjai, az alacsonyabb rendű, ősibb állományból fejlődtek ki. Az agy legprimitívebb régiója, az agytörzs, ez szabályozza az alapvető életfunkciókat. Innen sarjadtak ki az érzelmi központok, legelőször a szaglás, később az emlékezés és a tanulás. Ez a gyűrű formájú rész a limbikus rendszer (a gyűrű latinul limbus). Az emberi agy sok százmillió éves fejlődése során viszonylag későn jelent meg a vékony, két rétegű agykéreg, a gondolkodás területe. Éppen azért, mert az agytörzs és a limbikus rendszer a túlélés szempontjából fontosabb, ősibb, veszélyhelyzetben átveszi a "fiatalabbtól" a gondolkodó agykéregtől az irányítást.
Vészhelyzetben gondolkodás nélkül védekezünk, menekülünk, vagy támadunk, megmagyarázhatatlan módón őrülten szerelmesek leszünk, dühbe gurulunk, vagy elhatalmasodik rajtunk a vágy. A gondolkodó, fejlett agykéreg nélküli állatok döntéseit limbikus rendszerük irányítja. Mindig csak két lehetőség közül kell választaniuk, igen vagy nem. Támadok, vagy menekülök. Ehető vagy ehetetlen. Az ember döntéseit megnehezíti, érzelmeit összezavarja a gondolkodás. Túl heves érzelmeink, de az érzelmek figyelmen kívül hagyása is elronthatja döntéseinket. A jó pár és pályaválasztáshoz, a tiszta ésszerűség nem elegendő. szükségünk van érzelmi bölcsességre is..
Na jó, de hogyan kell ezt csinálni?
A legfontosabb, amit el kell sajátítanunk, vágyaink késleltetése egy későbbi cél érdekében. S ezt a képességet már gyerekkorban ki kell fejleszteni. A jó vizsgaeredmények, a kimagasló sportteljesítmények, a zenei sikerek, a munkahelyi karrier, családi béke, az élet bármely területén elért siker, a vágyteljesítés késleltetésnek képességén múlik. Ennek megszerzéséhez kitartás, empátia, kapcsolatteremtő, valamint kudarc és konfliktustűrő képesség, sikerélmény, önbizalom és remény kell. Összhangban kell kerülnünk saját érzéseinkkel, szert kell tennünk a rossz hangulatokból való szabadulás képességére. Meg kell tanulnunk a harag, és a düh ördögi köréből való kiszakadás technikáit. Meg kell tanulnunk pozitívan gondolkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése