Az európai gazdasági válság a lótenyésztést sem kerüli el.
Ha egy-egy új kiscsikó jön világra, az elsô pillanat ugyanolyan, mint minden elléskor, mindenki örül az egészséges csikónak. Ám a második pillanat már más, mint az elmúlt húsz évben. A német tenyésztôk egyre gyakrabban kérdezik önmaguktól, hogy megéri-e újra termékenyíttetni kancájukat, hiszen a csikók értékesítése jóval nagyobb akadályokba - elsôsorban a kereslet hiánya miatt - ütközik. A gazdasági nehézségeket elôször a méntartók érezték meg.
Köztudott, hogy a lenagyobb állami méntelepeket - így pl. Warendorfot is "fenyegeti" a gazdasági racionalizálás veszélye, ami a ménállomány csökkentését jelenti. Amiben mind a privát, mind pedig az állami méntartók hasonlítanak egymásra, az a titoktartás arra vonatkozóan, hogy melyik mén hány kancát fedezett. Pedig ennek nyilvánosságra hozatala rendkívül fontos lenne a kancatulajdonosoknak: felmérhetô lenne, hogy egy méntôl körülbelül hány csikó születik majd. Ez pedig a majdani értékesítés szempontjából nem hagyható figyelmen kívül. A fedeztetés - termékenyítés mára már egyre inkább technikai folyamattá vált. Az uniós elvárásoknak megfelelô állomásokra rendkívül szigorú elôírások vonatkoznak, ezek pedig megfontolandóak a magyarországi méntartók számára is. Így például az Eu állomások higiéniai okokból nem használhatnak próbaméneket. Ezek szerepét mára az állatorvos vette át. A termékenyítés optimális idôpontjának megállapításához az állatorvos 3-4 vizsgálatot is elvégez, ez pedig Németországban vizsgálatonként 30 eurót jelent.
A német tenyésztésben összesen 76 066 kancát tartanak nyilván, ezekre 3847 mén jut. A mének száma 1990 óta 25%-kal emelkedett, jóllehet a méneknek csak egy bizonyos részét "használják ki" igazán. A mesterséges termékenyítésnek köszönhetôen ugyanis egy méntôl jóval több utód nyerhetô, mint a hagyományos módszerrel. A legtöbb mén ma már csak mesterségesen fedez. Itt az angol telivérek jelentenek kivételt, a telivér méneskönyv ugyanis nem ismeri el angol telivérnek a mesterséges termékenyítés útján született utódokat. Szintén a kevés kivételhez tartoznak a kevésbé foglalkoztatott mének, illetve azok az apaállatok, amelyek nem hajlandóak fantomkancára ugrani. Ilyen volt pl. Capitol I. Némely tenyészkörzetek ménenként csak bizonyos számú kancát engedélyeznek. Így Holstein 250-ben állapította meg a felsô határt.
Hannoverben más a helyzet: ott nem szabályozzák a keresletet, így egy mén után korlátlan számú csikó születhet. A veszély nyilvánvaló, hiszen a tenyésztôk nagy része csak a divatos ménekre koncentrál, ugyanakkor remek fiatal mének közül is válogathatnának. Ha pedig egy fiatal mén próbálatlan marad, hamar eltűnik a süllyesztôben, elveszítve az esélyt arra, hogy ivadékaiban bizonyítson. A privát állomások behódolnak a divatnak: mindenhol van Donnerhall vagy Rubinstein vonalú mén, az ugrókat Cor de la Bryére vagy Capitol illetve Landgraf leszármazottak képviselik.
Wesztfáliában kötelezô a Pilot vagy Polydor mének szerepeltetése, Hannoverben Weltmeyer mellett Escudo a "sláger". Hannoverben alig ismerték Spartant, egészen addig, amíg meg nem jelent a színen a szürke mén fia: Stakkato. Szenzációs Bundeschampionat gyôzelme divatba hozta már-már feledésbe merült ménvonalát. Sajnálatos módon egyre inkább háttérbe szorulnak az angol telivér mének. Ennek pedig elôreláthatólag meg lesz még a böjtje! A magánkézen lévô termékenyítô állomások ugyanis nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy telivért tartsanak abban a boxban, ahol akár egy divatos sportló mén is állhatna. Egy mén akkor keresi meg a zabravalót, ha legalább 30-50 kancát kap szezononként. Így a telivér mének tartása egyre inkább az államra hárul. Nem említettük még a sportkarrier problémáját. Egy mén annál népszerubb, minél többet láthatja a közönség - lehetôleg gyôztesként. Ekkor jönnek a kancák, emelhetô a fedeztetési díj. A jó sportkarrierhez jó lovas kell, ez pedig pénzbe kerül. A következô kritikus ponthoz akkor érkezik a mén, ha utódai elkezdenek versenyezni.
Elég csupán egy-két csikónak kevésbé ügyes lovashoz kerülnie, akinél nem bontakozhat ki képességük, máris elterjed a ménrôl, hogy nehezen lovagolható vagy rossz képességű csikókat produkál. A helyzet tehát nem könnyű.
Magyarországon is egymás után nyílnak termékenyítô állomások, amelyek közül éveken belül csak a legjobbak és az igazán tôkeerôsek maradnak majd talpon. A lópiac áll, ez nálunk is jól érzékelhetô. Marad tehát a régi alapelv: csak a legjobb lesz elég jó…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése