Üzenet - 2050.

Üzenet a jövőből
"Kedves Nagyszüleim!
Ilyenkor január végén, amikor megnyílik az ég, és a felhőszakadás, amelyre majd tavasztól őszig hiába várunk, sártengerré változtatja falunk körül a pusztaságot, gyakran gondolok rátok hurrikánok tépázta otthonunkban. Mennyire más volt a világ a ti időtökben, akár csak negyven évvel ezelőtt! Amikor ivóvíz folyt a vezetékből – ez ma egy kissé hihetetlenül hangzik. Az én gyerekeim már a nevét sem ismerik azoknak a virágoknak és madaraknak, amelyek kedvenc tévéműsorunk szerint olyan szépségessé tették a tavaszi Magyarországot. Mi félve gondolunk a tavaszi árvizekre, a nyári aszályra, hőgutára, de nektek hálásak vagyunk, hogy idejében falura költöztetek, mert itt azért sok minden megterem, nem lehet azt mondani, hogy szűkölködnénk. Aki szorgalmas, munkát is talál a földeken.

Hogy 2050-ben ne íródjanak ilyen levelek, 2010-ben a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa levelet intézett a képviselőválasztásra készülő pártok frakcióvezetőihez. Igen szépen megkérte őket, hogy programjaikban szerepeljen egy “zöld minimum”, olyan környezetvédelmi elvek és intézkedések, amelyekből azután akkor se engednek, ha ferdén néz rájuk a multinacionális tőke, s a neoliberális közgazdászok megesküsznek szent könyveikre, hogy természetpusztítás nélkül csődbe megy az ország. Olvastad ezt a levelet? Nem? Érdekes, én sem (mármint nyomtatásban). Egyetlen magyar sajtóorgánum sem emlékezett meg róla, pedig a nyilvánosságnak szánták.
Amúgy igen érdekes dolgok állnak benne. Tudod, mi az az üvegház-gáz? Az, amit a rengeteg felesleges gépkocsi, kamion, repülőgép ereget magából, mert kormányaink elhanyagolják a tömegközlekedést (kivéve a 4-es metrót, ami a fővárosi liberális városvezetést köti össze a föld alatt a szocialista kormányhoz közel álló üzleti körökkel). Meg az, ami a rengeteg földgáz és kőolaj elégetése közben keletkezik, hogy legyen mivel fűteni a rosszul szigetelt házakat, az eldobható üveget, fémdobozt előállító üzemeket, egyebeket. Ezek okozzák az éghajlatváltozást, az ombudsman szerint ezért tíz éven belül 35%-al kellene csökkenteni a kibocsátást. Nem volna ördöngősség: az energia-termelésben a nap- szél- és geotermikus energia részesedését a jelenlegi többszörösére lehetne növelni, az energia-takarékosságon pedig csak nyernénk mindannyian.
Vízkészleteink minőségének védelmére is kitér levelében a jövő nemzedékek képviselője. Azt kívánja tehát, hogy a politikusok vállaljanak felelősséget érte: tisztítatlan ipari szennyvíz nem juthat többé a folyókba, nem rekesztik el gátakkal a Dunát; s az atomerőmű hűtővize, a papírgyári iszap, osztrák bőrgyári vegyszer, román bánya ciános zagyvaléka nem pusztíthatja büntetlenül folyóink élővilágát. Erre kért a pártoktól garanciát. Meg arra, hogy kötelezzék el magukat az élő fajok és élőhelyeik védelme mellett. Hogy ne tüzeljék el erdőségeinket biomassza címen a hőerőművekben. Ne betonozzanak le minden rétet, erdőt Budapest körül az ingatlanspekulánsok. Ne a tőzegláp helyére épüljön a bevásárlóközpont, madárrezervátum mellé, védett tó partjára a kaszinó, felhőkarcoló a Balaton partjára. Ne tegyék tönkre termőföldjeinket műtrágyával, kiváló minőségű, őshonos növényfajtáinkat génmódosítással.
Jól is néznénk ki, gondolhatták a politikusok, ki fog majd Magyarországon befektetni és hová, ha minden gazt, bogarat és mocsárt védelmébe vesz a törvény? Honnan tudom, hogy mit gondoltak, amikor egy szót se szóltak? Bizony, épp ebből gondolom. Mert teltek-múltak a napok, és a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának felszólítására egyetlen párt se válaszolt. Még mondják, hogy a politikusok nem őszinték velünk! Ez a sértő hallgatás, hogy levegőnek nézték a parlamenti biztost, világos beszéd. Nem hitegetnek, mert majd még számon kérnénk az ígéreteiket. Nem beszélnek mellé, nem kell ezt az egész környezetvédelmi témát túlbeszélni. Hallgatnak, a jövő nemzedékek pedig nem tudnak szólni a maguk érdekében. De hát honnan tudja az a biztos, hogy mit akarnak? Hátha meg sem születnek. (Majd teszünk róla.)
Ezzel együtt, nem panaszkodhatunk. Magyarországon már van szószólója a jövőnek, ha nem is hallgatnak a szavára. Hogy jövőnk van-e, az már egy másik lapra tartozik. A minden várakozást felülmúló sebességgel kibontakozó környezeti katasztrófa enyhítésére, majd megfékezésére csak azok az országok lesznek képesek, amelyek eltökélték, hogy gazdaságukat és a mindennapi élet rendjét záros határidőn belül új, fenntartható pályára állítják. Európa legalább szóban elkötelezte magát e változások mellett. A mi politikusaink pedig még a szavakkal is fukarkodnak ezen a téren. Elhitették velük, s most ők próbálják velünk elhitetni, hogy ami jó a társadalomnak, az rossz a gazdaságnak. Hogy a fejlődés útja szeméthegyeken át vezet az önfeledt pazarlás paradicsomába. Hogy az élet forrásainak megőrzése nem vagyonunkat gyarapítaná, hanem kiadásainkat növelné.
Nem csoda, hogy a kreatív könyvelés hazája, Magyarország élen jár abban, amit Ernst Schumacher, az ökológiai közgazdaságtan atyja hamis kettőskönyvelésnek nevezett: jövedelemről beszélünk, amikor tőkénket éljük fel apránként - természeti és kulturális örökségünk maradékát.