A hagyma

Gasztronómiai alapvetés, hogy fokhagymával a legegyszerűbb ételt is fantasztikus ízmagasságokba lehet emelni. Ha pedig vöröshagyma nem lenne, akkor pörköltet sem ennénk. A lilahagymáról meg csak annyit, hogy a zsíros kenyér nélküle csak fél egészség. És még mennyi mindenre jó ez az egyszerű, de nagyszerű zöldség!
Ki gondolta volna, hogy a magyar konyha egyik alapélelmiszere, a jó öreg makói hagymának az őse, valahonnan Délnyugat Ázsiából származik, amit már a régi keleten is előszeretettel használtak gyógyításra. Állítólag, ha napi fél hagymafejet megeszünk, már az is serkenti a vérkeringést, csökkenti a vérnyomást. Ezen nem is érdemes csodálkozni, hiszen majdnem annyi vitamin van benne, mint a manapság gyógyszertárakban kapható kapszulás és tablettás változatokban, csak hát ugye a hagymában természetes formában. Tartalmaz C, B1, B6 vitamint, magnéziumot, káliumot, kalciumot, foszfort, vasat, rezet, cinket. A hosszú felsorolás ellenére is biztos vagyok benne, hogy kihagytam valamit a jótékony összetevőkből.
Persze azt már azért sem felejtem megemlíteni, hogy erős baktériumölő, és megfázás esetén enyhíti a köhögést, illetve az orrdugulást. A pálinka, forró fürdő, gőzölés gyógyító szentháromsága mellett nálam a hagyma a negyedik egészség-visszaállító elem.
Tulajdonképpen minden amellett szól, hogy érdemes sok hagymát fogyasztani, amiért esetleg bosszankodva mondják némelyek vele kapcsolatban a két dolog: az egyik, hogy a felaprítása közben keletkezett illóolajok kémiai kölcsönhatásba lépnek a szemükben lévő nedvekkel, így maximum csak búvárszemüvegben úszhatjuk meg a sírást. A másik pedig, hogy bármilyen hagymát fogyasszunk is, leheletünk nem lesz éppen kellemes illatú. De aki hagymaevés után is mindenképpen csókolózni akar, az rágjon el pár szem pörkölt kávészemet, mert az elveszi a kellemetlen szagot. Úgyhogy éljenek a hagymák, mindahányan: a fokhagyma, vöröshagyma, lilahagyma, újhagyma, póréhagyma, metélőhagyma, medvehagyma.