Megjegyzés: Nagyításhoz kattintson a képre
2016. december 30., péntek
2016. december 26., hétfő
2016. december 23., péntek
Boldog Karácsonyt!
Olvasd lassan és csendben…
Ebben a világban legalább öt ember van, aki úgy szeret,
hogy meghalna érted, és legalább 15, aki igazán szeret.
Az egyetlen ok, hogy valaki utál, azt jelenti, hogy olyan
szeretne lenni, mint te.
Mosolyod azoknak is örömet szerez, akik nem szeretnek.
Minden este gondol rád valaki elalvás előtt.
Valakinek az egész világot jelented.
Valaki nem tudna miért élni, ha te nem lennél.
Különleges vagy és egyéniség vagy.
Valaki, akinek a létezését figyelmen kívül hagyod, szeret
téged.
A legnagyobb hülyeség is, amit csinálsz jó valamire.
Ha úgy gondolod, mindenki hátat fordít, jól nézz körül.
Elsősorban te vagy az, aki hátat fordít.
Ha azt gondolod, nincs szerencséd, azért mert nem kaptad
meg, amit akartál, akkor nem is kapod meg. Ha nem gondolod, akkor valószínűleg
előbb vagy utóbb megkapod.
Emlékezz a bókokra, amiket kapsz és felejtsd el a rossz
megjegyzéseket.
Mindig mond meg az embereknek, mit érzel irántuk, jobban
fogod érezni magad, ha tudni fogják.
Senki sem érdemli meg a könnyeid és az, aki megérdemli,
soha nem fog megsiratni.
Ha van legjobb barátod, akkor legyen rá időd, hogy
elmondhasd neki, mit jelent számodra.
2016. december 16., péntek
A „Gazda Praktikum” blog használatáról…
A blog
gondolata 2009-2010-es években erősödött meg bennem. Célom az volt, hogy a
mezőgazdasági ágazat terén bekövetkező változásokról, aktuális kérdésekről
tájékoztassam a Tisztelt Hallgatót(kat). Természetes ugyanakkor az is, hogy a
szűkebb értelemben vett szakterületen kívüli dolgok is esetenként a blog
oldalaira kerüljenek, a szélesebb körű tájékoztatás érdekében.
A több mint
600 000-es számú kattintás arról győzött meg, hogy van igény és érdeklődés
egy ilyen szakmai jellegű blogra is. Ez ad biztatást számomra a folytatáshoz.
A 2016. évi
számadás időszakában kívánok mindenkinek a jelenben és a jövőbeni munkájához egyaránt sok sikert.
Címkék
- Aktuális infók (2371)
- állatok (1747)
- Cikkek (13)
- érdekes (941)
- érdekes-humor (535)
- EU (181)
- Föld ügyek (671)
- Gazda Hírek (180)
- Gazdálkodás (7792)
- Gazdálkodás. Növénytermesztés (43)
- Hungarikumok (105)
- Ízek varázsa (198)
- jogszabály (651)
- kertészet (1012)
- Könyvespolc (480)
- Környezetvédelem (1292)
- kutatóintézetek (37)
- mezőgazdaság általános (1271)
- múzeumi séták (67)
- Nemzeti Parkok (40)
- nevezetes napok (77)
- Növénytermesztés (1674)
- pénzügy (2909)
- PTI Hírlevél (109)
- szerződés (21)
- Szőlészet-borászat (472)
- tanácsadás (4408)
- Települési séták (92)
- vállalkozási 1 x 1 (5374)
2016. december 11., vasárnap
A marhahízlalás hagyománya
Több évszázados hagyománya él Magyarországon a marhahizlalásnak. A hízó-marhát és falkáját a Dunántúlon göböly, a Tiszántúlon sőre, az Alföld északi szélein pőcs
néven ismerték. Marhahizlalással a 18. században főként uradalmak és a
Dél-Alföldön pusztabérlő görög, örmény, bolgár kereskedők, illetve a
pusztabérlethez jutó alföldi városok, községek jobbágygazdái
foglalkoztak. Akkor még a marhahizlalás {697.} is legelőn, füvön történt. A hízómarha számára jó legelőt szakítottak ki és adtak neki elegendő sót. Őrzését a göbölyös vagy a sőrés pásztorra bízták, aki a hízómarhát a legjobb kaszálóból kikompolt Göbölyjáráson legeltette. A Kiskunságban azt tartották, hogy az őszi vásárra menő göböly
a legelőn hízott, a tavaszi vásárra szánt marhát viszont szénán kellett
meghizlalni (Tálasi I. 1936b: 202–203; Giday K. 1941; 1943).
A 19. század végétől a marhahizlalás is istállóban történik. Eleinte csak az idősebb ökröket hizlalták fel eladás előtt, a 20. században pedig inkább a fiatal tinókat, bikákat fogták hízóba a piac igénye szerint. Istállóban a hízómarha naponta háromszor kap enni. Takarmánya a széna, szecska és abrak mellett egyre több zöld bükköny, lóhere, csalamádé. Itatás után 1–2 kg árpadara a ráadás. Még a vizet is beviszik neki az istállóba, hogy minél kevesebbet mozogjon (Petercsák T. 1983: 56). Sok marhát hizlaltak melléktermékeiken az utóbbi másfél-két évszázadban a cukor- és sörgyárak. A felvidéki magyarok szarvasmarháit 1920 után jó áron vették meg a cseh gyárak felvásárlói, akik Gömörig, Zemplénig eljártak marhát venni. A Tiszántúl falvaiban a marhahizlalás csak a nagyobb parasztgazdaságokban volt szokás a két világháború között. Az 1960–1970-es években a bikahizlalás a kis háztáji gazdaságokban is a tsz-tagok egyik legjövedelmezőbb üzletága volt. A Bódva-völgy háztáji gazdaságaiban a kétéves ökörtinókat szokták hizlalni az 1970–1980-as években (Varga Gy. 1973b: 500; Paládi-Kovács A. 1999b: 295).
Marhahús-értékesítésre szakosodott húsipari ágazat Magyarországon a késő középkor óta a mészáros mesterség. A mészárosok már a 14–15. században is a városok leggazdagabb iparosai közé tartoztak, minthogy a marhakereskedelembe is bekapcsolódtak (MN III. 214–218). A pásztorok, parasztok nem taglóval ütötték le a marhát, mint a mészárosok, hanem megfojtották vagy belső vérzést idéztek elő nála, hogy külsérelmi nyomot ne mutasson a bőre; ugyanis az esett jószág, a dög bőrével el kellett számolniuk. A marhapásztorok kedvelték a fiatal tinót, a hízó göbölyt, s olykor a borjúnak se kegyelmeztek. A hús javát pörköltnek, paprikásnak készítették el, s az Alföld nagyobb részén szárazhús, szárított hús is készült belőle az 1930–1940-es évekig. A saját faggyújában, hagyma nélkül főzött marhahúst 4–5 napon keresztül szárítgatták a napon. Gyékényre, szűrre terítették, s egy bojtárgyerek naphosszat hajtotta róla a legyeket. A tűző napon zörgősre szárított húst iszákba, tömlőbe, vászonzsákba tömték és gödör hűvösében vagy otthon a padlás szellős helyére akasztva tárolták. A kiskunsági gulyás a szárított hús egyik részét hazaadta, másik részét a cserénynél fogyasztotta el társaival (Tálasi I. 1936b: 224–225; Paládi-Kovács A. 1974).
A 19. század végétől a marhahizlalás is istállóban történik. Eleinte csak az idősebb ökröket hizlalták fel eladás előtt, a 20. században pedig inkább a fiatal tinókat, bikákat fogták hízóba a piac igénye szerint. Istállóban a hízómarha naponta háromszor kap enni. Takarmánya a széna, szecska és abrak mellett egyre több zöld bükköny, lóhere, csalamádé. Itatás után 1–2 kg árpadara a ráadás. Még a vizet is beviszik neki az istállóba, hogy minél kevesebbet mozogjon (Petercsák T. 1983: 56). Sok marhát hizlaltak melléktermékeiken az utóbbi másfél-két évszázadban a cukor- és sörgyárak. A felvidéki magyarok szarvasmarháit 1920 után jó áron vették meg a cseh gyárak felvásárlói, akik Gömörig, Zemplénig eljártak marhát venni. A Tiszántúl falvaiban a marhahizlalás csak a nagyobb parasztgazdaságokban volt szokás a két világháború között. Az 1960–1970-es években a bikahizlalás a kis háztáji gazdaságokban is a tsz-tagok egyik legjövedelmezőbb üzletága volt. A Bódva-völgy háztáji gazdaságaiban a kétéves ökörtinókat szokták hizlalni az 1970–1980-as években (Varga Gy. 1973b: 500; Paládi-Kovács A. 1999b: 295).
Marhahús-értékesítésre szakosodott húsipari ágazat Magyarországon a késő középkor óta a mészáros mesterség. A mészárosok már a 14–15. században is a városok leggazdagabb iparosai közé tartoztak, minthogy a marhakereskedelembe is bekapcsolódtak (MN III. 214–218). A pásztorok, parasztok nem taglóval ütötték le a marhát, mint a mészárosok, hanem megfojtották vagy belső vérzést idéztek elő nála, hogy külsérelmi nyomot ne mutasson a bőre; ugyanis az esett jószág, a dög bőrével el kellett számolniuk. A marhapásztorok kedvelték a fiatal tinót, a hízó göbölyt, s olykor a borjúnak se kegyelmeztek. A hús javát pörköltnek, paprikásnak készítették el, s az Alföld nagyobb részén szárazhús, szárított hús is készült belőle az 1930–1940-es évekig. A saját faggyújában, hagyma nélkül főzött marhahúst 4–5 napon keresztül szárítgatták a napon. Gyékényre, szűrre terítették, s egy bojtárgyerek naphosszat hajtotta róla a legyeket. A tűző napon zörgősre szárított húst iszákba, tömlőbe, vászonzsákba tömték és gödör hűvösében vagy otthon a padlás szellős helyére akasztva tárolták. A kiskunsági gulyás a szárított hús egyik részét hazaadta, másik részét a cserénynél fogyasztotta el társaival (Tálasi I. 1936b: 224–225; Paládi-Kovács A. 1974).
A juhtenyésztés terminológiája
A magyar juhtenyésztés terminológiája igen gazdag (Herman O. 1914). Fajta szerint: juh, magyarjuh, purzsajuh, cigájajuh, illetve birka, merinóbirka, selyembirka stb.
Ivar szerint a hím ivarú: kos, Erdélyben néhol berbécs, magberbécs. A herélt: ürü, örü, Erdélyben néhol berbécs: a későn herélt cap.
Nőivarú: juh, anyajuh, de van anyabárány, anyabirka, ha üzetésnél sem fogant: canga, meddő, meddelék.
Fiatal állatok: növendék; egyéves korig bárány, bari, kettősbárány ’ikerbárány’; ivar szerint kosbárány, jerkebárány és ürübárány. Egy év felett: toklyó; ivar szerint kostoklyó és jerketoklyó; a tenyésztés előtt álló, vagy ún. előhasú nőstények néhol: szűz, diszke, döszke, apáca, mióra, millora, üvecs stb.
Funkció szerint van vezér, vezérürü, vezérkos.
Megkülönböztetik a juhokat gyapjuk színe vagy más tulajdonsága szerint: fehér, fekete, kormos, tarka, babos, babókás, cirmos, szöszke: de van balán ’szőke’, bellice ’szemkörnyéke fehér’, lisza ’fecskehasú’, szemők és vakisa ’szemének környéke fekete’ stb. Füljegyei szerint: ájos, csula, csapott, csipkés, hasított stb.
Ivar szerint a hím ivarú: kos, Erdélyben néhol berbécs, magberbécs. A herélt: ürü, örü, Erdélyben néhol berbécs: a későn herélt cap.
Nőivarú: juh, anyajuh, de van anyabárány, anyabirka, ha üzetésnél sem fogant: canga, meddő, meddelék.
Fiatal állatok: növendék; egyéves korig bárány, bari, kettősbárány ’ikerbárány’; ivar szerint kosbárány, jerkebárány és ürübárány. Egy év felett: toklyó; ivar szerint kostoklyó és jerketoklyó; a tenyésztés előtt álló, vagy ún. előhasú nőstények néhol: szűz, diszke, döszke, apáca, mióra, millora, üvecs stb.
Funkció szerint van vezér, vezérürü, vezérkos.
Megkülönböztetik a juhokat gyapjuk színe vagy más tulajdonsága szerint: fehér, fekete, kormos, tarka, babos, babókás, cirmos, szöszke: de van balán ’szőke’, bellice ’szemkörnyéke fehér’, lisza ’fecskehasú’, szemők és vakisa ’szemének környéke fekete’ stb. Füljegyei szerint: ájos, csula, csapott, csipkés, hasított stb.
2016. december 10., szombat
Értékmérő: a tinó
István törvényeinek egyszeri átolvasása világossá teszi számunkra, hogy a Kárpát-medencei népesség legfőbb értékmérője még nem a pénz volt, hanem a tinó, vagyis a fiatal (még igába nem fogott) ökör. Ez arra mutat, hogy nagyon jelentős lehetett az állattartás, hiszen az állattartók rendelkeztek tinókkal. Ezekkel kellett a kirótt büntetéseket fizetni. Az is kiderül, hogy a tinókkal való rendelkezés mértéke a gazdagság fokmérője volt. [...] E korai időszakban a vagyon, a tehetősség fokmérője éppen a barom, a jószág volt. Nem véletlen, hogy a régi magyar nyelvben a barom és a jószág szavak jelentették az anyagi javakat, a vagyont. | ” | |
– Kristó Gyula: Termelés és önnfentartás a Kárpát-medencében, História 1999/09-10 |
Az állattenyésztés története
ie. 8000 domesztikáció
ie. 4000 Egyiptom: kutya, ló
ie. 2700 sertéstenyésztés Kínában
1454 első állattenyésztési tankönyv
1791 első törzskönyv (angol telivér)
1892 tejellenőrzés, szelekció
állattenyésztési világkiállítás
1952 birkasperma mélyhűtés
1950-es évek: DNS, baromfihibridek, számítástechnika lak.
1966 BLUP ivadékvizsgálat
1997: Dolly
Magyarország:
896 ló, szarvasmarha, juh, sertés
1773 törzsjuhászat, öltözködés, nyírás
1785 Mezőhegyesi ménes
1789 Bábolnai ménes
1836 arab mének importja
1870 szarvasmarha import Svájcból
1910 szarvasmarha ellenőrző egyesület: Georgikon tenyészet
1920 Fejér Megyei Tejellenőrző Egyes.
1923 Hústenyésztők Orsz Egy.
1927-37 Mangalica és Juhtenyésztők O.Egyesülete.
1947 Mesterséges Termékenyítő Főállomás
1970-es évek: szakosodás a szarvasmarha tenyésztésben
1990-es:tenyésztő egyesületek
1992 ICAR tenyésztés harmonizáció
1993 állattenyésztésii törvény
1997 Nemzeti agrárprogram
1998 állatvédelmi tv (minőségbiztosítás, nyomon-követhetőség)
Kiemelkedő tenyésztők:
Nagyváthy J, Festetics I, Tormay Béla, Széchenyi I, Thege Sándor, Kertész F, Guba Sándor, Czakó József
2016. december 9., péntek
2016. december 8., csütörtök
A sertéstenyésztés terminológiája
A háziállatok között a sertés az, amelyhez a családok minden
korosztálya ért, s amellyel nem csupán a földműves nép foglalkozik. Igen
gazdag a magyar sertéstenyésztés terminológiája is. A megszületett apró
sertés a malac, elválasztásáig (körül-belül 3 hónapos koráig) szopós malac, ezután választott malac. Ha nőstény, mondják kocamalacnak, malacgöbének és gőjemalacnak, a hímet kanmalacnak, a korán kiheréltet ártánmalacnak, ártánymalacnak. A malacok neve még ritkábban: cikus vagy ciku.
A fiatal sertés a süldő, a nőstény süldőgöbe, a kiherélt az ártánysüldő. A továbbtenyésztésre kiválasztott bármely nemű sertés neve magdisznó, magsertés, maglódisznó, maglósertés.
A tenyésztésre kiválasztott, ivarérett nősténysertés két archaikusabb formája az emse, eme, emese, emsedisznó és a göbe (göje, gölye). Az első alkalommal fiat váró az előhasi göbe, a fiat nem fogó pedig meddőgöbe. A folyamatosan tenyésztésben lévő nőivarú a koca, anyakoca, kocadisznó, anyadisznó. Az először fialó sertés neve sok helyütt előhasi. Az utódait világra hozó a fiaskoca, fiasdisznó. Azt a kocát, amelynek malacait leválasztották, nevezték rágott kocának.
A hím tenyészsertés a kan, kani, kandisznó, a latinságban aper. A kiherélt hímsertés neve átán, ártán, ártány, ártánydisznó.
A sertéstenyésztésnek Erdélyben nem volt olyan nagy jelentősége, mint a Nagyalföldön és a Dunántúlon. Ennek egyik bizonyítéka az, hogy a tenyésztéssel kapcsolatos terminológiájuk sem olyan változatos. A Csík megyei székelység nyelvében például csak az alábbi elnevezések ismeretesek: disznó, cseka (cseke), sertés, röfögő, kan, ártán, koca gője (gőlye), südő (süldő), malac, malacka, bocika, továbbá csün, csön, csöny, cen, csöm, puci (Vámszer G. 1959: 241).
A fiatal sertés a süldő, a nőstény süldőgöbe, a kiherélt az ártánysüldő. A továbbtenyésztésre kiválasztott bármely nemű sertés neve magdisznó, magsertés, maglódisznó, maglósertés.
A tenyésztésre kiválasztott, ivarérett nősténysertés két archaikusabb formája az emse, eme, emese, emsedisznó és a göbe (göje, gölye). Az első alkalommal fiat váró az előhasi göbe, a fiat nem fogó pedig meddőgöbe. A folyamatosan tenyésztésben lévő nőivarú a koca, anyakoca, kocadisznó, anyadisznó. Az először fialó sertés neve sok helyütt előhasi. Az utódait világra hozó a fiaskoca, fiasdisznó. Azt a kocát, amelynek malacait leválasztották, nevezték rágott kocának.
A hím tenyészsertés a kan, kani, kandisznó, a latinságban aper. A kiherélt hímsertés neve átán, ártán, ártány, ártánydisznó.
A sertéstenyésztésnek Erdélyben nem volt olyan nagy jelentősége, mint a Nagyalföldön és a Dunántúlon. Ennek egyik bizonyítéka az, hogy a tenyésztéssel kapcsolatos terminológiájuk sem olyan változatos. A Csík megyei székelység nyelvében például csak az alábbi elnevezések ismeretesek: disznó, cseka (cseke), sertés, röfögő, kan, ártán, koca gője (gőlye), südő (süldő), malac, malacka, bocika, továbbá csün, csön, csöny, cen, csöm, puci (Vámszer G. 1959: 241).
2016. december 7., szerda
Gazdasági állataink őseinek elnevezése
- ló: vadló (tarpán-ázsiai, erdei, prewalski)
pici állatok, fakó szőrű, vastag sörény
- szarvasmarha: őstulok: nagy testű, hosszú szarvú (kipusztult)
- juh: muflon (őshonos)
Ázsia, hóhatár feletti területeken, Kárpátokban nem őshonos
szarva csiga alakban hajlott (kos szarvas, jerke szarvatlan)
nem túl gyapjas szőrzete van
- sertés: vaddisznó
szőrzete viszonylag hosszú
- kacsa: tőkés réce (gácsér: hím – nálunk telel és költ)
- házinyúl: üregi nyúl: Pireneusi félszigetről
- kecske: bezoár kecske, D-N Ázsia
- tyúk: bankiva tyúk: India
Monofiletikus eredetű: egy közös őstől: szarvasmarha, juh, sertés, kecske
Polifiletikus: több őstől: ló, tyúk
pici állatok, fakó szőrű, vastag sörény
- szarvasmarha: őstulok: nagy testű, hosszú szarvú (kipusztult)
- juh: muflon (őshonos)
Ázsia, hóhatár feletti területeken, Kárpátokban nem őshonos
szarva csiga alakban hajlott (kos szarvas, jerke szarvatlan)
nem túl gyapjas szőrzete van
- sertés: vaddisznó
szőrzete viszonylag hosszú
- kacsa: tőkés réce (gácsér: hím – nálunk telel és költ)
- házinyúl: üregi nyúl: Pireneusi félszigetről
- kecske: bezoár kecske, D-N Ázsia
- tyúk: bankiva tyúk: India
Monofiletikus eredetű: egy közös őstől: szarvasmarha, juh, sertés, kecske
Polifiletikus: több őstől: ló, tyúk
2016. december 3., szombat
A beporzó állatok jelentősége
A világon csaknem másfél milliárd
munkahely és az összes termény háromnegyedének léte függ a beporzó
állatoktól, ezért ha nem állítják meg a méhek és lepkék számának
csökkenését, az óriási veszélyt jelenthet az emberi jólétre.A
szakértők egy globális felmérésben vettek részt, melynek eredményei
szerint a beporzó állatok közvetlenül felelősek a fontos terménytípusai
háromnegyedének fejlődéséért. Ilyen termények például a gyümölcsök,
gabonák és mogyorófélék, a kávé és a kakaó is. A beporzásban résztvevő állatok
nagyrészt méhek lepkék, pillangók, darazsak és bogarak, de bizonyos
növények esetében madarak, denevérek és gyíkok végzik a beporzást, egyes
esetekben pedig a szél viszi a virágport.A
vadon élő növények is veszélyben vannak, hiszen a trópusi növényzet több
mint kilencven százalékának beporzása állatoktól függ. Csaknem
minden ötödik gerinces beporzót - többségük madár és denevér - a kihalás
veszélye fenyegeti. A méhfajok és a pillangók mintegy kilenc-kilenc
százalékát sorolják a veszélyeztetett állatok közé. A méhek húszezer faja felelős a világ 107 fő termése több mint kilencven százalékának beporzásáért.
2016. december 2., péntek
„Helyből jobb” konferencia
Az FM Sajtóiroda tájékoztatója szerint öt év alatt megháromszorozódott a helyi termelők száma Magyarországon,
míg 2010 elején a helyi termelők száma nem érte el az 5000 főt, 2015
végétől már közel 15.000-en dolgoztak e területen, egyre többen vágnak
tehát bele a kistermelőként végezhető élelmiszer előállításba és
értékesítésbe.
A hatóságoknál és intézeteknél összegyűjtött tapasztalatokkal
és tudással a helyi termelők munkáját segítő „Helyből Jobb!” néven
elindított Helyi Termék Éve szakmai fórumsorozatot az FM 2016-ban a
Nemzeti Művelődési Intézettel közösen, második alkalommal szervezte meg. A Nemzeti Park Termék védjegy használatát olyan szolgáltatók vagy termelők nyerhetik el, akik védett természeti, vagy Natura 2000 területeken állítják elő terméküket vagy nyújtják szolgáltatásukat, és megfelelnek a tanúsítványi feltételeknek. A védjegy garanciát jelent a vásárlók számára, hogy a megvásárolt termék, igénybe vett szolgáltatás valóban az adott régióból származik, környezetkímélő módon állították elő, jó minőségű, és az adott területhez közvetlenül kapcsolódik. Jelenleg 158 gazdálkodó több mint 600 terméke viseli méltón a jelölést.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)