GONDOLATOK AZ ŐSZIBARACK
TAFRINÁJÁRÓL.
Mottó: ma
már nem a menetrendszerű permetezés a trendi, hanem az okszerű - sajnos az
előrejelzést elfelejtő – lehetőleg környezetbarát kémiai és biológiai
növényvédelem.
Az
őszibarack máig legveszedelmesebb károsítója a piros levélfodrosodást előidéző
Taphrina deformans /Berk/ Tul. Ez a törzsfejlődéstanilag primitív dérgomba,
amely minden évben feladja a leckét a termelőnek. Több-kevesebb sikerrel
túlesünk rajta, de –mint a szegénység – rajtunk marad.
Közel 30 éves
100 darabos ültetvényem Békéscsabán amygdalus alanyon, helyben szemezve/!/ került
telepítésre. Koronaformája Timon Béla barátom legnagyobb meglepetésére nem
katlan, hanem vízszintesen kiterített, úgyhogy a földről kezelhető. Tizenegynéhány
fajta közül a Flavortop a legérzékenyebb e betegségre.
Védekezési tapasztalatom
szerint, melyet hozzáértő szakemberekkel - Mándoki András, Zsigó György - megosztottam,
érdekes megfigyelést tettem. A kihagyó – fagykáros – évjáratokban az infekciós
nyomás lényegesen kisebb volt, mint a bőtermőkben. /v.ö. a járványtani
háromszöggel!/ A tavasz időszakban, a rügyfakadáskor úgy láttam, hogy nem
rügyáttelelő a gomba, tehát az irodalom szerint a fás részeken telel.
Védekezés technológia
szempontjából azonban nagy a gond. Ugyanis a lemosó kezelések rövid kontakt
hatásúak, a későbbi napok fertőzése már „szűz” levélkezdeményeket érint, ami
ellen csak systemikus készítmények lennének hatásosak, de itt is ellentmondás
van: ezek nagyon drágák, és néhány nap után a gyors hajtásnövekedés
következtében hatásukat vesztik.
Tehát itt
van a védekezés technológia alfája és ómegája! Nem szabad elfelejteni, hogy az
infekció terjedésében a „helyben talált” inoculum csak az egyik infekciós
forrás, a másik a szomszédból széllel terjedő: ebből a szempontból a mi
legnagyobb „ellenségünk” Csongrád megye, ahonnan a nyugati szelek jönnek.
Megjegyezni
kívánom, hogy nálam az infekció soha nem jut a „dér” állapotig, tehát a helyben
telelés kizárt.
A korábbi
„menetrendszerű” védekezést az idén - miután a februári rügyboncolás jelentős
fagykárt mutatott, meddő évre számoltam, másként szerveztem. A lemosó ionos
réz, majd TMTD után abbahagytam a védekezést. Lassú rügyfakadás után azt
tapasztaltam, hogy a korai infekció elmaradt. Megörültem. Az idei semmire való
tavasz, hideg, kevés csapadékkal – biztatott. Igen ám, de a napokban
meglepődtem, mert a Flavortop fajta bepirosodott, totálisan. A többieken, pl. a
Sprigtime-on enyhe, a Redhaven, Champion fajtákon közepes fertőzést tapasztaltam,
de a legmeglepőbb a Suncrest, Cresthaven, ahol nyoma sincs a fertőzésnek. Ezek
után mégiscsak bevetettem a Score-t.
Tehát a
korábbi tapasztalatom módosítanom kell: fajtaspecifikus is ez a probléma.
Továbbmegyek:
a járványtani háromszög 3 sarkának, ezek összefüggéseinek további mélyrehatóbb
vizsgálata kellene ahhoz, hogy a bevezetőben – a mottóban – leírt cél elérhető
legyen az őszibarack növényvédelmében.
Ez nemcsak
növényvédelmi, de agronómiai kérdés is. És nem kellene megfeledkeznünk Nagy
Bálint vörös könyvéről sem, hogy azért egy tételét idézzem: a növényvédelem
nemcsak szakmai, de társadalmi kérdés is!
Békéscsaba, 2021.
05 11.
dr. Sicz György
aranydiplomás kertészmérnök,
növényvédelmi szakmérnök.