A szőlőtermesztés és egyes kutatások szerint feldolgozása – vagyis a
bortermelés alapjai – is már az ős- és ókorban ismert lehetett.
Őshazájának (a
Vitis vinifera, vagy – Kozma Pál paleontológiai kutatásai alapján – az Euvitis alnemzetség leszármazásának) a transzkaukázusi térség (ma: Anatólia, Irán és Örményország) tekinthető, ahol már Krisztus előtt négy-ötezer évvel ismerték és termelték a ligeti szőlőt, melyből aztán két-háromezer év alatt fejlődött ki a kerti, vagy bortermő szőlő. Hazánkban már a honfoglalás előtt is termeltek szőlőt. A régészeti kutatások azt
igazolják, hogy a Dunántúlon a római uralom előtt már voltak szőlőültetvények, de
Pannónia (a mai Dunántúl) szőlőkultúrája leginkább a római birodalomban fejlődött.
Ebből a korból számos emlék maradt fenn, melyek a Dunántúl területén megtalálhatók
Soprontól a Balatonon keresztül, egészen Budapestig. A történelem viszontagságai
ellenére sem pusztultak el ezek az értékek, sőt az évek folyamán továbbgyarapodtak. Napjainkban a gazdálkodók tevékenységét nagyban befolyásolja a Európai
Unióhoz való csatlakozás. Az Európai Unió világviszonylatban mind a szőlő-, mind a
bortermelés, illetve fogyasztás szempontjából is az első helyet foglalja el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése