A kenyér gabonafélék, illetve kukorica lisztjéből
sült, erjesztett tészta, az újkorban alapvető néptáplálék. Némileg
különböző formában ugyan, de a világ minden részén fogyasztják.
A kenyér eredete mondákban, eposzokban, vallásos szövegekben írásos
formában megtalálható a mezopotán, asszír, egyiptomi, görög, római
írásokban. Megjelenik a fáraók sírjainak díszes falán, a görög frízek
életképeiben. A keresztény vallás különös tiszteletet adott a kenyérnek.
A vallási szertartásokon a kovásztalan kenyér – az ostya – Jézus testét
szimbolizálta.
A kenyér az idők folyamán a legfontosabb élelmiszer lett és
értelmezésében az életfenntartás összes szükségletét jellemezte.
Gondoljunk csak a kenyérrel és sóval történő vendégfogadás szokására, a kenyere javát megevő idős emberre, vagy a kenyérgondokkal küszködő szegényekre.
Étkezésre legkorábban árpát és zabot használtak. A rozs a népvándorlás korában terjedt el, a búza pedig a hagyományok szerint Ázsiából származik.
A magyarok már az őshazában a téli szállások környékén étkezési
célra gabonát termesztettek. A lepénykészítés fárasztó munkáját
asszonyok végezték.
A Pékek Világszövetsége 2001-ben kijelölte október 16-át a Kenyér Világnapjaként. 2004 óta Magyarországon is kisebb-nagyobb rendezvényekkel ünneplik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése