A halhús laza szövetszerkezetű, könnyen emészthető. Tápanyag-összetétele több tényezőtől is függ, pl. a hal fajtájától, korától, ívási ciklusától, táplálkozásától. Általánosan elmondható, hogy a melegvérű állatok húsához hasonlóan a halak fehérjetartalma is 20g/100g körüli, zsírtartalmuk azonban változó. A zsírtartalom, a halhús színe, valamint az élőhely alapján megkülönböztetünk zsíros, barna húsú tengeri halakat (pl. makréla, hering, tonhal, lazac), sovány, fehér húsú tengeri halakat (pl. tőkehal, heck, lepényhal), zsíros, barna húsú édesvízi halakat (pl. ponty, harcsa, angolna), sovány, fehér húsú édesvízi halakat (pl. fehér busa, süllő, pisztráng, amur).A magyarok az elmúlt évtizedben évről-évre egy kicsivel több halat esznek, de a növekedés mértéke rohamtempónak semmiképpen sem nevezhető. A KSH adatai szerint elértük a fejenkénti éves 6,18 kilogrammos halfogyasztást. (Ebből friss/hűtött: 2,27 kg, fagyasztott: 2,27 kg, tartósított/konzerv: 1,8 kg.) Ezzel messze elmaradunk az európai uniós évi fejenkénti 20 kilogrammos átlagtól. Izlandon az egy főre jutó évi halfogyasztás 92, Japánban 71, míg Norvégiában 69 kg, de a jelentős halászattal nem rendelkező Ausztriában is ötször több halat esznek, mint Magyarországon. Ez a feltűnően alacsony fogyasztás semmivel sem indokolható, hiszen a felmérések szerint a magyarok is kedvelik a halételeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése