A mintavétel mélysége 0-30 cm.
Az úgynevezett átlagminta (ezt szállítjuk be a laborba) akkor lehet
reprezentatív, ha azt úgy állítjuk elő, hogy a tábla homogén részeiből 5
hektáronként 25-30 részmintát veszünk, melyeket egyesítünk. Az
átlagminta tömege maximum 1-1,5 kg.
A homogén táblarészek kijelölésére több lehetőségünk is van.
Használhatunk különböző vegetációs indexek alapján készített térképeket
(pl.: NDVI), melyek drónos vagy műholdas felvételek alapján készülnek,
de a hozamtérképek is nagyban hozzájárulhatnak a táblánkon belüli
„talajfoltok” lehatároláshoz. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor a
korábbi talajvizsgálati eredmények, a szabad szemmel látható
talajfoltok, talajtérképek (kartogramok, térképmásolatok), vagy a
tenyészidőszak alatti növénymegfigyelések segíthetnek az egységesnek
számító területrészek lehatárolásában. Ezek után a mintavételi
területeket (menedzsment zónákat) M=1:10 000 (vagy más alkalmas)
méretarányú topográfiai térkép alapján célszerű kijelölni, ennek
hiányában természetesen használhatók a MePAR blokktérképek, földhivatali
térképmásolatok is. A mintavételi területeket (zónákat, egységeket) és a
minták azonosító jelét az alkalmazott térképen kell rögzíteni (le kell
határolni az egy mintához tartozó területrészeket). Természetesen a
térképen fel kell tüntetni a táblák határait, jeleit és területét is. A
fentiek hiányában nem lesznek visszakereshetők a mintavételi területek.
Az adott átlagminta képzésére szolgáló részmintákat a terület átlója
mentén vagy cikcakk vonalban (1. ábra) ajánlatos megvenni. Egy
mintavételi vonal mentén legalább 20 ponton kell azonos tömegű
részmintát venni.(F:AgrárUnió)
