Új agrárgazdasági adózás

A kedvezmények az adózási oldalon és az adminisztráció könnyítésében egyaránt tetten érhetők, és ezek a változások magasabb hozzáadott érték előállítására ösztönzik majd a termelőket, és nyilvánvalóan így a versenyképességük, a jövedelemtermelő képességük is javul majd. A NAK honlapján a www.nak.hu/csg oldalon elérhetőek a részletszabályok.   

Káros a cigizés...

A dohányzás visszaszorításáért tett komoly erőfeszítések ellenére ma több mint egymilliárd ember dohányzik, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzései szerint 2025-ig ez a szám nagyjából változatlan marad. Pedig köztudott, hogy a dohányzás ártalmas és számos betegség kialakulásáért felelős.

EuroTier állattenyésztési kiállítás

Az EuroTier állattenyésztési technológiai világkiállítás új időpontja 2021 február 9-12 között lesz. A rendezvény kizárólag DIGITÁLIS formában kerül megrendezésre. A jegyvásárlás a digitális kiállításra 2020. december 7-étől lehetséges és a kiállítás teljes időszakára (2021. február 9–12.) 14 Euróba kerül személyenként.

Mezőgazdasági szakértés

 

A védőoltások szerepe

A védőoltás (vakcina) gyengített vagy elölt kórokozókat, azok részeit vagy kész ellenanyagot tartalmazó készítmény. Beadásának (vakcináció) célja a szervezet specifikus ellenállásának fokozása, mesterségesen előidézett immunitás. A védőoltások beadása után (mesterséges immunizáció) a szervezetben védettség alakul ki az adott betegséggel szemben. Amennyiben egy közösségben elég embert oltanak be egy adott betegség ellen, kialakul az adott betegséggel szembeni teljes védelem (nyájimmunitás, átoltottság). A védőoltások világszerte nagy szerepet játszanak a fertőző betegségek megelőzésében. Minden országnak az a célja, hogy járványügyi helyzete kedvező legyen, és ennek érdekében alakítja védőoltási rendszerét (oltási naptár).

Agrárszakmai iránytű...

Agrárszakma iránytű címmel készített kiadványt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK), mely az új szakképzési rendszer mezőgazdasági és élelmiszeripari képzéseit mutatja be. A tájékoztató füzet ingyenes, letölthető a NAK internetes portáljáról.

Elődök tisztelete 12.

 12.1
Inkey Béla 

(1847. dec. 1. –1921. aug. 31.)

 geológus, agrogeológus. Nevéhez fűződik a magyarországi agrogeológiai kutatások megalapozása és elindítása. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.   

12.2
Ihrig Károly 

(1892. december 2.-1970. augusztus 27.) 

jogtudományi doktor, a Magyar Gazdaszövetség titkára, egyetemi tanár. Könyvei: A szövetkezetek közgazdaságban, Agrárgazdaságtan.

Sáringer Gyula Ede 

(1928. dec. 2. – 2009. febr. 17.) 

Széchenyi-díjas magyar agrármérnök, entomológus, ökológus, egyetemi tanár, a MTA rendes tagja. 

A kísérletes rovarökológia és a növényvédelmi állattan neves kutatója. 

12.3

Mathiász János 

(1838. febr. 22. – 1921. dec. 3.) 

világhírű magyar szőlész-borász.

 A magyar és a világ szőlészetének és borászatának megmentőjeként végezte munkáját, amikor a filoxéra vész elpusztította a szőlőtőkéket az egész világon.

 

Tirts Rezső,

 (1866. jún. 6. – 1945. dec. 3.):

 erdőtanácsos, szakíró, az első magyarországi turista útjelzés elkészítője. 

A hazai turistamozgalom tevékeny munkása. 

Zimmermann Ágoston 

(1875. dec. 3. – 1963. okt. 6.) 

Kossuth-díjas állatorvos, állatanatómus, az MTA tagja. 

A háziállatok összehasonlító és funkcionális anatómiájának iskolateremtő alakja volt. 

12.4
Sporzon Pál ifj.  

 (1867. aug. 29. – 1917. dec. 4.) 

gazdasági tanár,  a debreceni gazdasági tanintézetben működött és a gazdasági egyesület titkára volt. 

A gazdasági gépészet köréből jelentek meg cikkei.

12.6
Entz Ferenc 

 (1805. dec. 6. – 1877. máj. 9.) 

orvos, szőlész és kertész, a MTA levelező tagja. Kutatásainak köszönhetően teremtődött meg a modernkori magyar borászat tudományos háttere. 

Az első önálló hazai kertészképző intézmény megalapítója. 

12.8
Pekár Imre  

(1838. dec. 8. – 1923. júl. 12.)

 gépészmérnök, feltaláló. A világ búzáinak elemzése alapján írta meg 1881-ben kiadott művét Földünk búzája és lisztje a tudomány, a fogyasztó, a molnár és a termelő szempontjából címmel. 

12.9
Bereczki Máté 

(Romhány, 1824. szept.24. – Kunágota, 1895. dec. 9.)

 gyümölcsnemesítő, pomológus. 

12.13
Egerszegi Sándor 

(1920. dec. 13. – 1974. dec. 30.):

 agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, Kossuth-díjas.

 Fő kutatási területe a homoktalajok vizsgálata volt. 

Obermayer Ernő 

 (1888.december 13. – 1969. május 27.) 

Kossuth-díjas vegyészmérnök, mezőgazdász, növénynemesítő. 

Nemzetközileg is elismert eredményeket ért el a magyar fűszerpaprika nemesítésében. 

12.14
Weiner Sámuel 

(1874. ápr. 1. – 1944. dec. 14.)  

gabonakereskedelmi vállalatoknál dolgozott. 1895-ben került a Hungária Egyesült Gőzmalmi Rt.-hoz, melynek 1922-ben igazgatója lett.

 Malomipari szakértő és több malomipari vállalat igazgatósági tagja. 

12.15
Herke Sándor 

 (1882. szept. 18. – 1970. dec.15.) 

vegyészmérnök, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora, Kossuth-díjas. Növénytáplálkozási és trágyázási kérdésekkel foglalkozott.

12.17
Porpáczy Aladár 

(1903. dec. 17. – 1965. febr. 15) 

Kossuth-díjas kertészmérnök, növénynemesítő, a magyar korszerű gyümölcsnemesítés megalapítója és megszervezője, az MTA levelező tagja.

12.19
Tangl Ferenc 

(1866. január 6. – 1917. december 19.) 

fiziológus, humán és állatorvos, egyetemi tanár, az MTA tagja. 

Az Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás első igazgatója volt. 

12.20
Hutÿra Ferenc 

(1860. október 7. – 1934. december 20.)

 állatorvos, orvos, patológus, az MTA tagja. Az állatorvosi patológia, járványtan, belgyógyászat, immunológia terén végzett munkássága egyaránt kiemelkedő. 

12.21
Konkoly-Thege Gyula 

(1876. december 21. – 1942. december 6.) 

magyar agrárstatisztikus. Az MTA levelező tagja (1938).

Wagner Károly 

(1830. október 8. – 1879. december 21.) 

erdőmérnök, főerdőtanácsos, lapszerkesztő, 

1862-ben indította meg Divald Adolffal az Erdészeti Lapokat.

12.22
Nyisztor György 

(1869. december 22. – 1956. január 7.) 

magyar földmunkás, politikus,

 a Magyarországi Tanácsköztársaság idején földművelési népbiztos.  

12.23

Kreybig Lajos 

 (1879. dec. 23. – 1956. jún. 21.) 

Kossuth-díjas agrokémikus, agrármérnök, talajtani kutató, az MTA tagja. A talaj- és trágyázástan újító szemléletű kutatója.

Nevéhez fűződik az országos méretű talajtani térképezés megszervezése.

12.27

Belák Sándor (1919. április 20. – 1978. december 27.) mezőgazdász, egyetemi tanár, 

a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Herman Ottó 

(1835. jún. 26. – 1914. dec. 27.) 

természetkutató, zoológus (ornitológus, ichthiológus, arachnológus), néprajzkutató, régész és politikus. 

Sokoldalúsága miatt az utolsó magyar polihisztornak és a madarak atyjának is nevezték.

Tessedik Sámuel,  

(1742. ápr. 20. – 1820. dec. 27.) 

lelkész, pedagógus, gazdasági szakíró. Kidolgozta a szikesek megjavításának módszerét. 

Sokat tett az akác meghonosításáért, a futóhomok megkötéséért az Alföldön.  

12.29

Tormay Béla 

(1839. október 10. – 1906. december 29.)

mezőgazdász, állatorvos professzor, számos állatgyógyászati alapmű szerzője. 

Ő volt az országos állatorvosi egyesület első elnöke.

12.30
Czimber Gyula 

(1936. jan. 2. – 2008. dec. 30.) - 

egyetemi tanár, agrármérnök, biológus. Tudományos munkájában gyombiológiával, csírázásbiológiával, cönológiával és produkcióbiológiával foglalkozott.

Doby Géza 

(1877. dec. 30. – 1968. ápr. 6.) 

agrokémikus, növény-biokémikus, növényfiziológus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. 

A magyarországi növényi biokémia és enzimológia iskolateremtő alakja. 

12.31

Bodnár János 

(1889. dec. 31. – 1953. okt. 29.) 

vegyész, a MTA levelező tagja. A Növénykémiai Intézet igazgatója. Főként analitikai kémiával, biokémiai, víz- és ásványvíz-vizsgálati, növényvédelmi alkalmazásaival foglalkozott.

Deininger Imre, 

(1844. május 7. – 1918. december 31.) 

mezőgazdász. 1878-ban ő létesítette Magyaróvárott az ország első Vetőmagvizsgáló és Növényélettani Kísérleti Állomását, ennek vezetője volt. 

Gruber Ferenc 

(1905. márc. 13. – 1971. dec. 31.) 

mezőgazdasági szakember, akadémiai tanár.  Tevékenysége az alföldi gyepgazdálkodás fejlesztésére és korszerűsítésére irányult. 

Országos szakértője volt a rét- és legelőgazdálkodásnak.

Tangl Harald 

(1900. szept. 2. – 1971. dec. 31.) 

állatfiziológus, orvos, Kossuth-díjas szakíró, kutatóintézeti igazgató.  

Főként a takarmányozással kapcsolatos élettani kérdésekre fordította figyelmét.