Oldalak

2015. április 2., csütörtök

Pallérozott mezei gazdaság - Pethe F.

A magyar mezőgazdasági szakirodalom egyik megteremtője, a keszthelyi Georgikon tanára, Pethe Ferenc (Büdszentmihály, 1763. márc. 30. – Szilágysomlyó, 1832. febr. 22.) a debreceni református kollégiumban folytatott teológiai és bölcseleti tanulmányokat, majd Alma Materének anyagi támogatásával hosszú, nyolc éves külföldi tanulmányutat tett.
1797-től Pethe az első hazai mezőgazdasági tanintézetben, a Festetics György által szervezett Georgikonban  tanított matematikát, üzemszervezést és mezőgazdasági építészetet és ő vezette a tangazdaságot is. Különböző nézeteltérések miatt elhagyta az intézetet és uradalmi inspektorként, bérlőként dolgozott.
Pethe főműve a terjedelmes, a mezőgazdasági üzemtan egészét átfogó Pallérozott mezei gazdaság című könyv volt. Első kötetében (1805) a talajtannal valamint növénytermesztéssel foglalkozott, a második kötetben (1808) a kertészeti, szőlészeti és erdészeti ismereteket tárgyalta, a harmadik kötetben (1814) pedig az állattenyésztés kérdéseit foglalta össze. Felismerte a belterjes termelés jelentőségét, felhívta a figyelmet arra, hogy a növénytermelés és állattenyésztés közötti helyes arányokat vetésforgó alkalmazásával lehet kialakítani. Hangsúlyozta a tejtermelés fontosságát. Legnagyobb teret a juhtenyésztés kérdésének szentelt, mivel felismerte, hogy az európai textilipar konjunktúrája miatt ez az ágazat nagy jövő előtt áll.
Pethe Ferenc korántsem csak elméleti ember volt; gyakorlati szakemberként is jelentős eredményeket ért el. A talajművelésben és az őrlésben alkalmazott eszközöket szerkesztett, tökéletesített. 1812-ben adták ki kétkötetes Mathézis-ét, majd megjelent Természethistória című műve, ez utóbbi azért is jelentős, mivel magyar nyelven az első kísérlet volt a biológiai tudományok rendszerének áttekintésére.
Pethe Ferenc törekvései túlságosan is előremutatóak voltak, korának feudális viszonyai nem kedveztek megvalósulásuknak

Nincsenek megjegyzések: