Oldalak

2022. április 1., péntek

Elődök tisztelete 4.


04.1
Nagy Lóránd 
(1890. okt. 23.1971. ápr. 1.)  
agrárökonómus, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora. Üzemelemzési kutatásokkal, az állattenyésztés, növénytermesztés, takarmánytermesztés üzemi vonatkozású kérdéseivel foglalkozott. 

Zsigmondy Richárd 
(1865. április 1. – 1929. szeptember 23.)
 magyar származású osztrák-német kémiai Nobel-díjas (1925) vegyész, a kolloidkémia kiemelkedő alakja. 1925-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat. 

Weiner Sámuel 
(1874. április 1. – 1944. december 14.)  
 gabonakereskedelmi vállalatoknál dolgozott tisztviselőként. 1895-ben került a Hungária Egyesült Gőzmalmi Rt.-hoz, melynek 1922-ben igazgatója lett. Malomipari szakértő és több malomipari vállalat igazgatósági tagja.  

04.2
Kemenesy Ernő 
 (1891. ápr. 2.1985. júl. 8.)
mezőgazdász, a mezőgazdasági tudományok doktora, Kossuth-díjas. Foglalkozott a hús­hasznosítású juhfajták, valamint a szarvasmarha-tenyésztés és -hizlalás kérdésével. A biológiai alapon álló, takarékos talajművelés fontosságát hirdette.

Czettler Jenő 
 (1879. április 2. – 1953. április 29.)
 jogászdoktor, közgazdász, egyetemi tanár, földművelésügyi államtitkár, az MTA levelező tagja, a Magyar Gazdaszövetség igazgatója, majd alelnöke.

04.5
Juhász-Nagy Pál 
(1935. jan. 29. – 1993. ápr. 5.) 
Széchenyi-díjas biológus, ökológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1990). A szupraindividuális biológia elméleti alapjainak megteremtője, az operatív ökológia szükségességének felismerője. 

04.6
Doby Géza 
(1877. december 30. – 1968. április 6.) 
agrokémikus, növény-biokémikus, növényfiziológus, egyetemi tanár, a MTA rendes tagja. A magyarországi növényi biokémia és enzimológia iskolateremtő alakja. 

04.7
Natter-Nád Miksa 
(1893. február 16. – 1982. április 7.) 
újságíró, biológus. 1913-tól jelennek meg mezőgazdasági és kertészeti növényekről szóló ismertetései.

04.8
Vásárhelyi Pál 
(1795. március 25. – 1846. április 8.) 
vízépítő mérnök, a Tisza szabályozásának mérnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 

04.9
Prohászka Ferenc 
(1904. szept. 29.1984. ápr. 9.):  
kertészmérnök, szőlész, főiskolai tanár.  Munkássága révén megvalósítója volt a nagyüzemi szőlőtermesztés magasművelésre való áttérésének; emellett a legnépszerűbb szőlészeti szakíró, akinek a Szőlő és bor című könyve 14 kiadásban jelent meg.  

04.10
Czakó József 
(1923. augusztus 25. – 1990. április 10.)
 mezőgazdász, a mezőgazdasági tudományok doktora (1975), egyetemi tanár.

Harnos Zsolt 
 (1941. március 27. – 2009. április 10.) 
Széchenyi-díjas egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a biomatematika, alkalmazott ökológia, és klímakutatás kiemelkedő művelője.  

04.11
di Gléria János 
 (1899. április 11.1976. június 21.):  
vegyész, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora. Érdeklődése kiterjedt a talajfizika, talajkolloidika és talajkémia különböző területeire.  

Lónyay Ferenc 
(1861. január 8.1945. április 11.) 
jogász, borászati szakember, jelentős tevékenységet fejtett ki a magyar szőlőrekonstrukció terén. Ő alkotta meg az 1893. évi bortörvényt.

04.13
Cserháti Sándor 
(1852. szept. 14 - 1909. ápr. 13)  
műveivel, fölfedezéseivel, tanításaival, emberségével és szilárd jellemével kivívta az utókor megbecsülését. A növénytermesztés minden ágában korszerű és nagy volumenű kutató és kutatásszervező munkát indított be

04.15
Paál Árpád
(1889. április 15. – 1943. április 9.)
botanikus, növényfiziológus, egyetemi tanár. A növényi hormonok élettani jelentőségének világviszonylatban is első kutatói közé tartozott.

id.Rázsó Imre
(1873. július 20. – 1922. április 15.)
 gazdasági akadémiai tanár, a hazai növénynemesítés egyik úttörője.

04.17
Guba Sándor 
(1927. ápr. 17. – 1984. febr. 20.) 
mezőgazdasági mérnök, főiskolai igazgató, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. Fő kutatási területe a magyarországi szarvasmarha- és sertésállomány termelőképessége volt, kialakított új törzstenyészeteket.

Révy Dezső 
(1900. október 7. – 1954. április 17.) 
botanikus, egyetemi tanár.  A változatos élőhelyeket kutatva, részletesen leírta a tápnövényeket és 2500 fajt tartalmazó, 30 000 példányból álló gazdag gyűjteményt hozott létre.

04.20
Belák Sándor 
 (1919. április 20. – 1978. december 27.)
 mezőgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Cselkó István 
(1847. április 20. – 1930. július 24.) 
mezőgazdász, gazdasági akadémiai tanár. Fő tárgya az állattenyésztéstan lett. Az első magyar nyelven írt, tudományos igényű szarvasmarha-tenyésztési szakkönyv szerzőjét személyében tisztelhetjük.

Tessedik Sámuel,  
(1742. április 20. – 1820. december 27.) 
evangélikus lelkész, pedagógus, pedagógiai és gazdasági szakíró. Kidolgozta a szikesek megjavításának módszerét, Szarvas lakóival megismertette a kor legkorszerűbb földművelési technikáit. Sokat tett az akác meghonosításáért, a futóhomok megkötéséért az Alföldön.

04.22
Mauthner Ödön 
(1848. április 22. – 1934. november 25.) 
magkereskedő, kertész, kertészeti szakíró, a magyar magexport megteremtője.

04.24
Károlyi Sándor 
 (1831. november 10. – 1906. április 24.) 
politikus, kórházalapító, az MTA tagja. Munkásságának eredményeként jöhetett létre országszerte a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet vagy közismertebb nevén a Hangya Szövetkezet. 

Mosonyi Emil
 (1910. november 10. – 2009. április 24.)
Kossuth- és Széchenyi-díjas vízépítő mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Széchenyi Zsigmond 
(1898. január 23. – 1967. április 24.) 
vadász, utazó, író. A magyar vadászati kultúra kimagasló alakja. Afrika, India, Alaszka és Európa vadásza. 

04.25
Károly Árpád 
(1924. júl. 18. – 1987. ápr. 25.): 
kertészmérnök, a magyarországi fólia alatti zöldségtermesztés egyik elindítója.

Kanitz Ágoston 
 (1843. április 25. – 1896. július 12.) 
botanikus. Jelentős érdemeket szerzett a korabeli Magyarország, valamint Délkelet-Európa területén végzett florisztikai kutatásaival és botanikai leírásaival.    

Tolnay Sándor 
(1747. szeptember 8. – 1818. április 25.), 
az állatorvoslás első egyetemi professzora.  Élete nagy része az állatorvoslás elismertetéséért folytatott harc jegyében telt el. Jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki. 

04.27
Darányi Ignác 
(1849. január 15. – 1927. április 27.) 
 jogász, agrárpolitikus, miniszter. A 19–20. század fordulójának  agrárpolitikusa, aki munkásságával a magyar mezőgazdaság fellendítését szolgálta és 12 éven át irányította a Földművelésügyi Minisztériumot.

Schandl József 
(1885. április 27. – 1973. július 10.) 
mezőgazda, állatorvos, egyetemi tanár, a MTA tagja.  A magyar állattenyésztésnek hosszú időn át vezéregyénisége volt. Főként a juhtenyésztés és a gyapjútermelés témájára szakosodott. 

04.29
Sávoly Ferenc 
 ( 1870. április 29. – 1938. május 16.) 
meteorológus, egyetemi tanár, a magyarországi agrometeorológia megalapozója. 


Nincsenek megjegyzések: