Nagyításhoz kattintson a képre
A kenyér a Föld nagy részén az egyik legfontosabb emberi táplálék.
Gabonaalapú étel; gabonalisztből vízzel és sóval dagasztott, kovásszal vagy
élesztővel kelesztett, különféle alakú és méretű, kemencében kisütött vagy
forró felületen, kőlapon megsütött ennivaló. Étkezésre legkorábban árpát és zabot használtak. A rozs a népvándorlás
korában terjedt el, a búza pedig a hagyományok szerint Ázsiából származik. A magyarok már az őshazában a téli szállások környékén étkezési célra gabonát termesztettek. A lepénykészítés fárasztó munkáját asszonyok végezték. A lepényből – azaz a kovásztalan kenyérből – fejlődött ki a kovászos kenyér.
A kenyérről
találunk feljegyzéseket a mezopotán, asszír, egyiptomi, görög, római írásokban
is, melyek már akkor igen változatosak voltak: a kovász nélküli, forró kövön
sütött lepényféleségtől kezdve az Egyiptomban már 3000 évvel ezelőtt
használatos kelesztett kenyérig. Ízük, formájuk szintén gazdag választékot mutatott:
egy fennmaradt egyiptomi kenyér például bumeránghoz hasonló alakú volt, a görög
Hippokratész pedig 2000 évvel ezelőtti munkájában 17 féle kenyeret sorolt fel.
Nagyanyáink
kenyerei kovászos kenyerek voltak, hetente egyszer sütötték. Az alapanyagokat,
a búza- vagy rozslisztet és a kovászt már előző este előkészítették, majd
másnap élesztőt és sót adva hozzá kidagasztották, megkelesztették és
megsütötték. Ezek a kenyerek általában nagyok, körülbelül 3 kilósak voltak, és
kemencében sültek úgy 3 órát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése