Halfogyasztás...

A halhús egyike a legegészségesebb tápanyagforrásoknak, biológiailag értékes, könnyen emészthető, telítetlen zsírsavtartalmának köszönhetően természetes védelmet jelent a szív és érrendszeri megbetegedések ellen. Fogyasztása az egészséges táplálkozás egyre népszerűbbé válásával párhuzamosan növekszik. 

A magyarok az elmúlt évtizedben évről-évre egy kicsivel több halat esznek, de a növekedés mértéke rohamtempónak semmiképpen sem nevezhető. A KSH adatai szerint elértük a fejenkénti éves 6,18 kilogrammos halfogyasztást. (Ebből friss/hűtött: 2,27 kg, fagyasztott: 2,27 kg, tartósított/konzerv: 1,8 kg.) Ezzel messze elmaradunk az európai uniós évi fejenkénti 20 kilogrammos átlagtól. Izlandon az egy főre jutó évi halfogyasztás 92, Japánban 71, míg Norvégiában 69 kg, de a jelentős halászattal nem rendelkező Ausztriában is ötször több halat esznek, mint Magyarországon.

Legelterjedtebb hal nálunk a ponty, a népszerűségi lista élén viszont a tőkehal, ill. a filé és a lazac áll. A ponty gyakori fogyasztásától főleg a kemény és szúrós csontok riasztanak el, melyek miatt a húst nagyon figyelmesen és óvatosan kell enni, nehogy megakadjon torkunkon. Ráadásul a húsa sokszor átveszi az iszap illatát, melytől a halak akkor szabadulnak meg, amikor kifogják őket a halastóból és áttelepítik őket egy tiszta hideg vizű haltárolóba. A ponty itt minden ételmaradéktól megszabadul és veszít súlyából, ennek következtében a húsa szilárdabb lesz és kevésbé zsíros, mellékízek nélkül. A csukában is sok csont található. Húsa viszont annyira ízletes, hogy megéri a fáradságos és óvatos evést. 

A tengeri halak fajtáit tekintve széles választék áll a fogyasztó rendelkezésére. Ezek a lazac, tonhal, szardínia, makréla, tőkehal és a hekk. Lazacok közül a legelterjedtebb a közönséges lazac, király lazac, púpos lazac, kékhátú lazac.

A halhús laza szövetszerkezetű, könnyen emészthető. Tápanyag-összetétele több tényezőtől is függ, pl. a hal fajtájától, korától, ívási ciklusától, táplálkozásától. Általánosan elmondható, hogy a melegvérű állatok húsához hasonlóan a halak fehérjetartalma is 20g/100g körüli, zsírtartalmuk azonban változó. A zsírtartalom, a halhús színe, valamint az élőhely alapján megkülönböztetünk zsíros, barna húsú tengeri halakat (pl. makréla, hering, tonhal, lazac), sovány, fehér húsú tengeri halakat (pl. tőkehal, heck, lepényhal), zsíros, barna húsú édesvízi halakat (pl. ponty, harcsa, angolna), sovány, fehér húsú édesvízi halakat (pl. fehér busa, süllő, pisztráng, amur).