Számos ökológiai rendszer rugalmasságát valószínűleg meghaladja az
éghajlatváltozás, a hozzá tartozó zavarok (pl. áradás, szárazság,
bozóttüzek, rovarok, az óceán savasodása) és más, globális tendenciák
(pl. a földhasználat megváltozása, a környezetszennyezés, az erőforrások
túlságosan mohó kiaknázása) példa nélkül álló kombinációja. Ezen
évszázadban a szárazföldi ökológiai rendszerek nettó szénfelvételének
csúcsa valószínűleg az évszázad közepe előtt jelentkezik, majd gyengülni
fog. De az is lehet, hogy éppen fordítva történik, ezáltal is fokozva
az éghajlatváltozást. A növény- és állatfajok 20–30%-a fokozott kihalási
veszélynek lesz kitéve, ha a globális hőmérséklet-emelkedés meghaladja
az 1,5–2,5 Celsius-fokot. Az ezt meghaladó globális
átlaghőmérséklet-növekedés (és a magasabb légköri
szén-dioxid-koncentráció) esetén már jelentős változásokat jeleznek
előre az ökológiai rendszer szerkezetében és működésében, elsődlegesen
negatív következményekkel a biológiai sokféleségre, valamint az
ökoszisztéma javaira és szolgáltatásaira, például a víz- és
élelem-ellátásra. A növekvő légköri szén-dioxid-koncentráció miatt
bekövetkező fokozódó óceán-savasodásnak valószínűleg negatív hatásai
lesznek a mészvázas szervezetekre (pl. korallokra) és a tőlük függő
fajokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése