A csonthéjasok korai legveszélyesebb betegségei a tafrina és a monília

A tafrina az őszibarackot, a monília főleg a kajszit, a meggyet és az egyéb csonthéjasokat veszélyezteti leginkább.

A tafrina (dérgomba, dérharmat) kifejezetten hidegkedvelő gomba. Azokban az években legerősebb a fertőzés, ha tavasszal, a fakadás időszakától hideg a hőmérséklet (2-6 C° közötti), gyakori a csapadék, magas a levegő páratartalma. A gomba a szálvesszők leghamarabb kibújó csúcshajtásait fertőzi, majd átterjed át a többi hajtásra, levélre. Jelenleg nincs olyan gombaölőszer, mely késői kijuttatás esetén meg tudná akadályozni a levéldeformációt, súlyosabb esetben a részleges lombhullást, a fa felkopaszodását.

A betegség ellen eredményesen csak a korai időszakban, megelőző kezelésekkel, még az első tünetek megjelenése előtt (vöröses folt a levélkén) lehet védekezni. A védekezési technológia alapvető fontosságú eleme a tél végi lemosó permetezés elvégzése réztartamú szerekkel, melyre a csonthéjasok rézérzékenysége miatt később már nincs lehetőség.

A hajtások a fakadás után is érzékenyek a fertőzésre, kedvező időjárás esetén a folyamatos védettséget biztosítani kell. A szerválasztásnál célszerű figyelembe venni a fajtafogékonyságot is (legérzékenyebb a nektarin).

Őszibaracknál azokat a gombaölőszereket (pl.: Folicur Solo; Mirage 45 EC, Topas 100 EC, stb.) célszerű választani, melyek a tafrinás levélfodrosodás és a monília ellen is hatékonyak!

Moníliás fertőzések

 A csonthéjas ültetvényekben hamarosan elkezdődik, vagy már elkezdődött a virágzás. Amennyiben az időjárás csapadékosra fordul, a környezeti tényezők kedvezhetnek a moníliás fertőzések kialakulásának. A megelőző (fehér bimbóban, teljes virágzásban és virágzás végén) permetezésekkel a virághervadás, hajtásszáradás, súlyosabb esetekben a termőnyárs - és ágpusztulás megelőzhető.

A virágzás idején a gomba konídiumai nagy tömegben vannak jelen és a számukra kedvező hűvös, párás, csapadékos, ködös időben óriási a fertőzésveszély. Az fertőzés ellen célzott permetezés, vagy megelőző permetezések szükségesek. A pontos időzítés érdekében előrejelzés szükséges. Az időjárási paraméterek (relatív páratartalom, hőmérséklet, csapadék, felületi nedvesség) helyi megfigyelése és a virágzás követése, a két tényező összevetése alapján lehet a védekezést időzíteni.

Az első kezelést megelőzési céllal fehérbimbós állapotban mindenképpen végezzük el. Majd az időjárástól (esős, hűvös), a fajták fogékonyságától és a fertőzési nyomástól függően teljes virágzásban, illetve virágzás végén is célszerű a fákat permetezni. Csapadékos, ködös időben a gomba spórája a virág bibéjén keresztül könnyen behatol a növénybe, így elhúzódó virágzás esetén három kezelésre is szükség lehet. Ugyanis ha a monília a virágból a hajtásba átkerül, növényvédő szerrel már nem lehet utolérni és már csak a beteg részek levágásával lehet a fertőzést megállítani. Sziromhullás után, a hajtásfejlődés időszakában megismételt kezelések a hajtás- és gyümölcsfertőzés kialakulását csökkentik.

A rügyfakadást követően a csonthéjasokban a réztartalmú készítmények már nem használhatók, ebben az időszakban szerves hatóanyagú gombaölő szerek jelentik a választékot. A készítmények megválasztásánál az integrált védekezés, a környezetvédelem, a hatékonyság fontos szempontjai

mellett számos tényező ismerete szükséges.

A kontakt készítmények monília elleni aktivitása közepes, viszont egyéb levélbetegségek ellen is hatékonyak (pl. levéllikasztó betegség). Kevésbé stabilak, rövid a hatástartamuk, de olcsóbbak. Erős fertőzési nyomás, valamint kedvezőtlen agrotechnikai körülmények között (mechanikai ápolás hiánya, besűrűsödött lombkorona, kedvezőtlen művelésmód stb.) ezeket célszerű felszívódó szerrel kombinációban alkalmazni. A felszívódó hatású készítmények közül több hatóanyag csoport is hatékony a monília ellen. Ezek magas biológiai hatékonyságúak, hosszú hatástartamuk, viszonylag széles hatásspektrumuk miatt széles körben elterjedtek. A jó hatékonyság érdekében a fehérbimbós állapotban végrehajtott kezelést a fővirágzásban is célszerű megismételni.

A két hatóanyagból gyárilag előállított kombinációk is nagyon bíztató eredményt nyújtanak, az ajánlott

optimális kijuttatási időpont ezeknél is a virágzás eleje, majd a fővirágzás.

Ne feledjük, hogy a hatékonyság alapvető feltétele a helyes kijuttatás-technika és a fertőzött részek levágása, összegyűjtése és megsemmisítése, melyet az egész tenyészidőszakban folyamatosan kell végezni!

Miskolc, 2011. április 4.

  Balogh Zoltán, igazgató

                                                                                  BAZ megyei Kormányhivatal

  Növény - és Talajvédelmi Igazgatósága