A julián naptárt Julius Caesar
Róma alapítása után 709-ben (Kr. e. 45-ben) vezetette be. Ebben egy év
365 napból állt, és minden negyedik évben egy szökőnapot iktattak be. Az
így átlagosan kialakuló 365,25 napból álló év azonban hosszabb, mint a
365 nap 5 óra 48 perc 46 másodpercből álló szoláris év, ami 365,242199
napnak felel meg. Az eltérés ezer év alatt nagyjából nyolc nap, ami a
középkorban egyre nagyobb nehézségeket okozott a mezőgazdasági munkák
ütemezése során, és a húsvét időpontjának kiszámításában, ezért a
naptárreformot a XIII-XV. században egyre többen sürgették. A XIV.
századtól kezdve több tervezet is született, amit azonban a bírálók
sorra el is vetettek. Végül a XIII. Gergely pápa által 1576-ban felállított nemzetközi bizottság eljárása lett eredményes. Az új rendszert 1577-ben Aloysius Lilius
olasz orvos, csillagász dolgozta ki, a bizottság felülvizsgálta,
jóváhagyta, majd a tervezetet a pápa megküldte valamennyi európai
uralkodónak és egyháznak véleményezés végett. A beérkezett javaslatok
alapján Christophorus Clavius német származású jezsuita matematikus, csillagász öntötte végleges formába. Végrehajtását a pápa 1582. február 24-én az
Inter gravissimas bullával rendelte el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése