Pekár Imre (1838 - 1923)
PEKÁR IMRE (Rozsnyó, 1838. dec. 8. – Budapest, 1923. júl. 12.)
gépészmérnök, feltaláló, malomtechnológus
A bécsi politechnikumban tanult, majd Karlsruhéban szerzett gépészmérnöki oklevelet.
1859-től 1863-ig Angliában és Párizsban dolgozott.
Hazatérte után először a debreceni István-malomban hasznosította tapasztalatait, majd önállósította magát.
1876-ban adta be „a
lisztnemek megvizsgálására és összehasonlítására” vonatkozó szabadalmát.
Ennek az a lényege, hogy a lisztféleségek néhány grammját egymás mellé
fatáblácskákra helyezik és alkalmas szerszámmal lesimítják. A
színkülönbség alapján lehet elvégezni a minősítést; még szembetűnőbb a
különbség, ha a mintákat vízbe mártják.
Ezt a műveletet máig pekározás néven ismerik – külföldön is – a szakemberek és napjainkban is használják.
A molnár ezzel a rendkívül egyszerű, gyors és olcsó eljárással tájékozódhat az őrlés eredményéről, a liszt tisztaságáról.
Pekár a szabadalmával
szerzett hírnévnek köszönhette, hogy 1878-ban a párizsi világkiállítás
zsűrijének tagjai közé választották. Az itt beszerzett minták
segítségével, a világ búzáinak elemzése alapján írta meg 1881-ben
kiadott művét Földünk búzája és lisztje a tudomány, a fogyasztó, a
molnár és a termelő szempontjából címmel.
Ebben világméretű áttekintést ad a búzafajtákról és lisztekről, a mezőgazdasági állapotokról és az őrlési módszerekről.
A könyv napjainkban is
haszonnal forgatható.
Pekár a kiállító országok bizottságaitól összesen 250 búza- és
lisztmintát gyűjtött. Közülük 179 búza- és 79 lisztmintából készített
alapos, mindenre kiterjedő jellemzést. A munka nagyságára utal, hogy ezt
megelőzően egyenlő feltételek mellett, azonos időszakban egyszerre soha
sehol sem végeztek sikérvizsgálatot ilyen nagyszámú búza- és
lisztmintából.
Korábban a francia Millon 22 mintát határozott meg hasonló körülmények között, Ritthausen pedig 33-at.
A több hónapot igénylő laboratóriumi munka után nem csak a minták értékeléséről készült áttekintés.
Pekár kitűnő
közgazdasági érzékkel felmérte és mérlegelte a búzatermesztő országok
termelési körülményeit, a termesztésbe vont fajtákat, a kialakult
terméshozamokat, az értékesítés lehetőségeit. Mindezeket összevetette a
hazai eredményekkel, hogy a magyar mezőgazdaság legfontosabb terménye
jövőjének formálásához segítséget nyújtson.
A laboratóriumi adatokon
kívül Pekár sok hasznos javaslatát közölte a hazai gabonatermesztés és
kereskedelem fejlesztése érdekében, amelyek közül több ma is figyelemre
méltó. A terméshozam növelése érdekében ösztönözte a búza öntözését,
elsősorban a vízszabályozással, erdőirtással aszályossá vált alföldi
területeken.
Ugyancsak szorgalmazta a
búzanemesítés központi irányítását, a nemesített vetőmag termesztéshez -
a gazdasági iskolák mellett - az uradalmak, bérletek, közép- és
kisbirtokosok bevonását.
A magyar állam
megbízásából 1881-ben amerikai tanulmányutat tett. Az itt szerzett
tapasztalatok alapján egyszerű, gazdaságosan létrehozható gabonatárolók
építését javasolta.
Az ő tanácsai alapján
épült meg Fiuméban 1890-ben az első amerikai rendszerű elevátor. 1882 és
1919 között irányította a közraktár hálózat kiépítését.
Nagy része volt a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt létrehozásában is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése