2017. augusztus 9., szerda
A kerék története
Az az eszköz, amelyen a → tengelyes járművek gördülnek. Kétfajta kereket ismerünk: 1. a korong- vagy sajtkereket és – 2. a küllős kereket. – A kerék általában a tengelycsapon
forog, de vannak a tengellyel szilárdan egybe szerkesztett kerekek is;
ez esetben a kerék együtt forog a tengellyel (így a primitív → kordéknál, a → talicskánál, → targoncánál és a vasúti kocsiknál is). Az ilyen kétkerekű járművekkel nehéz a fordulás, ezért nagy ívben fordulnak. A kerék részei: → kerékagy, tengelycsap, → küllő, → talp, agykarika, sárkarika, puska és → sín. – A kerék nagyon régi találmány; a fiatalabb kőkorszakban már ismerték, a bronzkorban pedig már kétséget kizáróan → szekéren is alkalmazták. Az első kerekek minden bizonnyal korongkerekek voltak, de a küllős kereket
is ismerték már az i. e. 4. évezredben. Ezt bizonyítják a
Mezopotámiában (Tell Halaf) előkerült leletek. A sumérok, óegyiptomiak, a
szkíták és az ógörögök már egyaránt készítettek küllős kerekeket. A
küllős kerék előnye, hogy sokkal könnyebb, mint a korongkerék, továbbá
hogy a kerékagy szinte tetszés szerinti hosszúra készíthető, miáltal a
kerék stabilabban áll, ill. forog a tengelyen. ( Irod. Tarr László: A kocsi története Bp., 1968).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése