A dohánytermesztés helyzete

A dohány általában nem évelő növény. Hideg- vagy melegágyban palántázzák, majd a földekre kiültetve a növény beéréséig nevelik. A dohányt meleg éghajlaton, termékeny, jól lecsapolt talajon termesztik. 2000-ben mintegy 4,2 millió hektár dohányföld volt világszerte művelés alatt, több mint 7 millió tonna dohányt termelve. Az európai dohánytermesztés több mint ötszáz éves múltra tekint vissza.
A Kárpát-medencében először a XVI. században, Erdélyben kezdődött el e nemes növénynek a termesztése. A dohányzás szélesebb körű elterjedésével új termesztési körzetek jelentek meg és szinte az egész akkori Magyarország területén megtalálhatók voltak a dohánykertészek és ültetvényeik. Az élvezeti célra termesztett közönséges dohány nemesített fajtái két ökotipusba sorolhatók. A kislevelű vagy keleti (oriental) fajtákat kizárólag cigaretta gyártásra termesztik. Levélhosszúság 30 cm alatti, a hasznosítható levélszám 25-35 db/tő, kiváló minőség, finom aroma és alacsony (0,5-1 %) nikotin tartalom jellemzi ezeket a fajtákat. A világ dohánytermésének közel 90 %-át a nagylevelű ökotipusba tartozó fajták adják. Főbb jellemzőik: 30 cm-nél hosszabb levél, 15-25 db/tő hasznosítható levélszám, nagy terméshozam, változó minőség és nikotin tartalom. Hazánkban csak nagylevelű dohányfajtákat termesztenek.