A pillangós
virágúak családjába tartozó növényeket részben magjukért részben szálas
takarmánynak termesztjük. Hüvelyesek magról termesztett. Bár a pillangós
virágúakat lényegesen kisebb területen termesztjük (borsó 9,9 millió ha)
jelentőségük a szántóföldi növények között mégis igen nagy. Főként azért, mert
a levél és a szár is igen gazdag fehérjében, és valamennyien talajgazdagító
növények, mivel a fehérjék építéséhez szükséges N-t a levegőből kötik meg.
Ezért fontos szerepet játszanak közvetlenül az emberi táplálkozásban és
közvetve a gazdasági állatokkal feletetve. Növekszik az istállótrágya minősége,
ha az állatok fehérjében gazdag pillangós virágú takarmányt kapnak. A
pillangósokkal szimbiózisban élő N kötő baktériumok (rhizóbium) a
gazdanövénytől szerves és szervetlen tápanyagot kapnak, ők maguk pedig a
levegőből megkötött N egy részét adják át a növénynek. A baktériumok a mag
csírázása után meg keresik a gyökereket és a gyökérszőrökön át behatolnak a
gyökérbe, majd ott parazitaként élősködnek gümőket fejlesztve. A baktériumok N
gyűjtő tevékenysége attól függ, hogy mennyi szénhidrátot, szerves savat és tápláló
sót kapnak a gazdanövénytől. A túlzott N trágyázás hiba, mert csökkenti a
levegőből megkötött N mennyiséget. Több hüvelyes azonos rhizóbiummal él együtt.
A borsóban kb. 23, a babban kb. 20, a lencsében kb. 27, a szójában kb. 36, a
csillagfürtben pedig kb. 37 % fehérje van. A pillangósok legáltalánosabb
fehérjéje a globulinokhoz tartozó Legumin. Zsírtartalmuk kicsi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése