A sörárpa minősítésében Herke Sándornak volt szerepe. A
sörárpa minőségét fizikai és élettani tulajdonságai, valamint kémiai
összetétele határozza meg.
A fizikai és élettani tulajdonságok közül főleg az árpa
színe (szalmasárga színű), szaga (szalma szagú), tisztasága (a gyommagvak
egyenetlen csírázást okozhatnak v. kellemetlen ízt adhatnak a sörnek, a sörárpa
tisztaságának legalább 98 %-ot el kell érni), osztályozottsága (2,2 mm-es
hasítékrostán fennmaradó szemeknek a 70-75 %-ot el kell érni), szemnagysága,
héjfinomsága és a szemek lisztessége a meghatározó (a rostálás, vagy
söriparilag hasznos mennyiség értékének nagyságát a szem alakja és az
ezerszemtömeg együttesen határozzák meg; az apró szem kevésbé lisztes, több a
fehérje benne; a túlságosan nagy szeműek lassan csíráznak és elcukrosodásuk is
lassú; a vékony héjú, finom pelyva ráncoltságú árpából lehet jó minőségű sört
készíteni, mert gyorsan csírázik, sok extraktanyagot ad); az élettani
tulajdonságok közül a csírázóképesség (ha nem éri el a 90 %-ot a sörárpa
sörgyártásra alkalmatlan) és a csírázási erély (kedvező, ha 3 nap alatt a
szemek minél nagyobb hányada egyenletesen kicsírázott) befolyásolja legjobban a
sörárpa minőségét. A kémiai összetétel alapján a maláta- és sörgyártás legfőbb
minőségi fokmérője: a fehérje- (9-11,5% legyen) és keményítőtartalom aránya,
valamint a kivonható (extrakt) anyag mennyisége és az oldhatósági fok.
A jó minőségű sörárpa jellemzője, hogy tonnánként 800-900
kg maláta és ebből 40-50 hl sör állítható elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése