A burgonya vetés területének
megoszlása az országban nem egyenletes, a burgonyatermesztés egyes tájakra
összpontosul (Szabolcs-Szatmár, Borsod, Hajdú). A másik két nagy burgonyatermesztő
táj Ny-Dunántúl és Duna-Tisza köze. A burgonya ugyan értékes takarmány, de a mi
éghajlatunkon nem versenyképes, pl. a kukoricával. Keményítő gyártásban sem
jelentős. Solanecae családba tartozik. A burgonyát vegetatív úton a gumójáról
szaporítjuk. a burgonya gumó 75 %-a víz. Szárazanyagtartalma keményítőből áll,
12-25 %. A termesztés célja szerint étkezési és ipari fajtákat különböztetünk
meg. Ha sok a gumóban a keményítő, akkor lisztes, ha kevés vizenyős szappanos
ízű. fontos követelmény, hogy a vírusokkal szemben ellenálló legyen, a
fitoftórával szemben ne legyen fogékony. Termesztés által megkívánt
termésszintet a hazai fajták közül a Somogyi-gyöngye éri el. (betegségre nem
fogékony, szept. közepén beérik, bőven termő fajta). Hollandiából importált
fajta a Desiree (jó termőképesség, szép piros héj), Jaerla és Ostara.
Németo-ból Astilla.
Fajtákkal szemben támasztott
követelmények: jó termőképesség, egyenletes termés, betegség-ellenállók, jó
étkezési és főzési tulajdonság, szép külalak, kis hámozási veszteség, legalább
2 évig még utántermesztésre alkalmas legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése