A terményszárítás célja...

Szárításon azokat a folyamatokat értjük, amelyek során szilárd anyagok nedvességtartalmának csökkenése, fázisváltozás közben megy végbe. A folyamat lényege, hogy a szilárd anyagokhoz kötődött víz elpárolog. A termények szárításának alapvető funkciója a tartósítás, a tárolás feltételeinek megteremtése, de cél lehet a későbbi feldolgozás, és a kényelmi szempontok sem elhanyagolhatók.

A mezőgazdasági termények szárításánál tehát a terményben lévő víztartalom csökkentésével a gabona tárolási időtartama meghosszabbodik, így tovább tárolható, másrészt ezzel az eljárással csökkentik az esetleges veszteségeket, amelyek az aratás és a végső felhasználás között eltelt idő alatt bekövetkező minőségromlás következtében felmerülhetnek.

A mezőgazdasági termények nedvességtartalma egyrészt a növények biológiai tulajdonságaitól, másrészt az időjárási viszonyoktól függően eltérő mértékű. Az átlagos nedvességtartalom 20-75 % között mozog, de a tárolhatóság határait, ami 14-16 % rendszerint messze túlhaladják.
A gyakorlati és irodalmi adatok alapján a szemes termények 14% víztartalom alatt ömlesztett, vagy zsákban több évig tárolható, 16% alatt zsákban egy évig, 16-18% között rövid ideig, 18% felett legfeljebb néhány napig tárolhatók minőségi romlás veszélye nélkül.

A szemes termény biológiailag +lélegzik", mely folyamat közben a termény szénhidráttartalma vízre és szénsavra bomlik, és meleg fejlődik. A folyamat hatására a termény elszíneződik, a gabonaszemek csírázásnak indulnak és penészgombák fejlődnek ki. A káros elváltozások megelőzésére tehát s magban lévő víz nagy hányadát el kell vonnunk.
A mezőgazdasági termények tárolásához szükséges nedvességtartalmat mesterséges szárítók alkalmazásával biztosítják, de a biztonságos tároláson kívül a szárítást a technológia is megköveteli.