Nagyon leegyszerűsítve a sconto egy olyan engedmény, amit akkor ad az eladó, ha a vevő hamarabb fizet, mint amikor a fizetési határidő lejár. Ha én vagyok, aki értékesít, vagyis hamarabb jutok a pénzemhez, akkor engedményt adok a számla összegéből, ami nálam pénzügyi ráfordításként kerül elszámolásra. A másik félnél (a vevőmnél) ez pénzügyi bevétel lesz. Akkor járunk el helyesen, ha az ilyen jellegű engedményeket szerződésbe foglaljuk üzleti partnerünkkel, mert ezzel elkerülhetjük azt, hogy az adóhivatal utólag értelmezgesse az ügyletet. Azt is el szokták felejteni, hogy ilyen esetben a vevőt értesíteni kell – általában levélben, - a számla kifizetési időpontjáról, (jóváírás napja,) valamint az engedmény elszámolásáról (összegéről).
A korábban történő fizetés miatt, az adott engedmény összegével csökkentett pénz érkezik a számlánkra, így a 311-es Belföldi vevőkövetelések számlán marad egy tartozik egyenlegünk, amely az adott engedmény összegével egyezik meg. Ezt az összeget onnan „el kell vinni”, mert különben nem egyezünk a vevők analitikájával, és nem lesz elszámolva az adott engedmény. Tekintettel arra, hogy – a helyesbítő számla kiállítása nélküli eljárásunkból adódóan – az értékesítés teljes ellenértéke árbevételként került elszámolásra, az adott engedményt most ráfordításként kell könyvelni.
Lényegében ez egy pénzügyi tranzakció annak érdekében, hogy előbb juthassunk az értékesítésünk ellenértékéhez, azaz pénzhez. Ugyanakkor a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 85.§. (3) bekezdésének „o” pontja értelmében, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni, a szerződésben meghatározott fizetési határidőn belül történt pénzügyi rendezés estén adott – legfeljebb a késedelmi kamattal arányos, nem számlázott – engedmény összegét. Ennek a szabályozásnak az a célja, hogy korlátozza a megtermelt eredmény átadását/átvételét a cégek között, ha azok túlzott mértékű engedményt adnak egymásnak.
Tehát a lényeg, amire fel kell figyelnünk, „a késedelmi kamattal arányos engedmény” kifejezés. Ezt kell kiszámítanunk a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként elszámolható összeg meghatározásához. Ehhez ismernünk kell:
- a szerződésben megállapodott késedelmi kamat %-os mértékét,
- a tényleges fizetés időpontját,
- a fizetési határidőt (esedékességet),
- és a számla végösszegét.
Ki kell számítani az egy napra jutó kamat százalékát, majd meg kell állapítani, hogy hány nappal fizetett korábban a vevő az eredeti esedékességi időpontnál, és annyi napra jutó késedelmi kamatot számítunk a számla összegére. Az így kapott eredmény számolható el a 87-es számlacsoportban a vevővel szembeni követelésből.
A vevő oldaláról a kamattal arányos kapott engedmény elszámolását a számviteli törvény 84.§ (7) bekezdésének „o” pontja szerint kell végezni. Eszerint a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell kimutatni a szerződésben meghatározott fizetési határidőn (esedékességen) belül történt pénzügyi rendezés esetén kapott - legfeljebb a késedelmi kamattal arányos, nem számlázott - engedmény összegét. Ezért kell az említett levél.
Amennyiben még a továbbiakban is marad egyenlege a 311-es számlának, azt a vevőkövetelést lényegében elengedjük, vagyis le kell írnunk, mivel senki nem fogja nekünk kifizetni. Tehát a kamatösszeget meghaladó engedményt elengedett követelésként kell kezelnünk. A számviteli törvény 86.§-ának (7) bekezdése pedig előírja, hogy a behajthatatlannak nem minősülő elengedett követelés összegét rendkívüli ráfordításként kell elszámolni. A rendkívüli ráfordításként elszámolt összeggel a társasági adóalap meghatározása során növelni kell az adózás előtti eredményt a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény 8.§ (1) bekezdésének „h” pontja szerint, kivéve
1. ha a követelés elengedése magánszemély javára történik, vagy
2. ha az adózó olyan külföldi személlyel vagy magánszemélynek nem minősülő belföldi személlyel szemben fennálló követelését engedi el, amellyel kapcsolt vállalkozási viszonyban nem áll.
Véleményem szerint téves az a hivatkozás, amelyet „Késedelmi kamatot meghaladó mértékű engedmény megítélése a társasági adóban 2010-től” című 2010. július 14-én megjelent adóhatósági tájékoztatás tartalmaz, de a társasági adóalap növelésének kötelezettsége nem vitás, csak más jogcímen. Ugyanakkor nem lehet egy gazdasági eseményt – a követelés elengedését – más ügynek nevezni, jelesül véglegesen átadott pénznek vagy támogatásnak. Ráadásul az is félreviszi az adózót, hogy a tájékoztató szerint csak bizonyos esetekben kell az adóalapot megnövelni. Pedig egyértelmű, hogy ilyen utólag adott, számlahelyesbítés nélküli engedmény esetében, ha a vevővel szembeni követelés egy részét elengedjük - a késedelmi kamat miatti különbözet feletti összeget, - és a másik fél nem tartozik a kivételek körébe, akkor minden esetben adóalap-növelő tételről beszélünk.
Ezzel szemben az adóhatósági tájékoztató szerint, „Az így elszámolt különbözeti összeg a társasági adó szempontjából véglegesen átadott/átvett pénzeszköznek minősül, amely a Tao. tv. – 2010. január 1-jétől hatályos – 3. számú melléklet A) fejezet 13. pontja alapján akkor nem tekinthető a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő ráfordításnak, ha
- azt olyan államban illetőséggel rendelkező külföldi személy részére juttatják, amely állam és a Magyar Köztársaság között nincs hatályos egyezmény a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és vagyonadók területén, vagy
- a juttatása ellenőrzött külföldi társaság részére történik, vagy
- az adózó nem rendelkezik a juttatásban részesülő nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, amelyet a beszámolója elkészítését követően azzal igazol.
Ezen esetekben a különbözeti összeggel az engedményt adónak a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja szerinti jogcímen meg kell növelnie az adózás előtti eredményét. Amennyiben az adózó az engedményt belföldi társaság részére juttatja, és rendelkezik annak – a fentiek szerinti tartalmú – nyilatkozatával (amelyet annak beszámolója is igazol), akkor a különbözeti összeggel az adózás előtti eredmény módosítása nem merül fel.”
Véleményem szerint ez a tájékoztatás tévedés. Bár nem kívánok vitatkozni vele, hogy itt pénzátadásról nincs szó, de minden könyvelőnek javaslom az adóalap növelését, figyelembe véve a kivételként megfogalmazottakat is!
A számviteli törvény 86.§ (3) bekezdésének „h” pontja szerint a vevő, aki korábban fizetett, az elengedett tartozásának azt a részét, amely meghaladja az előbbiek szerint kiszámolt késedelmi kamatot, rendkívüli bevételként számolja el a könyveiben. (Adóalap-csökkentési lehetőséget nem találtam, de azért nézzék meg Önök is a Tao tv. 7.§-át!)
A hivatkozott adóhatósági tájékoztató másik része még zavaróbb az előzőnél. Itt egy másik fajta engedményről van szó, mégpedig arról, amikor a megkötött szerződésben szereplő feltételek teljesítése esetén utólag adunk nem számlázott engedményt a vevőnknek. (Mindig hangsúlyozom, hogy sokkal egyértelműbb, ha számlahelyesbítéssel élnek, de tudom, hogy ezt sok számlázó-program nem megfelelő módon kezeli, ezért inkább tartózkodnak tőle.) Az engedmény ilyenkor valamilyen feltételhez kötött. A számviteli törvény 81. §-ának (5) bekezdése szerint egyéb ráfordításként kell kimutatni az üzleti évhez kapcsolódó, szerződésen alapuló - konkrét termékhez, anyaghoz, áruhoz, szolgáltatásnyújtáshoz közvetve kapcsolódó, nem számlázott - utólag adott (fizetendő) engedmény szerződés szerinti összegét. A 43. § (1) bekezdése értelmében, egyéb rövid lejáratú kötelezettségként kell kimutatni a mérlegben a 81. § (5) bekezdése szerinti utólag adott engedmény miatti kötelezettség összegét. Itt is rendkívül fontos hangsúlyozni az írásbeli szerződés meglétének fontosságát, nehogy utólag az adóhatóság tényleg végleges pénzátadást valószínűsítsen! A szerződésben az engedmény általában valamilyen a vevő által teljesített vásárlási volumenhez kapcsolódik.
Megjegyzem, hogy a számviteli törvény a vevő oldaláról a 77. §-ának (7) bekezdése szerint egyéb bevételként rendeli el kimutatni az üzleti évhez kapcsolódó, szerződésen alapuló - konkrét termékhez, anyaghoz, áruhoz, szolgáltatásnyújtáshoz közvetve kapcsolódó, nem számlázott - utólag kapott (járó) engedmény szerződés szerinti összegét.
A hivatkozott adóhatósági tájékoztató ennél az engedményfajtánál is a késedelmi kamathoz történő viszonyítást keresi. A számviteli törvény előírása azonban nem tartalmaz az engedmény összegére vonatkozóan olyan mértéket, amely felső határt jelentene az utólag adott/kapott engedmény egyéb ráfordításkénti, illetve egyéb bevételkénti elszámolásánál. Nem is lehet ilyen mértéket meghatározni, hiszen az így utólag adott/kapott engedmény alapvetően a forgalomhoz, annak a mennyiségéhez, illetve értékéhez kapcsolódik. Nyilvánvalóan itt nem lehet beszélni késedelmi kamatról, értelmezhetetlen a kamat alapjának, de a mértékének is a meghatározása. Lehetséges, hogy az a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, amihez az utólag adott/kapott engedmény kapcsolódik, az üzleti éven belül akár többször is megtörténhet, az éven belül különböző időpontokban, amely ügyletek ellenértékét folyamatosan rendezték. A leírtakból egyértelműen következik, hogy a hivatkozott adóhatósági tájékoztató az utólag adott/kapott engedmények számviteli elszámolására vonatkozó fejtegetése ellentétes a számviteli törvény tételes előírásával, és az abból az adózás előtti eredmény módosítására vonatkozó következtetése nem helytálló. Adott esetben az ellenőrzés ilyen értelmű megállapítását fellebbezni szükséges, egészen a bírósági eljárásig. A tájékoztató az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatásra, véglegesen átadott pénzeszközre vonatkozik. A cikkben tárgyalt kétfajta engedmény esetében azonban erről szó sincs.
(F:Adófórum/Kovácsné Álmosdy Judit)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése