Régi közmondások - (A)

Aba nem posztó. (Durva, festetlen szőrszövet, melyből a cselédek ruhái készültek)

Abból ugyan nem eszel.

Acél anyának tűzkő a leánya.

Addig a barátság, míg zsíros a konyha.

Addig a békesség, míg a szomszéd akarja.

Addig élek, ameddig akarom. (Szójáték. Addig él az ember, a meddig a „kar”-ja.)

Addig élem világomat, míg szél fújja pántlikámat.  

Addig hajlítsd a fát, míg vessző.

Addig hamis az ember, míg eleven.

Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik.

Addig járt a maga esze után, míg neki ment a falnak.

Addig hántsd a hársfát, míg hámlik.

Addig játszik a macska az egérrel, míg megeszi.

Addig kapar a tyúk, míg szemre talál.

Addig legyek én szegény. (T. i. míg valamely dolog beteljesedik.)

Addig marad távol a háztól, míg pogácsája tart.

Addig megyek, míg szememmel látok.

Addig nyalta-falta, míg elcsábította.

Addig nyújtózkodjál, ameddig a takaród ér. (Pazarló, könnyelmű emberekről szól.)

Addig papé a fára, míg benne a pára.

Addig remél az ember, míg benne a lélek.

Addig sok víz folyik még le a Dunán.

Addig szolgád a szó, míg ki nem mondottad.

Addig tündöklik a hold, míg a nap helyre ér.

Addig úszik a kobak, míg egyszer elmerül.

Addig üsd a vasat, míg meleg. (Míg az alkalom valaminek a kivitelére kedvező)
(Sirisaka Andor: MAGYAR KÖZMONDÁSOK KÖNYVE)