A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ember. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ember. Összes bejegyzés megjelenítése
2025. december 7., vasárnap
2025. november 30., vasárnap
2025. október 30., csütörtök
2025. október 1., szerda
2025. augusztus 29., péntek
2025. augusztus 23., szombat
2025. március 8., szombat
A kenyér
2025. február 22., szombat
2025. január 19., vasárnap
Kutyahűség...
Elgondolkoztató az a kijelentés is, hogy a kutya néhány tulajdonságában jobban hasonlít az emberre, mint más állatokra. Például a kutya, ha van választási lehetősége, kivétel nélkül mindig az embert választja, míg más állat - beleértve a macskát is - a saját fajtája egyedeit.
2024. december 4., szerda
2023. március 12., vasárnap
T a n Á c s o k...
-A valóság filter nélkül sajnos kiábrándítóan szürke tud lenni.
-Jóval könnyebb egy ember lelkét elvarázsolni, mint a varázslatból fölébreszteni.
-Az élet és halál között rejlik a halhatatlanság.
-Ha nem próbálod meg a lehetetlent, a lehetségest sem fogod elérni.
-A talaj az életünk alapja, enni ad, járunk rajta, kiszolgál.
-Az értelmes beszéd fegyver.
2023. február 18., szombat
2023. január 21., szombat
2021. december 24., péntek
Tanácsok.,
Óvakodj az orvosi könyvektől, belehalhatsz egy nyomdahibába.
Egy ember olyan bűnök nélkül, mint a hajó rakomány nélkül.
Klasszikus: olyan könyv, amit az emberek magasztalnak, de sosem olvasnak.
Az elveknek csak akkor van ereje, ha tele van a gyomor.
Egyszer egy tucat barátomnak küldtem
táviratot ezzel a szöveggel: "Menekülj - mindent lelepleztek".
Mindannyian azonnal eltűntek.
A ruha teszi az embert. A meztelen emberek kevés vagy semmilyen befolyással nem rendelkeznek a társadalomban.
2021. december 19., vasárnap
Globális felmelegedés...
Nagyításhoz kattintson a képre
A Földre a Napból az energia elektromágneses sugárzás formájában érkezik. A Nap felszíni hőmérséklete 6000 K. A bejövő fény nagy részét elnyeli a Föld felszíne, amely a besugárzás hatására felmelegszik. Üvegházhatásnak azt a jelenséget nevezzük, amely során egy bolygó atmoszférája csapdába ejti a napsugarakat. Ilyenkor a hőenergia nem képes távozni, mivel egy részét visszaveri az atmoszféra, és emiatt a felszín és az alsó légkör hőmérséklete magasabb lesz, mint amilyen egyébként, atmoszféra nélkül lenne. A Földön az a probléma ezzel, hogy az emberi beavatkozás következtében az üvegházhatás és a nyomában járó globális felmelegedés mértéke veszélyezteti a növényvilágot, az állatvilágot, minket, embereket is, vagyis lényegében az egész bolygó jövőjét.
2019. július 11., csütörtök
A világ népessége
Nagyításhoz kattintson a képre
Még soha nem élt egy időben ennyi ember a Földön. 2011 elején
átléptük a 7 milliárdot, 2018-ban pedig a 7,6 milliárdot. Bolygónk
népessége ma már több mint két és félszerese az 1960-as értéknek – akkor
még csak 3 milliárdan éltünk a Földön.Több mint 10 000 nemzedék kellett ahhoz, hogy az emberi népesség száma elérje az 1 milliárdot, és míg a 2 milliárdig csak 130 év telt el, addig a 6 és 7 milliárd között már csak 12 év. Egyetlen nemzedék élete során (és éppen a II. világháború után születettek életében) nőtt a földi népesség száma 2 milliárdról 7 milliárdra.
A robbanásszerű népességnövekedés alapja a technikai fejlődés és jobb egészségügyi ellátás. A szén hasznosítása megkétszerezte, az olajé a hatszorosára növelte a Föld népességét. A világ ma évente több mint 80 millió emberrel gyarapodik, és 2050-re várhatóan már 9,8 milliárdan élünk majd a Földön.
2015. július 14., kedd
Ló és ember...
Magyar írók: Ló és
ember
Egy novelláskötet,
amelyben magyar írók válogatott elbeszéléseit gyűjtötték össze "lovakról és
emberekről". A
kiadványban többek között Ady Endre, Bíró Lajos, Gárdonyi Géza, Heltai Jenő,
Hunyadi Sándor, Kellér Andor, Kosztolányi Dezső, Füst Milán, Szini Gyula, Krúdy
Gyula, Márai Sándor, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Nagy Endre, Zilahy Lajos
írásai olvashatók.
Mihók Sándor - Ernst József: A
gidrán
A Lovaskultúra
sorozat legújabb darabja a magyar lótenyésztési kultúra ékkővé csiszolódott
fajtája a tündöklést és bukást megélt gidránról. A könnyű katonai hátasról,
amely az egyszerű használattól jutott el a nemzetközi military lóig, és immár
150 éve van az élvonalban.
Váczi Ernő: Zsurmák - lovak,
lovasok, történetek
Ez a
művelődéstörténeti és ismeretterjesztő munka nem csupán a híres magyar
versenylovak történetét mutatja be, hanem kortörténeti kalauz is a témában
érdeklődők számára, ugyanakkor személyes érintettség okán a szerző
életpályájának főbb momentumai is figyelemmel kísérhetők.
Szabó Ferenc: Általános
állattenyésztés
A könyv az egyes
gazdasági állatfajok tartásához, tenyésztéséhez szükséges alapismeretek
elsajátításában nyújt segítséget. Részletesen tárgyalja az állatok
teljesítményének növelését szolgáló genetikai, szaporítási, biotechnológiai
lehetőségeket és módszereket.
2010. december 9., csütörtök
Az ember a legdagadtabb főemlős
A Neander-völgyi emberek szinte kizárólag húst fogyasztottak, melyből naponta átlagosan 4000 kilokalória energiához jutottak. (Viszonyításképpen: egy nehéz fizikai munkát végző, 90 kilogrammos tömegű férfi napi kalóriaszükséglete körülbelül 3200 kilokalória.) A táplálékból azonban szinte semmi energiát nem raktároztak zsírszövetekben, hanem az energia jelentős részét a mai emberénél jóval fejlettebb izomzat használta fel. Ez a táplálkozásmód nagyon sokáig kielégítőnek bizonyult, hiszen a Homo neanderthalensis faj több mint 250 000 évig élt bolygónkon. A hanyatlásuk akkor kezdődött, amikor úgy harmincezer éve erősen megritkult a húsforrás. Kihalásukhoz szinte biztosan hozzájárult, hogy táplálkozás tekintetében sem tudtak alkalmazkodni az új körülményekhez, és nem volt a testükben zsírtartalék, amelyet a nehéz időszakok átvészelésére felhasználhattak volna.
Fajunk, a Homo sapiens tehát több szempontból is életrevalóbbnak bizonyult a Neander-völgyieknél. Étrendünk sokkal változatosabb és rugalmasabb volt, és amikor úgy 100 000 éve kirajzottunk Észak-Afrikából Európába és Ázsiába, akkor lenyűgözően fejlett anatómiai, kognitív (gondolkodással kapcsolatos) és társadalmi előnyök tárházát hoztuk magunkkal, amellyel a Neander-völgyiek - akik szigorúan a jégkorszaki viszonyokhoz alkalmazkodtak - képtelenek voltak felvenni a versenyt. Őseink egyik legfontosabb adaptációs előnye azonban az volt, hogy képesek voltak az energiát zsírszövetben tárolni. Ez a tulajdonság átsegítette őket a szűkös, éhezéssel teli időszakokon, amelyek együtt jártak a gyakran szélsőséges szezonális hőmérséklet-ingadozásokkal.
Azt mondhatjuk tehát, hogy az emberi kövérség kifejlődése valójában egy rendkívüli evolúciós újításnak tekinthető. Bármely más főemlősfajjal összehasonlítva az embereknek arányosan lényegesen több a testzsírtartalmuk és kisebb az izomtömegük. Egy hathónapos csimpánzkölyök például könnyedén felhúzza magát egy karjával. Egy emberi csecsemő ebben a korban még felülni se tud, viszont zsírszövetei már buzgón munkálkodnak azon, hogy kialakuljanak az emberekre jellemző fejlett kognitív képességek. Az agy fejlődéséhez és működéséhez rengeteg energia kell, így annak jó része átcsoportosul az izomfejlődésről az agyi funkciók fejlődésére.
Az elhízás genetikai háttere
Az Emberi Elhízás Géntérképe (Human Obesity Gene Map) szerint több mint 600 gén, marker és kromoszómarégió kapcsolható össze az elhízással. Ezekbe az öröklődő faktorokba sok minden beletartozik az anyagcsereráta egyéni eltéréseitől kezdve a spontán fizikai aktivitásra való hajlamon át, egészen az olyan különleges kórképekig, mint az energiaszabályozó fehérjék hibás működése. Ennek a genetikai háttérnek köszönhető, hogy egy elhízásra hajlamos személy sokkal nagyobb valószínűséggel maradt volna életben sovány társánál, ha úgy 10 000 évvel korábban születik. Valószínűleg jórészt ez a ma már hátrányosnak tekinthető genetikai felépítés tette lehetővé a zsírfelhalmozódás révén őseinknek, hogy túléljék az élelemhiányos időszakokat.
Nagyjából 10 000 évvel ezelőtt, a kőkorszakba - pontosabban a mezőgazdasági életmódba - való átmenet és a gyűjtögetés ebből következő felhagyása idején kezdett megfordulni az események menete, és ironikus módon halálossá váltak ezek a zsírraktározó gének. Eleinte ez fordulat nagyon lassan zajlott. Noha az elhízás előfordult egyes gazdag, magas pozíciójú egyéneknél a régi görög, bizánci, római és más területeken, egészen a 19. század végéig, az élelmiszergyártás iparosításáig a mezőgazdaság fáradságos munka volt, amelynek energiaráfordítása vetekedett a gyűjtögetésével, sőt néha felül is múlta azt.
Károssá vált gének
A szakértők többsége úgy véli, hogy a kóros elhízás az élelmiszergyártás fellendülésével kezdődött. Az Oxfordi Egyetem két antropológusa, Stanley Ulijaszek és Hayley Lofink egyenesen azt állítják, hogy az elhízást segítő, korábban hasznos gének csupán a 2. világháború után, a reklámok, az olcsó szállítás és az előrecsomagolt, félkész ételek megjelenésével váltak igazán károssá, és váltották ki a túlsúllyal kapcsolatos ma általánosan elterjedt problémákat. Az természetesen nem állítható, hogy a természetes szelekció ma nem hat az elhízás ellen, legfőképp az elhízással kapcsolatos kulturális ellenszenv növekedése és az egészséges életmód "divatossá" válása révén, de ez roppant lassú folyamat.
Sajnos a mai fejlett iparú nemzetek elhízásra hajlamosító környezetet teremtenek, ahogy azt az Aucklandi Egyetem orvos kutatója, Boyd Swinburn és munkatársai megfogalmazták 1999-ben. Ez olyan emberi környezetet jelent (a fizikai, gazdasági, szociális és kulturális atmoszféra is beletartozik), amelyben az élelemfogyasztás az egyre elterjedtebb ülő életmóddal együtt, az élelmiszer-biztonsággal megtámogatva a testzsír oly mértékű felhalmozásához vezet, ami már fizikai egészségünket is veszélyezteti.
Azért, hogy belássuk, ez mennyire döbbenetes, vegyük számba, mit is ettünk eddig a nap folyamán. Ne hagyjunk ki semmit. Most képzeletben próbáljuk meg összehasonlítani egy kimerült kőkorszaki gyűjtögető napi étrendjével. Ugye még belegondolni is milyen szörnyű, mennyi mindennel tömjük tele magunkat? Szerencsések vagy inkább szerencsétlenek vagyunk, hogy ilyen bőséges időkben élünk?
f:Pesthy Gábor|2010. 11. 17.,origo/tudomány
A cikk a Scientific American írása nyomán készült.
2010. augusztus 28., szombat
Az ember is eltűnhet...
Az ember ezerszer annyi fajt pusztít ki, mint az evolúció, és ez az arány folyamatosan nő. Többségüket még azelőtt eltüntetjük a föld színéről, hogy megismernénk, egyáltalán elneveznénk őket. A bioszférától elválasztva pedig az ember életképtelen: a természet ma már nem képes termőtalajt biztosítani számunkra, nem tisztítja a vizeket és egyre nehezebben tudjuk belőle „kipréselni” az élelmünket is.
Már az ókori rómaiak és a görögök is úgy hitték, hogy az őket körülvevő környezetet végeláthatatlan mértékben sarcolhatják meg. Erdőket irtottak ki, gyepeket törtek fel, folyók kanyarulatait vágták át, mocsarakat csapoltak le - egészen az 1900-as évek közepéig az emberiség korlátlan mértékben, mindenféle felelősségérzet nélkül használta a természeti erőforrásokat.
Azóta egyre inkább felerősödtek azok a hangok, melyek azt hangsúlyozzák, hogy az emberi jóllét nagymértékben a természet nyújtotta javaktól, azaz az ökoszisztéma vagy természeti szolgáltatásoktól függ. Az ENSZ főtitkára, Kofi Annan 2000-ben kezdeményezte a Millenniumi Ökoszisztéma Értékelés (angol rövidítése nyomán MEA) megalkotását, amelynek célja a földi ökoszisztémák emberi hatásokra bekövetkező változásainak feltárása, ezen változások hatásainak becslése és tudományos alapú cselekvési terv készítése az ökoszisztémák megőrzésére, fenntartására és az emberi igények hosszú távú kielégítésére.
természeti szolgáltatás
Azok a természet nyújtotta javakat, melyeket közvetlenül (étel) vagy közvetve (éghajlat szabályozás) felhasználunk. Csoportosításuk a következő:
1) ellátó szolgáltatások pl. étel, üzemanyag, genetikai erőforrások, természetes gyógyszerek, díszítő anyagok
2) szabályozó szolgáltatások pl. éghajlat szabályozás, víztisztítás, vízrendszerek szabályozása, erózió szabályozása, beporzás
3) fenntartó szolgáltatások pl. fotoszintézis, elsődleges termelés, talajképződés, tápanyagok körforgása, víz körforgása
4) kulturális szolgáltatások pl. kikapcsolódás, elmélkedés, spirituális gazdagodás, esztétikai élmény.
A 2001 és 2005 között, több mint kétezer szerző részvételével megalkotott kötetek négy fő megállapítást tesznek. Az emberi igények kielégítése miatt az elmúlt ötven évben a földi élet sokfélesége soha nem látott mértékben csökkent, részben visszafordíthatatlanul. Amíg egyes ökoszisztéma-szolgáltatások hozzájárultak az emberi jólét fejlődéséhez és a gazdasági növekedéshez, addig mások romlása megnövelte a kiszámíthatatlan folyamatok és a szegénység elterjedésének valószínűségét.
Ezerszeresére „növeltük” a fajpusztulást
Az ökoszisztémák romlása az évszázad első felében tovább folytatódhat. Egyes MEA-forgatókönyvek mentén elképzelhető a leromlás visszafordítása és a növekedő igények kielégítése, ehhez azonban jelentős kormányzási, szervezeti és gyakorlati változtatásokra van szükség, ami jelenleg nem látható.
A jelentés riasztó képet fest Földünk állapotáról. A vizsgált 14 biomból – mint például tajga, trópusi és szubtrópusi esőerdő, mérsékelt övi füves puszta stb. - kettőnek a kétharmada eltűnt, négynek pedig közel a fele megsemmisült. A szárazföldek eredeti természetes növényzetének helyét mára túlnyomórészt agrárterületek borítják, de jelentős a lakóövezetek aránya is.
A Föld felületén kialakult vegetációs öv, amely a klímától függően jellegzetes állat- és növénytársulásokkal rendelkezik.
A szárazföldek eredeti természetes növényzetének helyét mára túlnyomórészt agrárterületek borítják, de jelentős a lakóövezetek aránya is. A 13 főbb élőhelytípust tekintve egyedül a mérsékelt övi erdők élőhely átalakítása csökken, az összes többié növekszik vagy stagnál. Hihetetlen mértéket ölt a fajkipusztulás, ez ma ezerszerese a természetes szintnek. Számos faj vagy taxon csoport tűnik el anélkül, hogy lehetőségünk lenne megismerni őket, ami a jelenlegi tendenciákat figyelembe véve a jövőben csak fokozódni fog, a jelenlegi szint tízszeresére emelkedhet.
A bogarakkal az ember is eltűnhet
Mindezekkel párhuzamosan egy-egy adott területen homogenizálódik a fajkészlet, ami maga után vonja a genetikai sokféleség csökkenését. Mindezen kedvezőtlen változások elsődleges mozgatórugója a nagymértékű népességnövekedés, amely az ezredfordulóra megközelítette a hét milliárdot. Megnövekedett az élelmiszer, a víz, a fa és a tüzelőanyag iránti igény. Mindezek kielégítésére egyre „fejlettebb” eszközöket vetettek be, jelentős gazdasági és technológiai változások történtek.
Az élet- és viselkedésmódban bekövetkezett változások hatására az emberek számára az anyagi jólét vált a legfontosabbá. A négy természeti szolgáltatáscsoportból egyedül az ellátó (élelmiszer) szolgáltatásokat sikerült növelni az összes többi kárára. Több mint 60 százalékuk leromlott vagy nem fenntartható módon használjuk őket. Az elsődleges hajtóerők mellett olyan külső hajtóerőkkel is számolnunk kell, mint a klímaváltozás, a föld- és vízhasználat változása, a különféle szennyezések vagy éppen a betelepített fajok megjelenése.
Mára világossá vált, hogy a leromlott ökoszisztémák nem képesek az emberiség számára biztosítani az olyan létfontosságú szolgáltatásokat, mint a szennyezett vizek megtisztítását, a természeti katasztrófák mérséklését vagy az erózióvédelmet. A virágokkal, bogarakkal és méhekkel együtt több minden más is eltűnhet.
A természet visszaüt
A társadalom számára hasznos javakat a biológiai sokféleség (biodiverzitás) tartja fenn, biztosítja a rugalmasságot és a források megújítását. A biológiai sokféleség egyaránt jelenti a földön előforduló élőhelyek sokféleségét, a fajok összességét, valamint a fajon belüli genetikai változatosságot. A történelem során az ember térhódításával és a népesség növekedésével korrelálva a biodiverzitás folyamatos csökkenését tapasztaljuk, mely az utóbbi néhány évtizedben ért tetőfokára.
Azért nehéz a közvetlen összefüggést érzékelni a biológiai sokféleség csökkenése és az ökoszisztéma szolgáltatások romlása között, mert a hatások rendkívül késleltetettek és sokszor jóval távolabb jelennek meg, mint ahol a károkozás megtörtént. A legismertebb példa az üvegházgázok koncentrációjának megnövekedése. A levegő CO2 tartalma az 1800-as évek kezdeti 260ppm szintjéről napjainkban megközelíti a 400ppm-et, ami elsősorban antropogén okokra vezethető vissza. Más üvegházgázokkal egyetemben e folyamat járul hozzá legnagyobb mértékben a globális felmelegedéshez, amely csak fokozódni fog.
Jóval hamarabb és könnyebben érzékelhető változást okoz például egy több-ezer hektáros fenyveserdő letermelése a folyók eredési helyén. Az erdők nagy mennyiségű víz (legyen az akár csapadékvíz, akár olvadékvíz) megkötésére képesek, amivel jelentősen hozzájárulnak a folyóvízi alsó szakaszok árvíz védelméhez. Erdő hiányában a víz akadálytalanul jut le a hegyoldalon jelentősen felgyorsulva, majd az egyébként is kiegyenesített (szabályozott) folyókon még inkább felgyorsulva bukik át az árvízvédelmi töltéseken.
Pillangó-effektus
Világosan kell látni, hogy az emberi társadalom a bioszféra szerves része, attól elválasztva életképtelen, elvégre minden egyes természetből nyert szolgáltatás valamilyen mértékben a biológiai sokféleségtől függ. A természet zavartalan működése és a környezeti feltételekhez való alkalmazkodása, valamint az emberi jóllét között szoros összefüggés van, éppen ezért könnyen belátható, hogy a fentebb vázolt kedvezőtlen folyamatok hosszútávon (de már rövidtávon is) visszahatnak ránk.
Magukat a szolgáltatásokat az eltérő élőhelyeken lévő élőlényközösségek egymással kölcsönhatásban nyújtják. Ezen élőlényközösség által nyújtott szolgáltatás mértéke a közösség típusától függ és annak térbeli kiterjedésével arányos. Éppen ezért a közösség sérülésének vagy megsemmisülésének hatása a globális ökoszisztéma-folyamatokon keresztül (bio-geokémiai ciklusok) az emberi társadalom egészére fejti ki hatását. Egy bonyolult ökológiai hatásláncon keresztül a lokális károk és annak hatásai térben és időben diffúz módon jelentkeznek, gyakran az eredeti károsodás helyszínétől távol.
Szemléletes példa az ózonréteg elvékonyodása, amely éppen az emberek nem lakta Antarktisz fölött a legnagyobb. Végső megállapításként fontos lenne a természeti szolgáltatások megfelelő súllyal való szerepeltetése a politikai döntéshozatalban, jelenleg ugyanis a projektek értékelésekor csak és kizárólag a társadalmi, gazdasági költségeket és hasznokat veszik figyelembe, a természeti értékeket pedig a legtöbb esetben figyelmen kívül hagyják.
(f:fn.hu,Nagy Gergő Gábor és Flachner Zsuzsanna, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet)
2010. február 9., kedd
Szőrözés...
Mi történt azóta, amikor még a mi testünket is dús szőrzet borította, és izzadni sem tudtunk a maihoz hasonló hatékonysággal? Miután az emberfélék leszármazási vonala elvált a későbbi csimpánzok evolúciós ágától, egyre inkább a csupasz bőr és a fokozott izzadási képesség kialakulásának kedvezett az evolúció. A változás fő hajtóereje a legutóbbi feltételezések szerint az akkori éghajlati változásokban keresendő: állati és növényi fosszíliák alapján sikerült meghatározni, hogy a Földön 3 millió éve egy lehűlési periódus kezdődött. Ez őseink akkori élőhelyén, Kelet- és Közép-Afrikában az addiginál szárazabb időjárást eredményezett. A csapadékmennyiség csökkenése miatt az erdős területek egyre inkább nyílt, füves szavannákká alakultak, emellett csökkent az addig a közelben is elérhető növényi táplálék és az édesvíz mennyisége. Számos bizonyíték utal arra, hogy az erdős élőhelyeket kedvelő emberféléknek emiatt kellett feladniuk addigi életformájukat.
Az éghajlat szárazabbá válása az elmélet szerint komoly következményekkel járt: a szükséges víz- és kalóriamennyiség megszerzése érdekében egyre nagyobb távolságokat tettünk meg. Futni is egyre többször kellett, hiszen a növényi táplálék mellett ekkor kezdett elterjedni a vadászatból származó húsfogyasztás is. Itt merült fel először az emberi szervezet túlmelegedésének kockázata, ami a szőrzet elvesztésének talán legfontosabb oka lehetett. Fokozott aktivitásunk a korábbinál nagyobb belső hőmennyiséget szabadított fel szervezetünkben, amit ellensúlyozni kellett valamivel. A hatékony izzadás - és az ezt lehetővé tevő verejtékmirigyek elterjedése - szintén az életmódváltás következményeként mehetett végbe, amire több konkrét bizonyíték is utal.
Mikor történt mindez? Szőrzetünk elvesztése a legutóbbi becslések szerint 1,6 millió éve már javában folyamatban volt. Erre utal például az, hogy a Homo ergaster korai egyedeinél nagyjából szintén ekkor alakult ki a folyamatos gyaloglást és a futást lehetővé tevő erősebb testalkat. A változások idejére nemcsak a fosszíliákból, hanem a bőrszín genetikai vizsgálataiból is következtethetünk. A Utah Egyetem vizsgálatai szerint a sötétebb bőrszínért felelős egyik specifikus génváltozat - amely minden afrikainál jelen van - nagyjából 1,2 millió éve jelent meg. Feltételezhető, hogy a nap ellen védő sötét bőrszín kialakulása - a fekete bundával takart korábbi rózsaszínes helyett - nem sokkal a szőrzet elvesztését követően, éppen ennek hatására mehetett végbe.
Mi a szerepe a megmaradt szőrzetnek?
Egy olyan elméletnek, amely a szőrzet nagyfokú elvesztésének okait keresi, arra is magyarázatot kell adnia, hogy miért maradt meg a hajunk, illetve a hónalj- és a fanszőrzetünk. "Ha összehasonlítjuk az embert a csimpánzzal, azt tapasztaljuk, hogy ugyanannyi szőrszálunk van, csak az emberek szőrei sokkal rövidebbek, ezért kevésbé látszanak. A szőrzetünk ebben az értelemben tehát nem veszett el. A különbség eltérő életmódunk miatt alakulhatott ki: az egyik a két lábon járás, a másik pedig a ruha viselése hőszigetelés céljából.
Mi a szőrzet funkciója azokon a helyeken, ahol látványosan megmaradt? A haj esetében továbbra is fontos a fej árnyékolása és a hőszigetelés. Akik még nem kopaszodtak meg, nem is tudják, hogy ez mennyit számít: haj hiányában például sapkára lehet szükség a fejtetőt érő meleg elleni védekezéshez. A hónalj- és a lágyéktáji szőrzet - és részben a haj is - az ember ivarérettségéről és koráról tudósít. Hajunk mennyisége a korral együtt változik: az idősödő férfiaknál gyakori a kopaszodás, és mindez a nőknél is megfigyelhető, bár kisebb mértékben. A szakállasodás pedig öregít, így a többiek számára ez is jelezheti egy férfi korát. A szakáll jelezheti a társadalmi státuszt is, így az afrikai vagy ázsiai embereknél a szakáll például a bölcsesség jele.
Nem fog eltűnni a haj és a maradék testszőrzet
A hónalj- és a fanszőrzet nem fog eltűnni, mert továbbra is fontos szerepet tölt be. Ha például leborotváljuk a hónaljszőrzetünket, muszáj parfümöt használnunk az illatok miatt. Az izzadás párologtatásában szintén részt vesz a hónaljszőrzet, amit borotválás esetén ugyancsak kozmetikumokkal csökkentünk. A szőrtüszők egyébként könnyen begyulladnak a borotválást követően, legalábbis amíg rövidek: ebből látható, hogy a szőrzet súrlódáscsökkentő funkciója továbbra is megmaradt. Az ember evolúciójáról egyébként fontos megjegyezni, hogy az utóbbi ötven-százezer évben elsősorban kulturálisan fejlődtünk, és nem biológiailag. Ezért nem várható a szőrzet további eltűnése sem: mivel az emberiség létszáma mára igen magas, nem lenne esélye egy szőrtelenségre hajlamosító mutáció elterjedésének., mert a mutációt hordozó egyedek elkülönülésének gyakorlatilag semmi esélye.
A férfiőszülés és a kopaszság viszont terjedhet, mivel jó fizikummal társulva beérkezett, jó státusú vezető férfit sugároz.
Hogyan véd a melegtől a haj?
A hajat illetően sokféle elképzelés van: a legegyszerűbb az, hogy a szavannán történő szaladgálás során a szervezet legalább az agy hőmérsékletét igyekszik megvédeni a túlzott felmelegedéstől. A gepárdoknál erre a "csodarece" nevű érhálózat szolgál, amely hatásosan hűti az agyat, de az ember persze nem szalad a gepárd sebességével.
Hogyan magyarázható, hogy éppen a haj védi a fejet a túlzott melegedéstől? A hajkorona egy levegőréteget hoz létre az izzadó fejbőr és a felforrósodott hajfelszín között, így egy forró, napsütéses napon a hő nagy részét hajunk nyeli el. A haj alatti levegőréteg ezáltal hűvösebb maradhat, ami lehetővé teszi, hogy a fejbőr izzadságcseppjei a levegőréteg felé párologjanak - ez az, ami hűtő hatással jár. A hullámos, göndör haj ebből a szempontból éppen optimális, hiszen növeli a hajfelszín és a fejbőr közötti levegőréteg vastagságát, védve agyunkat a túlhevüléstől. A haj evolúciójával kapcsolatban még nem tisztázott minden, az azonban feltételezhető, hogy afrikai őseinknek erősen göndörödő haja volt. Valószínű, hogy a többi hajtípus csak az emberi faj későbbi elterjedése során alakult ki - írja a Scientific American cikke.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)