Az ember ezerszer annyi fajt pusztít ki, mint az evolúció, és ez az arány folyamatosan nő. Többségüket még azelőtt eltüntetjük a föld színéről, hogy megismernénk, egyáltalán elneveznénk őket. A bioszférától elválasztva pedig az ember életképtelen: a természet ma már nem képes termőtalajt biztosítani számunkra, nem tisztítja a vizeket és egyre nehezebben tudjuk belőle „kipréselni” az élelmünket is.
Már az ókori rómaiak és a görögök is úgy hitték, hogy az őket körülvevő környezetet végeláthatatlan mértékben sarcolhatják meg. Erdőket irtottak ki, gyepeket törtek fel, folyók kanyarulatait vágták át, mocsarakat csapoltak le - egészen az 1900-as évek közepéig az emberiség korlátlan mértékben, mindenféle felelősségérzet nélkül használta a természeti erőforrásokat.
Azóta egyre inkább felerősödtek azok a hangok, melyek azt hangsúlyozzák, hogy az emberi jóllét nagymértékben a természet nyújtotta javaktól, azaz az ökoszisztéma vagy természeti szolgáltatásoktól függ. Az ENSZ főtitkára, Kofi Annan 2000-ben kezdeményezte a Millenniumi Ökoszisztéma Értékelés (angol rövidítése nyomán MEA) megalkotását, amelynek célja a földi ökoszisztémák emberi hatásokra bekövetkező változásainak feltárása, ezen változások hatásainak becslése és tudományos alapú cselekvési terv készítése az ökoszisztémák megőrzésére, fenntartására és az emberi igények hosszú távú kielégítésére.
természeti szolgáltatás
Azok a természet nyújtotta javakat, melyeket közvetlenül (étel) vagy közvetve (éghajlat szabályozás) felhasználunk. Csoportosításuk a következő:
1) ellátó szolgáltatások pl. étel, üzemanyag, genetikai erőforrások, természetes gyógyszerek, díszítő anyagok
2) szabályozó szolgáltatások pl. éghajlat szabályozás, víztisztítás, vízrendszerek szabályozása, erózió szabályozása, beporzás
3) fenntartó szolgáltatások pl. fotoszintézis, elsődleges termelés, talajképződés, tápanyagok körforgása, víz körforgása
4) kulturális szolgáltatások pl. kikapcsolódás, elmélkedés, spirituális gazdagodás, esztétikai élmény.
A 2001 és 2005 között, több mint kétezer szerző részvételével megalkotott kötetek négy fő megállapítást tesznek. Az emberi igények kielégítése miatt az elmúlt ötven évben a földi élet sokfélesége soha nem látott mértékben csökkent, részben visszafordíthatatlanul. Amíg egyes ökoszisztéma-szolgáltatások hozzájárultak az emberi jólét fejlődéséhez és a gazdasági növekedéshez, addig mások romlása megnövelte a kiszámíthatatlan folyamatok és a szegénység elterjedésének valószínűségét.
Ezerszeresére „növeltük” a fajpusztulást
Az ökoszisztémák romlása az évszázad első felében tovább folytatódhat. Egyes MEA-forgatókönyvek mentén elképzelhető a leromlás visszafordítása és a növekedő igények kielégítése, ehhez azonban jelentős kormányzási, szervezeti és gyakorlati változtatásokra van szükség, ami jelenleg nem látható.
A jelentés riasztó képet fest Földünk állapotáról. A vizsgált 14 biomból – mint például tajga, trópusi és szubtrópusi esőerdő, mérsékelt övi füves puszta stb. - kettőnek a kétharmada eltűnt, négynek pedig közel a fele megsemmisült. A szárazföldek eredeti természetes növényzetének helyét mára túlnyomórészt agrárterületek borítják, de jelentős a lakóövezetek aránya is.
A Föld felületén kialakult vegetációs öv, amely a klímától függően jellegzetes állat- és növénytársulásokkal rendelkezik.
A szárazföldek eredeti természetes növényzetének helyét mára túlnyomórészt agrárterületek borítják, de jelentős a lakóövezetek aránya is. A 13 főbb élőhelytípust tekintve egyedül a mérsékelt övi erdők élőhely átalakítása csökken, az összes többié növekszik vagy stagnál. Hihetetlen mértéket ölt a fajkipusztulás, ez ma ezerszerese a természetes szintnek. Számos faj vagy taxon csoport tűnik el anélkül, hogy lehetőségünk lenne megismerni őket, ami a jelenlegi tendenciákat figyelembe véve a jövőben csak fokozódni fog, a jelenlegi szint tízszeresére emelkedhet.
A bogarakkal az ember is eltűnhet
Mindezekkel párhuzamosan egy-egy adott területen homogenizálódik a fajkészlet, ami maga után vonja a genetikai sokféleség csökkenését. Mindezen kedvezőtlen változások elsődleges mozgatórugója a nagymértékű népességnövekedés, amely az ezredfordulóra megközelítette a hét milliárdot. Megnövekedett az élelmiszer, a víz, a fa és a tüzelőanyag iránti igény. Mindezek kielégítésére egyre „fejlettebb” eszközöket vetettek be, jelentős gazdasági és technológiai változások történtek.
Az élet- és viselkedésmódban bekövetkezett változások hatására az emberek számára az anyagi jólét vált a legfontosabbá. A négy természeti szolgáltatáscsoportból egyedül az ellátó (élelmiszer) szolgáltatásokat sikerült növelni az összes többi kárára. Több mint 60 százalékuk leromlott vagy nem fenntartható módon használjuk őket. Az elsődleges hajtóerők mellett olyan külső hajtóerőkkel is számolnunk kell, mint a klímaváltozás, a föld- és vízhasználat változása, a különféle szennyezések vagy éppen a betelepített fajok megjelenése.
Mára világossá vált, hogy a leromlott ökoszisztémák nem képesek az emberiség számára biztosítani az olyan létfontosságú szolgáltatásokat, mint a szennyezett vizek megtisztítását, a természeti katasztrófák mérséklését vagy az erózióvédelmet. A virágokkal, bogarakkal és méhekkel együtt több minden más is eltűnhet.
A természet visszaüt
A társadalom számára hasznos javakat a biológiai sokféleség (biodiverzitás) tartja fenn, biztosítja a rugalmasságot és a források megújítását. A biológiai sokféleség egyaránt jelenti a földön előforduló élőhelyek sokféleségét, a fajok összességét, valamint a fajon belüli genetikai változatosságot. A történelem során az ember térhódításával és a népesség növekedésével korrelálva a biodiverzitás folyamatos csökkenését tapasztaljuk, mely az utóbbi néhány évtizedben ért tetőfokára.
Azért nehéz a közvetlen összefüggést érzékelni a biológiai sokféleség csökkenése és az ökoszisztéma szolgáltatások romlása között, mert a hatások rendkívül késleltetettek és sokszor jóval távolabb jelennek meg, mint ahol a károkozás megtörtént. A legismertebb példa az üvegházgázok koncentrációjának megnövekedése. A levegő CO2 tartalma az 1800-as évek kezdeti 260ppm szintjéről napjainkban megközelíti a 400ppm-et, ami elsősorban antropogén okokra vezethető vissza. Más üvegházgázokkal egyetemben e folyamat járul hozzá legnagyobb mértékben a globális felmelegedéshez, amely csak fokozódni fog.
Jóval hamarabb és könnyebben érzékelhető változást okoz például egy több-ezer hektáros fenyveserdő letermelése a folyók eredési helyén. Az erdők nagy mennyiségű víz (legyen az akár csapadékvíz, akár olvadékvíz) megkötésére képesek, amivel jelentősen hozzájárulnak a folyóvízi alsó szakaszok árvíz védelméhez. Erdő hiányában a víz akadálytalanul jut le a hegyoldalon jelentősen felgyorsulva, majd az egyébként is kiegyenesített (szabályozott) folyókon még inkább felgyorsulva bukik át az árvízvédelmi töltéseken.
Pillangó-effektus
Világosan kell látni, hogy az emberi társadalom a bioszféra szerves része, attól elválasztva életképtelen, elvégre minden egyes természetből nyert szolgáltatás valamilyen mértékben a biológiai sokféleségtől függ. A természet zavartalan működése és a környezeti feltételekhez való alkalmazkodása, valamint az emberi jóllét között szoros összefüggés van, éppen ezért könnyen belátható, hogy a fentebb vázolt kedvezőtlen folyamatok hosszútávon (de már rövidtávon is) visszahatnak ránk.
Magukat a szolgáltatásokat az eltérő élőhelyeken lévő élőlényközösségek egymással kölcsönhatásban nyújtják. Ezen élőlényközösség által nyújtott szolgáltatás mértéke a közösség típusától függ és annak térbeli kiterjedésével arányos. Éppen ezért a közösség sérülésének vagy megsemmisülésének hatása a globális ökoszisztéma-folyamatokon keresztül (bio-geokémiai ciklusok) az emberi társadalom egészére fejti ki hatását. Egy bonyolult ökológiai hatásláncon keresztül a lokális károk és annak hatásai térben és időben diffúz módon jelentkeznek, gyakran az eredeti károsodás helyszínétől távol.
Szemléletes példa az ózonréteg elvékonyodása, amely éppen az emberek nem lakta Antarktisz fölött a legnagyobb. Végső megállapításként fontos lenne a természeti szolgáltatások megfelelő súllyal való szerepeltetése a politikai döntéshozatalban, jelenleg ugyanis a projektek értékelésekor csak és kizárólag a társadalmi, gazdasági költségeket és hasznokat veszik figyelembe, a természeti értékeket pedig a legtöbb esetben figyelmen kívül hagyják.
(f:fn.hu,Nagy Gergő Gábor és Flachner Zsuzsanna, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése