A 3. pont alatt röviden bemutatott módszer az ÁTK sok évi és nagy számú kísérleti vágási és csontozási adataira épül, a hasított test minősítéséről szól. A módszer megítélésünk szerint korosztályokra bontva megbízható, de az Európai Uniós adminisztráció által támasztott bizonyítási feltételek csak óriási költséggel teljesíthetők ezért az elismertetésére nem sok esélyt látunk
1. A vágási %-on alapuló, az MSZ 6915/1979 szabvány „K.”, „I.”, „II.”, „III.” osztályú kategória szerint (már hatályon kívüli, de a vágóhelyek által sztereotip módon a háttérben, kontrollként, ma is használt módszer)
2. Az S/EUROP rendszer „S”, „E”, „U”, „R”, „O”, „P” testalakulási, és az „1”, „2”, „3”, „4” és „5”, faggyúzottsági kategóriái szerint, (a hivatalosan bevezetett, jelenleg „EU- konform”-nak nevezhető, de kezdettől fogva szubjektívnek ítélt, tehát korszerűsítésre szoruló módszer)
3. Az ÁTK módszer „I”, „II”, „III”, IV” és „V” osztály színhús, faggyú és csont arány szerint. (a tényleges testösszetételre alapozott módszer, amely jól adaptálható az S/EUROP rendszerhez, annak objektivitását fokozza, minden kisebb vágóhelyen alkalmazható, beruházást nem igényel. Más kérdés, hogy a vágókapacitások koncentrálódási tendenciáját látva, lesznek-e vajon ilyen kisebb vágóhelyek a jövőben.
A következőkben néhány kiegészítéssel az Európai Unióban általánosan használni rendelt S/EUROP rendszer szerinti minősítés részleteit mutatjuk be, amelyek megfelelnek az ott hivatkozott Európai Bizottság által kiadott jogszabályoknak, ugyanakkor tartalmaznak néhány, olyan alárendelt kategóriát, amely a magyar sajátosságokat is figyelembe veszi.
Az 1.1. besorolás alatt definiált, valójában életkori kategóriák háromszintű, decimális számozás szerinti tagolása megfelel az A,B,C,D, E, EU kategorizálásnak, amely a 2.1. pont alatt kerül ismertetésre. Az 1.1.3 és 1.1.4. kategóriák további felbontását a Magyarországon őshonos és ma reneszánszát élő magyar szürke fajta besorolhatósága indokolja. A primitív fajtának tartott magyar szürke természetes és ősi hasznosítási formája a tinóhizlalás, amit sokan a későn érő jellegére és a hímivarú hizlalt növendékek gyenge vágóértékére vezetnek vissza. Igazi Hungaricum. Tisztavérben tenyésztve egyfajta bioterméket jelent, amely kielégít bizonyos speciális, valószínűleg limitált, de azon belül fizetőképes keresletet; ugyanakkor nem mentes bizonyos misztikumtól sem.
Az 1.2. ponttól az 1.9. pontban foglaltakig ugyancsak az EU hivatkozott szabályozásával harmonizálva rögzítik azokat a kritériumokat, amelyekben standardizálják a vágott test paramétereit, formázását. Bármennyire is rendkívüli szigort mutat a leírás, hozzá kell tenni, hogy az EU-ban ez a szabályozás nem tekinthető a sokak által sztereotip módon használt „EU-szabvány”-kénti meghatározásnak. A valójában „direktíva” elnevezésű standardizálás egyáltalán nem kötelező! Van viszont egy nem elhanyagolható körülmény, amely szerint az intervenciós eljárásokban való részvételben kizárólagos feltétel a direktívának való megfelelés. Ettől kezdve tehát nevezhetnénk akár kötelezőnek is, hiszen a marhahúspiac szabályozásának eszközeként 1968-ban, az akkor még „Közös Piac”-ként ismert piaci szereplő, határain belül bevezetett intervenciós eljárásnak való megfelelés minden szankciónál erősebb szabályozását jelentette.
A magyar jogalkotók a korábbi kötelező szabványok elavulásával párhuzamosan jogszabályban rögzítették az akkor Magyarországon még EUROP-nak nevezett minősítési rendszert (az „S” vagyis superior osztály csak 1991-ben került a rendszer élére), de ez felemás módon nem volt következetes, mert keverte annak elemeit; nem alkalmazta a sajátosságokra alkalmazható alosztályos tagolást, hanem bizonyos elemeket elhagyott, másokat meghagyott az eredetiből. Tehát nem volt azzal teljesen kompatibilis. A korrekció 2003-ban következett be, amikor a 14/1998 (IV. 3.) FVM rendelet jelentős módosítása történt meg a 76/2003. (VII. 4.) FVM rendelettel.
A következőkben egységes szerkezetben bemutatott eljárás tartalmaz még egy elemet, amely bizonyos fokig „túlmagyarázza” az EU-szabályozást, és az 1.10. pont alatti kormeghatározásról szól. Az egyed és az eredetazonosítás (ENAR, TER stb.) egyre erősödő szankciókkal is kikényszeríthető fegyelme jószerével feleslegessé tesz minden más (pl. fogképlet szarvgyűrűk) korbecslést vagy meghatározást. A termékpálya szemlélet a nyomon-követhetőségre épül, tehát egy nem azonosítható egyed semmilyen vágósorra be nem engedhető, továbbá a régi „hatósági hússzék” elfelejthető. Mégis bemutatjuk a tankönyvekből jól ismert, fogképletekből történő kormeghatározás mellőzésével a csontosodás mértékéből való korbecslés módszerét. Bemutatásával nem csak ismeretterjesztési a szándékunk, hanem támpontnak szánjuk az esetleges azonosítási csalások kiszűrésére.
A konformáció vagy testalakulás osztályozását bemutató rész, így a 2.2. pont alatt szereplő leírás azzal egészítendő ki, hogy az EU-szabályozás megengedi hogy a tagországok 15, vagy SEUROP alkalmazása esetén 18 osztályos minősítést alkalmazzanak. Ez azt jelenti, hogy minden egyes osztály mellé egy-egy „+” és „-” alosztályt lehet alkalmazni. Ez az eljárás sokat finomít a kissé „darabos” az 5 vagy 6 osztályú alapminősítéshez viszonyítva, de nagyobb felkészültségű, és képességű minősítő szakembert igényel. Az eljárás szimultán minősítési sorozatokkal karbantartást vagy tréninget igényel, mert ellenkező esetben az eredmény, vagyis egy eloszlásvizsgálattal felrajzolt görbe könnyen „ritmikussá” válhat. Természetesen a zsírossági kategóriákra ugyancsak érvényesek az elmondottak.
A SZARVASMARHA S/EUROP MINŐSÍTÉSE
(növendék és kifejlett szarvasmarha).
Fogalom-meghatározások
A fogalom-meghatározások összhangban vannak az Európai Unió Bizottsága 805/68-, 1208/81-, 2930/81-, 1026/91. számú határozataiban foglaltakkal.
1.1. Vágómarha: az érvényben lévő állategészségügyi előírásoknak megfelelő, adott minőségi osztályba sorolható és egyedileg azonosítható szarvasmarha
1.1.1. Növendék bika: két évesnél fiatalabb hímivarú szarvasmarha;
1.1.2. Felnőtt bika: két évesnél idősebb hímivarú szarvasmarha;
1.1.3. Kasztrált hímivarú szarvasmarha:
1.1.3.1.* tinó: három évesnél fiatalabb kasztrált hímivarú szarvasmarha;
1.1.3.2. *ökör: három évesnél idősebb kasztrált hímivarú szarvasmarha;
1.1.4. Tehén: borjazott nőivarú szarvasmarha;
1.1.4.1. *Fiatal tehén: legfeljebb 4 és fél éves tehén vagy a negyedik pár állandó metszőfogak (szegletfogak) még nem nőttek sorba;
1.1.4.2. *Idősebb tehén; 4 és fél évesnél idősebb tehén vagy a negyedik pár állandó metszőfogak (szegletfogak) már sorba nőttek;
1.1.5. Egyéb nőivarú szarvasmarha: még nem borjazott nőivarú szarvasmarha;
1.1.5.1. növendék üsző: két évesnél fiatalabb, még nem borjazott nőivarú szarvasmarha;
1.1.5.2. felnőtt üsző: két évesnél idősebb, még nem borjazott nőivarú szarvasmarha;
1.2. Vágott test: a levágott állat kivéreztetett, kizsigerelt és lenyúzott teljes teste fej és lábak nélkül; a fej a nyakszirt (atloido-occipitalis) ízületnél, a lábak az elülső lábtő (carpametacarpalis), illetve a hátulsó lábtő (tarsometatarsalis) ízületnél leválasztva; a mellüreg és a hasüreg szervei nélkül, a vesével, a vesefaggyúval és a medenceüri faggyúval együtt (vagy ezek nélkül); az ivarszervek és a hozzájuk csatlakozó izmok nélkül, valamint nőivarnál a tőgy, illetve a tőgyszöveti faggyú nélkül,
1.3. Hasított féltest: a vágott test kettéválasztásakor keletkező termék; kettéválasztva szimmetrikusan, valamennyi nyaki, háti, ágyéki és keresztcsonti csigolya, valamint a szegycsont és az ülőcsonti-szeméremcsonti összenövés közepén, tartalmazva a külső (bőr alatti) faggyút, de nem tartalmazva a vesét, a vesefaggyút, a medenceüri faggyút; a rekesz vastag és vékony részét (corona m.); a farkat; a gerincagyat; a hátsó csípőredő faggyúját; a lágyhús belső részén lévő faggyút; a nyaki vénát és a körülötte lévő faggyút.
1.4. Hasított test: ugyanazon állat két hasított félteste.
1.5. Negyed marha: a 11. és 12. borda között a gerincre merőlegesen elvágott hasított féltest.
1.5.1. Elülső negyed: az elvágott féltest elülső (occipitális) része
1.5.2. Hátulsó negyed: az elvágott féltest hátulsó (caudális) része.
1.6. Vágási százalék: a hasított féltestek tömegének (súlyának) és a vágás előtt a vágóhídon mért élőállat tömegének (súlyának) aránya.
1.7. Testüregi faggyú: a vágott test üregében (mellkas, has) a zsigereket körülvevő faggyú.
1.8. Meleg vágott testtömeg: a hasított féltestek vágás után 45 percen belül mért tömege (súlya).
1.9. Hideg vágott testtömeg: a hasított féltestek vágás után 45 percen túl mért tömege (súlya).
1.10. Életkor-meghatározás:
1.10.1. Általánosan: a Magyarországon kötelezően alkalmazott ENAR (Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer) azonosító szám szerinti nyilvántartásból történik.
1.10.2. A csontosodás mértéke, a csontok fejlettsége, színe alapján
1.10.2.1. Az állat két évesnél fiatalabb, ha a keresztcsonti csigolyákat vékony porcréteg választja el egymástól. A 9-12. hátcsigolyák tövisnyúlványain lévő dudorok puhák és fehérek, esetleg néhány vér-szigetecske látszik rajtuk. A tövisnyúlványok viszonylag puhák, porózusak, kérgük vékony és vörösek. A bordák hengeres alakúak, egymáshoz közel állnak és a csonthártyán vérerek láthatóak.
1.10.2.2. Az állat három éves, ha a keresztcsonti csigolyák összenőttek és csupán egy vékony vonal jelzi ezt követően a csigolyák határvonalát, a porc azonban eltűnik. A 9-12. hátcsigolyák tövisnyúlványainak dudorai kisebbek és jelentős nagyságú vér-szigetecskékkel borítottak. Előfordul, hogy néhány csont-szigetecske fejlődésnek indul. A tövisnyúlványok kéregállománya fehér, de a belső állomány még puha, porózus és vörös. A bordák már kissé laposak és elkülönülők. A csonthártyán még mindig látható a véredények maradványa.
1.10.2.3. Az állat négy éves, ha a keresztcsonti csigolyák már teljesen összenőttek és nem vagy csak nagyon halványan látható a csigolyák határvonala. A 9-12. hátcsigolyák dudorai kicsik és legfeljebb 30% csont-szigetecske található rajtuk. A tövisnyúlványok kéregállománya sűrű, fehér és kemény, a belső állomány porózus, kemény és fakó színű. A bordák laposak, szélesek és csak nagyon kevés véredénymaradvány van a csonthártyában vagy teljesen hiányzik. Előfordulhat néhány csont-sziget a lapocka porcokban.
1.10.2.4. Az állat négy évesnél idősebb, ha a keresztcsonti csigolyák egyetlen csontnak látszanak. A tövisnyúlványok dudorai vékonyak, hegyesek és far (caudális) irányultságúak lesznek, valamint legalább fele részben csontszövet alkotja őket. A lapockaporcokban jelentős csontosodás mutatkozik. A csonthártyából a véredények teljesen eltűntek.
2. A hasított test minősítése
A minősítést a hasított test mérlegelésekor vagy az azt követő 45 percen belül kell elvégezni
2.1. A hasított test minősítését megelőzően a következő, (A-tól E-ig) kategóriába soroláshoz az összetartozó féltesteket egyaránt a következők szerint betűkkel meg kell jelölni:
A. a két évesnél fiatalabb hímivarú állatok hasított teste;
B. egyéb hím állatok hasított teste;
C. kasztrált hím állatok hasított teste;
D. borjazott nőivarú állatok hasított teste;
E. egyéb nőivarú állatok hasított teste.
3. A testalakulás (konformáció)
A testalakulás osztályozása a hasított test hat osztály egyikébe sorolásával történik;
· az osztályok jelölése: „S”, „E”, „U”, „R”, „O”, „P”;
· az osztályok + és – alosztályokra bonthatók
· az osztályba sorolásnál különös jelentőségű három kiemelt testrész alakulása, ezek: a comb, a hát és a lapocka,
· általános kritériumok: az „S” és „E” osztályba sorolás előfeltétele, hogy a három kiemelt testrész egyike sem mutathat hibát; az „U”, „R”, „O”, „P” osztályok nem homogének a három kiemelt rész tekintetében, de legalább két kiemelt rész feleljen meg az osztálynak,
· az egyes osztályok részletes besorolási szempontjait a hozzá tartozó leírás tartalmazza, és a leírások az adott osztály átlagát képviselik.
(f:A szarvasmarha vágóértékének megállapítása Dr. Bölcskey Károly)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése