(B) Május...

Május
Pünkösd hava vagy kettősök hava - Tavaszutó

Május a természet kibontakozásának, a termékenységnek a hónapja, a virágnyílás, rózsanyílás fő ideje. Többnyire májusban ünneplik a Pünkösdöt, ezt a másik mozgó ünnepet, ezért májust Pünkösd havának is nevezik. Baranyában azt mondják: „Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz”.

Május 1. - Majális

Már régóta közös kirándulások, ünnepi lakomák szokása is tartozik a naphoz. A majálist, a vidám népmulatságot rendszerint valamelyik közeli erdőben tartották, s a magukkal vitt ételt, italt fogyasztották. Később egész sokadalommá szélesedett a majális, volt ott zsákbanfutás, póznamászás, birkózóverseny, erőmérés, lóverseny, ének és tánc, katonazene. Május elseje a májusfa állításának ideje is. Május elsejére virradó éjfélkor a legények szeretőjüknek állítottak májusfát: pántlikákat, selyemkendőt s egy fehér, átlátszó üvegben vörösbort kötöztek rá. Közben a lányos ház kerítését zöld ágakkal díszítették, de ezt a háziak korán reggel sietve eltüntették. A falu népe reggelre kelve kíváncsian vizsgálta, melyik lány háza előtt magaslik májusfa, közben találgatták, ugyan ki állíthatta. A fa ledöntésére a hónap végén került sor.

Május 6. - Babevő János napja

A soproni német szőlőtermesztők a szőlőben köztes növényként babot is termesztettek, ahonnan a poncihter név is származott. A német babtermesztő Bonenzüchter név népetimológiai változata lett a poncihter. Ezt a nevet a magyarországi népleírások is átvették, és használták a soproni parasztpolgárok és a módos városi polgárok elnevezésére. A szőlő, a bab és a bor jól megfért egymással, hozzájárulva évszázadokon át a városi polgárok jómódjához. Sopron a 18-19. századra a legnagyobb nyugati irányú borexportot bonyolította le. Soproni név alatt keltek el a belső-dunántúli, balatoni, somogyi, sőt még a tolnai borok is. A borkereskedő város polgári életformájához szorosan hozzátartozott a borkereskedelem nemcsak a saját borral, hanem a más vidékek jóminőségű boraival történő sáfárkodás is.

Májusi fagyosszentek

Általában a középső hármat, Pongrácot, Szervácot és Bonifácot nevezzük fagyosszentnek, de valójában többen vannak. A három -ác napjai: május 12.,13., illetve 14. Legendájuk szerint Pongrác, Szervác és Bonifác a kereszténység első évszázadaiban élt. Pongrácot 14 éves korában Diocletianus császár uralkodása idején - keresztény hitéért lefejezték; Szervác a mai Belgium területén lévő Touger püspöke volt, és aggastyánként 384-ben szenvedett vértanúhalált; Bonifácot, aki 675 körül született Angliában, majd német hittérítő, sőt mainzi érsek lett, szintén idős emberként ölték meg a német pogányok. Nálunk fagyosszentekként emlegetik őket, Németországban három szigorú úr-ként vagy, jeges szentek-ként tartják számon, Franciaországban szőlőfagyasztóknak nevezik. A nevükhöz fűződő fagyok május közepe táján szinte minden évben jelentkeznek, és a mezőgazdaságban gyakran súlyos károkat okoznak, ugyanis az addig egyenletesen emelkedő hőmérséklet nemegyszer fagypont alá süllyed. Tudományos magyarázat szerint ilyentájt erősen megnövekszik a légnyomás Északnyugat-Európában, miközben Délkelet-Európában – így nálunk is – légnyomáscsökkenés áll be. E két időjárási irányzat kiegyenlítődési frontvonalát erős északi szél, majd hirtelen beálló szélcsenddel járó fagyok jellemzik. A front legmarkánsabb pontja éppen Magyarország, illetve a Kárpát-medence és a tőlünk délre fekvő területek.

„Sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyiken se látsz.” Ha a fagyosszentek hideggel érkeznek, hosszú lesz az ősz. Pongrác-napi eső a mezőnek jó, a szőlőnek ártalmas. A népi hiedelem szerint három napig nem lehetett kapálni a szőlőhegyeken, mert akkor nem termett a szőlő.

A megfigyelések szerint amilyen a Pongrác-napi időjárás, olyan lesz Orbánkor is.

Pongrác, Szervác, Bonifác vértanúk alighanem véletlenül keveredtek a májusi faggyal kárt okozók rossz hírébe. Ebben a hírben egyébként osztozik velük Mamertus (régen május 11.), Zsófia (május 15.) és Orbán (május 25.), bár a középső hármat tartja a néphit a legveszedelmesebbeknek. Pedig Mamertusban a római földmíves nép a vetésekben károkat okozó fagy- és vihardémont tisztelte. Ilyenkor a pogány Róma népe könyörgő körmeneteket tartott, és tizenkét papból álló testület vezetésével esedezett a félelmetes istenséghez.

A gyümölcsösök és szőlőskertek gazdái e napok fagyos éjszakáin füstöléssel védik a fákat, szőlőtőkéket a rájuk zúduló jeges hidegtől. Nedves szénát, nyers ágakat vetnek a tüzekre, hogy a sok füst semlegesítse a fagyot.

Május 12. - Pongrác napja

A három fagyos nap közül az elsőn, Pongrác napján évszázados tapasztalat szerint a tavaszi meleg időjárás hirtelen hidegre fordul, sőt fagy is jelentkezhet, ami „leszüreteli a szőlőt”, tönkreteszi a vetést. Védekezésül trágyát égettek-füstöltek a szőlőkben. A megfigyelés szerint sokfelé azt tartják, hogy amilyen a Pongrác-napi időjárás, olyan lesz Orbánkor is. Mivel fagy is várható Pongráckor, nem ajánlatos palántázni, mert a gyenge palánták lefagynak. Ha esik az eső, akkor a gazda örül is meg szomorkodik is, mivel az eső jót tesz a mezőnek, viszont árt a szőlőnek.

Május 13. - Szervác napja

Szervác napja a fagyosszentek második napja. Szervác viselkedése nem különbözik Bonifácétól. Baranyában hallani a következőt: „Sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyiken se látsz.”

Május 14. - Bonifác napja

A három fagyosszent idején három napig nem lehetett kapálni a szőlőhegyeken, mert akkor nem termett a népi hiedelem szerint a szőlő.

Május 25. - Orbán napja

Május 25-én, Szent Orbán napján ha nincsen fagy, akkor a pintérek mulatnak. Áldomást isznak, ha nincs dér, mert azt tartják, hogy akkor már nem kell a fagytól félteni a szőlőt.

Szent Orbán szobraival elsősorban a szőlőhegyeken vagy azok környékén lehet találkozni. A szőlőket oltalma alá helyezték, hogy megvédje a kora nyári szőlőkárok ellen. Ha szép, meleg idővel érkezett, akkor szobrát felvirágozták, borral meglocsolták, kaláccsal megajándékozták. „Igyál Orbán, termett a szőlő.” Ha azonban esővel, hideggel virradt meg a napja, besározták. Ha elfagyott a szőlő, akkor „Orbán megitta a borunkat”. Orbán napja körül a szőlő épp virágzásban van, és a párás, hűvös idő virágelrúgáshoz, rossz kötődéshez vezethet. A csendes, meleg napok ellenben a szép termés ígéretét jelentik.

„Ha tiszta Orbán napja, jó tiszta bort fogsz sajtolni, de ha esős, akkor savanyú lőre kerül a hordóba.” Orbán napja jeles időjárási határnap a népi időjóslásban. Ha e napon derült, meleg idő van, meleg őszre és jó bortermésre lehet számítani. Szent Orbán bogarai, a méhek ilyenkor rajzanak ki, a melegben beporozzák a virágokat, míg a nedves, párás idő a szőlő betegségeinek, a peronoszpóra terjedésének kedvez.

Szent Orbán: Miután római pápa volt, mindig pápai ornátusban, fején a tiarával, kezében aranykehellyel ábrázoljákOrbán - egyes helyeken: Urbán - középkori szent, akinek kultusza leginkább az Alföldön, Észak-Magyarországon és a Nyugat-Dunántúlon alakult ki a 17. században a Kárpát-medencében. A neki szentelt kápolnákkal, szobrokkal elsősorban a szőlőhegyeken vagy azok környékén lehet találkozni, hiszen tőle várják a szőlők védelmét, megóvását, a növénybetegségek elhárítását. Alakját hordókra, szőlészeti munkaeszközökre is kifaragták ugyanezen célból. Miután római pápa volt, mindig pápai ornátusban, fején a tiarával, kezében aranykehellyel ábrázolják, de minden tiszteletük mellett erősen meg is bírálják: ha szép, meleg idővel érkezik, akkor szobrát a vásártéren vagy faluközpontban finom posztóval letakart asztalra állították, megkoszorúzták, borral meglocsolták, kaláccsal megajándékozták. Ha azonban esővel, hideggel virradt meg a napja, sárral dobálták meg.

Szent Orbán története

A legismertebb borünnepünk kötődik ehhez a naphoz, május 25-éhez. Az Orbán-napi borünnepet minden borvidéken kisebb vagy nagyobb ünnepség keretében tartják meg. Orbán napja már a nyár kezdetét jelenti, és egybeesik (ezért is tartják oly nagy tiszteletben) a szőlő virágzásának időszakával, mely az egyik legérzékenyebb periódus a szőlő számára. A hagyomány úgy tartja, a középkorban Orbán pápa rendelte el, hogy a misekehely és tányér nemesfémből készüljön (aranyból vagy ezüstből). Orbán pápa legnagyobb tárgyi emléke Kassa főterén, az 1628-ban épült Orbántorony, mely a szentnek szánt harangot veszi körbe.

Hagyományok, szokások

Az Orbán kultusz kialakulása az elzászi borvidékről származik, hiszen a Pápa ereklyéit hat évszázadon át Rómában őrizték, majd innen 849-ben került át egy elzászi kolostorba. 1771-ben XIV. Benedek pápa adományozta Andrássy István grófnak, aki birtokán a monoki kápolnában őrizte azt. Az Orbán napi rendezvények mind Nyugat-európában, mind hazánkban ünnepi körmenettel indulnak, fúvószenekarral kisérve viszik körbe a Szent szobrát a településeken, fohászkodnak hozzá, borral locsolják, megkoszorúzzák. Ha Orbán napján esett az eső, akkor a legtöbb borvidéken pálcával ütötték a Szent szobrát, rosszabb esetben leköpködték, kővel dobálták, mondván mért nem hozott jó időt. A legjobban a csongrádi Orbán szobrok és jelképek érethetik magukat, itt ugyanis eső esetén a borosüveget vízzel töltötték meg, hogy az szüretkor is tele legyen, a Szentet viszont nem bántották. Az Orbán napi borgasztronómiai rendezvények az ország legtöbb vidékén egyre nagyobb turisztikai vonzerővel rendelkeznek, melyhez hozzájárul az is, hogy a borünnep egyúttal a nyár kezdetét is szimbolizálja.

A hagyomány szerint II. Ulászló koronázásakor 1490-ben a püspökök, Dóczi Orbán egri püspök kivételével, mind püspöki süvegükben állottak a király körül. Ennek ugyanis az inasa süvegét részeg fővel utána hozván, részegségében azt ura feje helyett a magáéra tette fel. Innen kerekedett aztán, hogy ha valaki nagyon felöntött a garatra, azt mondták: „Ez is feltette az Orbán süvegét!”.