...és ha ön szereti a vörösbort, érdemes mérlegelnie egyet-mást, mert a vörösbor nem márol holnapra lesz vörösbor.
Sokféle fajtája van a vörösbornak, s ezekhez hozzájön még a rozé, amely különleges helyet foglal el. A skála a gyümölcsös, üdítő tájboroktól a nehéz, magas tannintartalmú óborokig terjed, amelyeknek ahhoz, hogy tökéletes élvezetet nyújtsanak, bizonyos ideig palackba lefejtve kell érniük. Ne feledkezzünk meg az édes, testes vörösborokról sem, amelyek közé elsősorban a világhírű portói vagy a Dél-Franciaországból származó "Vins doux naturels" tartozik.
Hogy milyen vörösbort tálalunk fel, az függ az alkoholtól, a környezettől, sőt az évszaktól, és bizonyos fokig a házigazda és vendégei tapasztalataitól és érdeklődésétől.
Egy érett bordói bor éppúgy nem illik kerti mulatsághoz, mint egy egyszerű tájbor a többfogásos ünnepi lakomához. Ne rohanja le a nem különösebben tapasztalt borivót egy mélysötét, magas alkohol- és tannintartalmú barolóval, akármilyen nagyszerűnek tartja is ezt a bort.
Ám élvezzen nyugodtan egy pohár portóit a meleg szobában, amikor odakint vihar tombol és havazik. S ehhez falatozzon aszalt gyümölcsöt, kékpenészes sajtot és diót. Vagy tálaljon fel egyszerű falusi hagymás lepényt, amikor egész Európa beaujolais nouveau-ra áhítozik. A burgundi módra készített jércéhez használjon csakugyan jó minőségű burgundit a mártáshoz is, s utána kísérőként az étkezéshez is.
A vörösbor mégiscsak...
A vörösbor mégiscsak magasabb alkoholtartalmú, nehezebb, drágább és keresettebb. Az előítéletektől csak akkor szabadulhatunk meg, ha azokat ismerjük. Tények kellenek általánosítások és frázisok helyett.
"A vörösbor nehezebb a fehérbornál"
Sok vörösbor alkoholtartalma 11,5 és 14 térfogatszázalék között mozog. Ám szemben állnak velük olyan pompás fehérborok, amelyek minden további nélkül ugyancsak elérhetik a 14 térfogatszázalékot.
"A vörösbor drágább a fehérbornál"
Az alsó és a közepes ártartományban azonos az aránya a vörös- és a fehérboroknak. Az ártartomány felső részében azonban más a helyzet: a fehér burgundi és a fehér graves ritka és sokszor drágább, mint a vörös megfelelője.
"a vörösbor szobahőmérsékleten fogyasztandó"
Szobahőmérsékleten a központi fűtés előtti idők 16-18 ²C-a értendő, noha a kandalló vagy a kályha körül természetesen melegebb volt, mint a helyiség többi részében. Sajnos, a vörösborokat sokszor túl melegen, a fehérborokat pedig túl hidegen tálalják fel. Nagy, sűrű vörösborok ideális tálalási hőmérséklete 18 ²C körül van, ennél melegebben nem tanácsos vörösbort fogyasztani. Fiatal és gyümölcsös vörösborokat ugyanolyan hőmérsékleten ajánlatos tálalni, mint egy nagy fehér burgundit, nevezetesen 14 ²C körül. Minden borra általános érvényű szabály: minél szerényebb minőségű egy bor, annál hidegebben tanácsos fogyasztani.
"A vörösbor a tárolás során egyre jobb lesz"
Ez csak olyan vörösborokra áll, amelyek fiatalon a nagy csersavtartalom miatt szinte ihatatlanok (mint például a nehéz, jó bordói borok, valamint a legkíválóbb burgundi borok), és amelyek ereje szinte kiált a hordóban vagy palackban való érlelés után. Hogy minél idősebb, annál jobb, ez áll a felerősített vörösborokra is, amilyen a portói, amely sokszor palackban való 40 évi érés után nyújtja a legszebb élményt. Ám a világ leghosszabb életű borai aranysága, nemes-édes fehérborok, aszuborok, mint a német trockenbeerenauslese, az osztrák ausbruch, valamint a magyar tokaji, amelyek évtizedekig tárolhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése