Háttérbe szorultak a drasztikus változást támogatók...

Háttérbe szorultak a drasztikus változást támogatók – Magyar Agrárkamara a Közös Agrárpolitika jövőjéről
2010. november 30. kedd, 15:21

Az Európai Bizottság november közepén közzétette az Európai Unió 2013 utáni agrárpolitikájára vonatkozó elképzeléseit, melynek lényeges elemeit legutóbbi ülésén tekintette át a Magyar Agrárkamara elnöksége. A köztestület szakértői brüsszeli, hazai szakmai főrumokon és legközelebb december 2-3. között Brnoban, az unió 10 újonnan csatlakozott országának tanácskozásán fejtik ki véleményüket. A következőkben a Közös Agrárpolitika várható átalakításának módozatairól olvashatnak.

Sokat formálódott az a javaslattömeg, melyet az utóbbi két évben az egyes tagországok agrárszakértői felvetettek. A november közepén, Brüsszelben, Dacian Ciolos agrárbiztos által bemutatott kiindulási dokumentumban – a mostani dokumentum végeredményben a programalkotási joganyag alapjaként fogható fel - három alapváltozat található. (A csatolt táblázatban a három KAP-változat lényege jól összehasonlítható.) Ezek egyike a mérsékelt reformokat, azok fokozatos bevezetését tartalmazó KAP-változat. Lényege, hogy a KAP továbbra is két alappillért tartalmaz, viszont az eddigieknél nagyobb súlyt kapna benne a környezetvédelem, az élelmiszerbiztonság, az éghajlatváltozás hatásainak kezelése, valamint erőteljesebben jelenítené meg a területi különbözőségek kiegyenlítését. Emellett természetesen szolgálná az EU 2020 stratégia tervezett kötelezettségeit.

A gazdálkodókat közvetlenül érintő támogatásokat a következő szerkezetben képzeli el ez a javaslat. Megmaradnának a közvetlen támogatások, ugyanakkor a nemzeti támogatás lehetőségének nem adna olyan szerepet, mint azt egyes országok korábban felvetették.
A második lehetőség szerint a támogatások több elemből tevődnek össze. Lenne például egy, az egész EU területén alkalmazott egységes átalánytámogatás, mely nagyjából hektáronként 100 euró összeget tenne ki. Ezen felül tartalmazna egy úgynevezett zöldkomponenst, mely a környezettudatos gazdálkodást segítené, egy harmadik elem lenne a kiegészítő támogatás a különleges természeti korlátok ellentételezésére, valamint egy önkéntes alapú, termeléstől függő, speciális ágazatokra és régiókra vonatkozó komponens. Ugyanakkor kialakítanának egy, a törpegazdaságoknak szánt egységes támogatási szintet. Mindezeket a pénzeket a termelők a mostaninál lényegesebben egyszerűbben igényelhetnék, ugyanakkor nemcsak az agrár-környezetgazdálkodást vállalókra, hanem mindenkire kiterjesztenének bizonyos alapszintű környezetkímélő megkötéseket.

Nagy kérdés, hogy mi lesz a piaci támogatásokkal, intézkedésekkel! Az biztos, hogy megmarad bizonyos szintű intervenciós lehetőség, de már a mostani szint sem sokat segít a magyar termelőknek. Ugyanakkor piaci zavaroknál alkalmazott eddigi eszközök alkalmazását szigorítanák, ilyen például a magánraktározás körülményeinek újragondolása. Igen hangsúlyos, de eszközeiben eddig nem részletezett elem az élelmiszerláncban keletkezett jövedelmek újraosztása úgy, hogy a termelőknek, gazdálkodóknak a mostaninál nagyobb arány jusson.
Újdonság az is, hogy a KAP-ba bekerülne egy kockázati alap rendszer, vagyis az éghajlatváltozás és piaci zavarok miatt kiszámíthatatlan károk központi kezelésének lehetősége. Ennek részletei szintén kidolgozatlanok még.
Az eddigiek az első pillérre, az agrárgazdálkodásra vonatkoztak. A második pillérről, azaz a vidékfejlesztésről a bizottsági szakértők úgy vélekednek ebben a változatban, hogy abban hangsúlyosabb szerepet kell kapnia környezetvédelemnek és az innovációnak.

A KAP másik két markáns változatából az egyik szintén a reformok fokozatos bevezetését szorgalmazza, ugyanakkor egy drasztikus környezetvédelmi szigorításokat javasolja be vezetni. A harmadik változatot azon országok képviselik, amelyek az azonnali, drasztikus reformot, a közvetlen kifizetés leépítését javasolják.

A Magyar Agrárkamara szerint örvendetes, hogy a nemzeti támogatás növelését szorgalmazó országok a háttérbe szorultak, ugyanis ez a módszer csak a gazdag tagoknak lenne érdekük, márpedig Magyarország költségvetése nem lenne képes az agráriumot, a vidékfejlesztést a mostani szinten sem finanszírozni. Ugyanakkor egyre inkább érződik, hogy erősödik a régi, gazdag tagországok érdekérvényesítése. Ez tetten érhető az unión belüli támogatás-kiegyenlítés lehetőségének vitájánál. Magyarul a régi tagok nem nézik jó szemmel, hogy az új tagországok gazdálkodói is annyi támogatást kapjanak, mint a régiekéi. Felmerült már, hogy 2013 után is még 1-2, illetve akár 7 évig elhúzva történjen meg a kiegyenlítés. Ez utóbbi főként, de az első megoldás sem fogadható el Magyarország számára, mert az óriási versenyhátrány konzerválását jelentené.

A vitás kérdések számát tekintve a 2011. első félévében a magyar uniós elnökségre óriási munka vár, ugyanakkor esélyt ad arra, hogy az új tagországok érdekei előtérbe kerülhessenek a tárgyalások során (különösen, hogy utánunk Lengyelország veszi át az elnökséget). Így a magyar érdekeknek megfelelő tervezési anyag jöhet létre, melynek alapján 2011 júliusában már közös nevezőre hozott KAP-program jöhet létre, melyet a későbbi hónapokban önthet jogszabályi köntösbe az unió.
Forrás: Magyar Agrárkamara