3530 Miskolc, Uitz B. u. 1. | 06/46-783-463 | msziki@gmail.com | www.farminfo.hu
Heti Online Hírlevél
Tartalom
Étkezési utalvánnyal kompenzálható a nettó bérek csökkenése
Hogyan tájékozódjunk üzleti partnereink adatainak valódiságáról?
Diákokra vonatkozó munkajogi szabályok
Részesedések apportja
Jegyzett tőke leszállítása
Étkezési utalvánnyal kompenzálható a nettó bérek csökkenése
Az Étkezési Utalvány Forgalmazói Egyesülés (EUFE) szerint étkezési utalvánnyal kisebb munkáltatói teherrel kompenzálható a nettó bérek 2014-ig tartó csökkenése. Ez a szervezet szerint a belgazdaságra is kedvező hatást gyakorolhat, ugyanis belföldi fogyasztást generál, ráadásul a hazai vállalkozásoknak (vendéglátóhelyeknek, helyi kisboltoknak) teremt többletbevételt.
Bessenyey Bálint, az EUFE igazgatója szerdán a szervezet budapesti háttérbeszélgetésén elmondta: a Széll Kálmán Terv alapján az adójóváírás megszűnik, a szuperbruttó kivezetése pedig az esetek túlnyomó többségében nem tudja ezt a hatást ellensúlyozni. Hatékony és valós megoldást a bércsökkenés kompenzációjára az étkezési utalvány nyújthat: míg 18 ezer forint értékű étkezési utalvány teljes munkáltatói költsége 21.000 forint, ha ezt a bérbe építenék be, 10.368 forint nettó összeget kapna a munkavállaló.
A szuperbruttó kivezetése mintegy 80-90 milliárd forint többletet hagyna a munkavállalóknál, azonban az adójóváírás kivezetése 140-180 milliárd forinttal csökkenti a nettó béreket. Ahhoz, hogy ezt az összességében 60 és 90 milliárd forint közötti csökkenést a munkáltatók bérben kompenzálják, 120-180 milliárd forintot kellene bérnövelésre fordítaniuk. Az étkezési utalványok juttatásával 70-100 milliárd forint ráfordítással lehetne ellensúlyozni az alkalmazottak nettó bércsökkenését az egyesület szerint.
Az EUFE-t 2000-ben alapította a három, étkezési utalvány forgalmazásra szakosodott vállalat, az Edenred, a Le Cheque Déjeuner és a Sodexo. A piacon nemrég megjelent egy állami tulajdonrésszel rendelkező új szereplő, a Posta Paletta is.
Hogyan tájékozódjunk üzleti partnereink adatainak valódiságáról?
A gazdasági élet szereplői tevékenységük során számos vállalkozással kapcsolatban állnak. Mielőtt ténylegesen szerződést kötnének egymással, elengedhetetlen a partner felőli tájékozódás annak érdekében, hogy az általa kiállított számlát az adóalany a könyveiben az adó és számviteli szabályoknak megfelelően, jogszerűen tudja elszámolni.
Akkor jár el kellő körültekintéssel egy vállalkozó, ha minden nyilvános és közhiteles adatbázist megtekintve győződik meg az üzleti partnere adatainak helyességéről, valóságtartalmáról. Ehhez rendelkezésére állnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal különböző adatbázisai, melyeket a honlapon megtalál.
Itt a következőkről tájékozódhat:
1. Adóalanyok listái (ezen belül a konkrét társaság által foglalkoztatottak száma is megjelenik)
2. Köztartozásmentes adózók
3. Közösségi adószámok megerősítése
4. Nyomdai sorszámintervallumok (a nyomtatvány-előállítók részére kijelölt sorszámtartományok)
5. Adóhiányosok, hátralékosok, végrehajtás alatt állók
6. Be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztatók
7. A felfüggesztett adószámok, illetve az ennek következtében törölt adószámok
Emellett társaságok esetén többlet információkat a cégbíróságnál is be lehet/kell szerezni, amelyekből például megállapítható a törvényes képviselő személye, azaz: ki jogosult szerződést kötni. A NAV a közigazgatási végrehajtás eljárás megindításáról és megszűntetéséről köteles értesíteni - többek között - a cégbíróságot, így a cégkivonatokban megjelenik a folyamatban levő végrehajtási eljárás ténye is. A cégbíróságon nyilvántartott adatok is közhitelesek és nyilvánosak, bárki számára megismerhetők.
A honlapon a társaságok által elkészített és közzétett éves beszámolók tekinthetők meg, melyek további fontos adatokkal szolgálhatnak egy-egy potenciális üzleti partner gazdálkodásáról, eszközeinek könyvszerinti értékéről.
Forrás: www.apeh.hu
NAV Dél-alföldi Regionális Adófőigazgatósága
Diákokra vonatkozó munkajogi szabályok
Az Mt. 72. § (3) bekezdése alapján a munkaviszony szempontjából fiatal munkavállaló az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. Ugyanakkor a fiatal munkavállalókra vonatkozó különös szabályok túllépnek a munkaviszony határain. Az Mt. 72/A. § -a megállapítja: ha a tizennyolcadik életévét még be nem töltött személy nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végez munkát (pl. megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján), a jogviszony létesítésére az Mt. következő szabályai kell alkalmazni.
• Az Mt. 72. §-át: E rendelkezés szabályozza a munkaviszony létesítésének életkori feltételeit.
• Az Mt. 76. § (3) bekezdését: A munkaszerződés, ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, csak az engedély beszerzését követően köthető meg. Így, ha gyámhatósági engedély kell a munkaviszonyhoz, ennek beszerzése nem kerülhető meg azzal, hogy a diákkal megbízási vagy vállalkozási szerződést kötnek.
• Az Mt. 79. § (3)-(4) bekezdését és (5) bekezdése második mondatát: Ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, a munkaviszony legfeljebb az engedélyben meghatározott időtartamra létesíthető. Határozatlan időtartamúnak kell tekinteni a munkaviszonyt, ha a határozott időtartamú munkaviszony azonos felek közötti ismételt létesítésére, illetve meghosszabbítására az ahhoz fűződő munkáltatói jogos érdek fennállása nélkül kerül sor és a megállapodás megkötése a munkavállaló jogos érdekének csorbítására irányul. Az engedély meghosszabbítása esetén az újabb határozott idejű munkaviszony időtartama - a korábban létesített munkaviszony időtartamával együtt - az öt évet meghaladhatja.
Ezen túlmenően a foglalkoztatás során az Mt-nek a fiatal munkavállalók foglalkoztatására vonatkozó szabályait is alkalmazni kell (lásd erről „A fiatal munkavállalóra vonatkozó eltérő rendelkezések” cím alatt írtakat!).
A fiatal munkavállalóra vonatkozó eltérő rendelkezések
Az Mt. a fiatal munkavállalók esetében az általánosnál szigorúbban korlátozza a munkaidő maximumát és a pihenőidő minimumát. A 129/A. § szerint a fiatal munkavállaló munkaideje legfeljebb napi nyolc óra, illetve heti negyven óra lehet. Hangsúlyozandó: e szabály nem a munkaidő mértékére, hanem a beosztás szerint elrendelhető munkaidő tartamára vonatkozik. Fiatal munkavállaló esetében egy hétnél hosszabb munkaidőkeret nem alkalmazható. Ez a szabály gyakorlatilag kizárja, hogy a fiatal munkavállaló egy hosszabb munkaidőkeretet és egyenlőtlen munkaidő-beosztás alapján a munkáltató „nagykorú” alkalmazottaival együtt dolgozhasson.
A munkaidő megállapításánál a több munkáltató részére történő munkavégzés munkaidejét össze kell számítani. Ha a gyakorlatot említjük, e korlátozó szabály betartásának kontrollálására az esély meglehetősen csekély. De ha Önök felvesznek a nyári hónapokra egy 18. év alatti kollégát – azon túl, hogy rákérdeznek az életkorára -, kérdezzék meg, dolgozik-e egyidejűleg másutt.
Ha a fiatal munkavállaló napi munkaideje a négy és fél órát meghaladja, részére legalább harminc perc munkaközi szünetet kell biztosítani. Ezzel szemben egyébként, az Mt. általános szabálya szerint munkaközi szünet csak a napi hat órát meghaladó tartamú munkavégzés esetén jár. A két munkanap közötti napi pihenőidő mértéke legalább tizenkét óra, kell, hogy legyen. A pihenőidő biztosításával kapcsolatban további munkáltatói megszorítás – munkavállalói garancia -, hogy a heti két pihenőnap közül az egyiket vasárnap kell kiadni és a nincs mód arra, hogy a pihenőnapokat a munkaidőkeret alkalmazására tekintettel másként adják ki. Minderre egyébként sem lenne lehetőség, mert a fiatalok csak egyheti hosszúságú munkaidőkeretben foglalkoztathatók. Alappal vetődhet fel a kérdés: egy hétvégére (szombat-vasárnapra) nem lehet a fiatal munkavállalót jogszerűen alkalmazni?!
További korlát, hogy a fiatalok éjszakai munkára, rendkívüli munkavégzésre, ügyeletre és készenlétre sem vehető igénybe. Az ismertetett rendelkezések kógensek, azaz kötelezően alkalmazandók, ezektől eltérni még a felek megállapodásával sem lehet.
.
A fiatalok pótszabadsága
Az Mt. 132. § (1) bekezdése alapján a fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a munkavállaló a tizennyolcadik életévét betölti. A fiatalkorúaknak járó pótszabadság a tizennyolcadik életévének betöltése után a naptári évből hátralevő, munkaviszonyban töltött időre - arányosan - azt a munkavállalót is megilleti, akinek munkaviszonya az említett életkorának elérése után keletkezett [MK 120. szám]. Ha például a munkavállaló június 30-ig betölti 18. életévét, majd július 1-től munkaviszonyt létesít, az év felére jár az ötnapos pótszabadság fele, 2,5 munkanap, amely a kerekítés szabályai szerint három munkanapot jelent számára.
Részesedések apportja
Az idei év eleje óta nemcsak a bejelentett részesedés értékesítésének adóévi árfolyamnyereségével, hanem a részesedés nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként (apportként) történő kivezetése következtében az elszámolt bevételnek a ráfordítást meghaladó részével is csökkenthető az adózás előtti eredmény - hívja fel a figyelmet az adóhatóság a honlapján.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) honlapján közzétett tájékoztató szerint az adóalap-csökkentés feltétele, hogy a bejelentett részesedés egészét az adózó (vagy a jogelődje) az eladást, az apportként történő kivezetést megelőzően legalább egy éven át folyamatosan az eszközei között tartsa nyilván.
Ha például egy adózó 2010-ben szabályszerűen bejelentette az adóhatóságnak, hogy 50 százalékos részesedést szerzett egy belföldi gazdasági társaságban, majd egy éven belül a bejelentett tulajdoni hányadból 1 százalékot értékesít (vagy apportál), a fennmaradó 49 százalék akkor sem minősül bejelentett részesedésnek, ha azt az adózó legalább egy éven át megszakítás nélkül nyilvántartja eszközei között. Az adózó ugyanis nem 49, hanem 50 százalékos részesedés-szerzést jelentett be az adóhatósághoz, így a csökkentő tétel alkalmazására nincs lehetősége.
Amennyiben azonban az adózó az 50 százalékos bejelentett részesedésből 1 százalékot egy év elteltével ad el (vagy apportál), úgy a fennmaradó 49 százalékos részesedés továbbra is bejelentettnek minősül. Így annak kivezetésekor az adózónak adóalap-csökkentésre nyílik lehetősége az értékesítés adóévi árfolyamnyereségével, illetve az apportálás következtében elszámolt bevételnek az elszámolt ráfordítást meghaladó részével - ismerteti a NAV.
Jegyzett tőke leszállítása
Ha a tőkeleszállítás tőkekivonás útján valósul meg, akkor az azt jelenti, hogy az adózó a részesedést nem tartotta az eszközei között folyamatosan. Ebből következően az egy éven belüli tőkeleszállításnál az adózó nem jogosult a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés dz) pontja szerinti kedvezményre.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 7. § (1) bekezdés dz) pontja értelmében az adózás előtti eredményt csökkenti
-a bejelentett részesedés értékesítésének adóévi árfolyamnyeresége,
-továbbá 2011-től a bejelentett részesedés nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként történő kivezetése következtében az elszámolt bevételnek az elszámolt ráfordítást meghaladórésze
feltéve, hogy a részesedést az adózó (ideértve jogelődjét is) az értékesítését megelőzően legalább egy éven át folyamatosan eszközei között tartotta nyilván, továbbá a bejelentett részesedésre az adóévben visszaírt értékvesztés.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 86. § (3) bekezdés e) pontja szerint a rendkívüli bevételek között kell kimutatni a gazdasági társaság tulajdonosánál (tagjánál) a gazdasági társaság jegyzett tőkéjének leszállításakor, ha a tőkeleszállítás tőkekivonás útján valósul meg, a bevont részesedés (részvény, üzletrész, vagyoni betét) névértékének fejében átvett (járó) eszközök értékét.
Az Szt. 86. § (6) bekezdés f) pontja szerint a rendkívüli ráfordítások között kell kimutatni a tulajdonosnál (a tagnál) a gazdasági társaság jegyzett tőkéjének leszállításakor, ha a tőkeleszállítás tőkekivonás útján valósul meg, a bevont részesedések (részvények, üzletrészek, vagyoni betétek) nyilvántartás szerinti (könyv szerinti) értékét.
A Tao. tv. 1. § (4) bekezdése értelmében e törvényt az Szt. rendelkezéseire figyelemmel, azokkal összhangban kell értelmezni.
Fentiekre tekintettel, ha a tőkeleszállítás tőkekivonás útján valósul meg, akkor az azt jelenti, hogy az adózó a részesedést nem tartotta az eszközei között folyamatosan. Ebből következően az egy éven belüli tőkeleszállításnál az adózó nem jogosult a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés dz) pontja szerinti kedvezményre (függetlenül a jegyzett tőke leszállítás utáni mértékétől, vagy attól is, hogy például egy 100%-os tulajdonos esetében a részesedés mértéke nem, csak az összege változik). Amennyiben a tőkeleszállítás eredménye nyereség, úgy annak összegével az egy éven túli tőkeleszállítás esetén sem csökkenthető az adózás előtti eredmény
-2010-ben azért nem, mert ez az ügylet nem értékesítés és annak kapcsán nem árfolyamnyereség, hanem rendkívüli eredmény keletkezik,
-2011-ben sem,függetlenül attól, hogy az adózó rendkívüli eredményt számol el, mert nem apport miatt történik kivezetés (nem apportálja a részesedést).
A Tao. tv. 8. § (1) bekezdés m) pont b) alpontja szerint az adózás előtti eredményt növeli az adózónál a részesedéshez kapcsolódó, az adóévben ráfordításként elszámolt értékvesztés, árfolyamveszteség, a részesedés bármely jogcímen történő kivezetése (ide nem értve az átalakulás miatti elszámolást) következtében elszámolt ráfordításnak az elszámolt bevételt meghaladó része.
Ez utóbbi előírásra tekintettel, ha a tőkekivonás útján megvalósuló tőkeleszállítás eredménye veszteség, akkor azzal az adóalap megállapításakor meg kell növelni az adózás előtti eredményt, függetlenül attól, hogy az egy éven belül vagy egy éven túl, illetve milyen mértékben valósul meg, mivel a bevonás kivezetést jelent e rendelkezés alkalmazásában.
[NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 5228731297/2010.]
Impresszum: Dr. Kiss István mezőgazdasági szakértő online hírlevele. Készült az ADÓNET.HU Zrt. közreműködésével.
Jogi nyilatkozat: A hírlevélben közölt információk kizárólag a tájékoztatást szolgálják, nem minősülnek tanácsadásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése