Nagyításhoz kattintson a képre
Felhasználása
A repceolaj
Olajának felhasználásáról már az időszámítás előtti utolsó
századokból vannak feljegyzések. Európában a XIII. századtól állítottak
elő repceolajat. A világ repceolajtermelése kb. évi 11 millió tonna, a
növényi zsiradékok közül a harmadik legtöbb. A biodízel divatja miatt az
ennek a divatnak hódoló országokban a kereslet erős felfutása várható.
Nálunk a napraforgó után a legjelentősebb olajnövény; évi 80-120 ezer
tonna magot termesztünk.
A régen általánosan kedvelt fajták magolaja hosszú láncú zsírsavakat, erukasavat , és eikozénsavat is tartalmaz. E zsírsavak, elsősorban az erukasav lerakódnak
az emberi (és állati) szervezetben, ahol nehezen bomlanak le.
Megjelennek a szívizomban is, és az állatkísérletek szerint
károsíthatják azt. E hátrányok kiküszöbölése érdekében Kanadában
1965-ben olyan repcefajtákat nemesítettek ki, amelyek olajában nincs se
erukasav, se eikozénsav. Ezeket az új fajtákat "nullás repcének"
nevezik. Mindkét típusú olaj linol- és linolénsavat tartalmaz. Tokoferol-tartalmuk 600–800 mg/kg. Klorofilltartalmuk zöldesbarnára színezi őket.
A repcepogácsa
Nagyon tápláló olajgyári hulladék, amelynek hátránya, hogy az állat emésztőszerveiben mustárolajat fejleszt, tehát egy-egy nagy állatnak legfeljebb napi 1–2 kg adható. Rendesen csak marhával és juhval etetik, mivel a sertés húsa és zsírja is rossz ízű lesz tőle.
A repceméz
Folyékonyan
világos színű, de napok alatt hófehér, apró szemcsékké kristályosodik.
Krémméz előállítására kiválóan alkalmas, általában a sütőiparban
használják fel. A gyakrabban termelt mézek közül ez az egyetlen enyhén lúgos kémhatású fajta, ezért a gyomorsavtúltengés jó ellenszerének számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése