Néhány napja szenzációs jeleket fogtak rádiócsillagászok, amelyek akár értelemmel rendelkező földönkívüli lényektől is származhatnak. Amíg az adatok feldolgozása tart, addig olvasóink számára összegyűjtöttük a legérdekesebb ufó-történeteket.
REMÉNY - „Igen, láttam ufókat!” – írta egyik repülése után az akkori szovjet titkosszolgálatnak (KGB) a híres űrhajós, Pavel Popovics, aki a Szojuz 14 fedélzetén járt a világűrben. Mindez – sok egyéb, méltán szenzációsnak nevezhető vallomás és esetleírás mellett – akkor került napvilágra, amikor a KGB kinyitotta az ufóaktákat.
A sarkpontokon érkeznek
Popovics ezüstszínű és háromszög alakú repülő objektumról számolt be egykori jelentésében, amely „egyszer csak megjelent, aztán ugyanilyen hirtelen eltűnt”. Ez a beszámoló egyébként egybecseng sok más ufó-észleléssel, no és azzal az elmélettel, miszerint a földönkívüliek tér-idő ugrással közlekednek.
– A Föld mindkét sarkpontjához közel létezik egy-egy féreglyuk, ott lépnek be-, illetve ki! – reagál a fentiekre Kalmár János, akit néhány héttel ezelőtt választottak meg a magyar Ufó Szövetség elnökévé. Az 57 éves férfi gyakorlatilag gyerekkora óta keresi megszállottan a magyarázatokat a különféle, értelmes földönkívüliek létére utaló jelenségekre.
Kalmár a világ sok pontján járt már, és számos emberrel beszélt, akik találkoztak a földönkívüliekkel. A magyar Ufó Szövetség elnöke állítja: kutatásai során sikerült olyan testi kísérő jelenségeket, nyomokat felfedeznie, amelyek egyértelműsíthetik, kik azok, akik valóban igazat mondanak, és kik azok, akik csak a népszerűséget hajhászva találják ki a rejtélyes történeteket.
– Svédországban, az Északi sarkhoz közel igen gyakoriak az észlelések, beszéltem egy férfival, Stan Linghrenddel, akit a lények az űrhajójukra, sőt egy másik planétára is magukkal vittek. Természetesen azonosítottuk rajta is a kísérő jelenségek bizonyítékát, így tudjuk tehát, hogy nem hazudik – állítja Kalmár János, aki egy magyar szemtanúval is készített interjút, akinek az otthonába állítottak be űrlények. A budapesti házában élő férfi elmondása szerint a jövevények 110 cm magasak voltak, testüket mintha szürke fóliába csavarták volna, telepatikus, holografikus képek megjelenítésével kommunikáltak vele.
Az ufó-hívők Mekkája, Roswell
Az ufó-kultusz szelleme 1947 júliusának első hetében szabadult ki a palackból. Annyi bizonyos csupán, hogy akkor Új- Mexikóban valami leesett. De, hogy valójában mi is, arról a mai napig hatalmas vita dúl. A maradványokat egy helyi farmer találta meg, majd a különös „valamiket” látva jelentette az esetet a seriffnek, az pedig a Roswell melletti légi bázisnak, a RAAF-nak „adta tovább a drótot”.
A helyi lap másnap öles betűkkel adott hírt a különös esetről, majd a RAAF parancsnoksága közleményben adta a világ tudtára: földönkívüli űrhajó roncsaira bukkantak és a kijelentést hiába vonták vissza 24 órán belül, a hadvezetés hiába állította eztán, hogy csupán egy meteorológiai ballon zuhant le, a „szellem szivárogni kezdett a palackból”, ám csupán három évtized múltán, 1978-ban szabadult ki onnan. Igaz, akkor elementáris erővel!
Ekkor adott interjút egy elismert ufó-kutatónak Jesse Marcel őrnagy, aki jelen volt a roncsok begyűjtésénél, és azt állította, hogy a kormány hazudott, mert el akarta titkolni az igazságot. Megerősítette mindezt Philip J. Corso nem sokkal később megjelent könyve (A roswelli titok), amelyben az egykori alezredes nem kevesebbet állított, minthogy a roncsokat és a bennük talált földönkívüli holttesteket ő maga őrizte.
Ezt követően a sarokba szorított légierő hiába vallott színt, bevallva, hogy valójában egy szupertitkos amerikai kísérleti kémballon volt az, ami lezuhant, az ufó-hívők évtizedekre elegendő muníciót kaptak, különösképpen, amikor a hadvezetés azt is elárulta, hogy bizony áldozatok is voltak, hiszen joggal kérdezhették: ha emberek haltak meg ott, hogyhogy nem kereste, hiányolta őket senki?!
És 1995-ben már egy archívnak mondott film is megjelent, mégpedig az űrlények boncolásáról, ez pedig a „hívőkre” az ősrobbanás erejével hatott. Igaz, Ray Santilli egy évtizeddel később bevallotta, hogy a film hamisítvány, ám hozzátette, ő látta az eredeti felvételeket, és az alapján készítettek rekonstrukciót. Akárhogy is, Roswell az ufó-hívők Mekkája lett, ufó-múzeummal és virágzó idegenforgalommal, miközben a szkeptikusok a hajukat tépik: hogy lehet ennyi (szerintük) badarságot elhinni.
Csészealjak légi csatája a Földön
Pedig a legendák azóta is folyamatosan születnek, és ezek fő forrása a cikkünk elején is említett titkosszolgálati akták mellett Marina Popovics (az űrhajós, ufó-észlelő Pavel Popovics felesége) 1991-ben megjelent könyve, amelynek sokatmondó címe: Ufó-tanú az űrből.
Márpedig Marina nem akárki volt: a műszaki tudományok doktora, a légierő ezredese, tapasztalt berepülő pilóta, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája abnormális légi jelenségekkel foglalkozó bizottságának tagja. Az ufók a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes években valamiért előszeretettel látogatták az akkori Szovjetunió területét.
1989. szeptember 16-án esett. Ekkor – a szemtanúk állítása szerint – Perm fölött hat repülő csészealj szabályos légicsatában igyekezett lelőni egy hetediket, amely ennek következtében a tajgába zuhant. Belsejében – az Intyeresznaja Gazeta későbbi beszámolója szerint – hét aprócska holttestet találtak. Két évvel később újabb ufólégi csata következtében egy következő csészealj is lezuhant ebben a térségben.
A legbizarrabb esetet talán mégiscsak a KGB-akták rejtették: eszerint egy szibériai katonai bázis felett egy földi hadgyakorlat során jelentek meg az égen a csészealjak, amelyek közül az egyiket eltalálta egy föld-levegő rakéta. A beszámoló szerint a lezuhant csészealjhoz 23 felderítő katona érkezett, akik földbe gyökerezett lábbal nézték, amint öt ufonauta kiszabadítja magát a roncsokból, majd a földi lények láttán összekapaszkodtak, egy gömbszerű masszává „folytak össze”, ami zúgni, sípolni kezdett. Végül ez a massza vakítóan fehér „valami” lett és felrobbant, pusztító sugárzást bocsátva ki magából. Az esetet mindössze két katona élte túl, és az ő beszámolójuk alapján készült a KGB idevágó jelentése.
Rádiójelek a kozmoszba
Kalmár János szerint nem kétséges, hogy a kapcsolatfelvétel már megtörtént az űrlények és az emberek között. Szerinte elsősorban az amerikai kormány tudna erről mesélni, ám ők titkolóznak. Példaként említi a Mars feltérképezésére a Szovjetunió által 1988-ban útjára bocsátott Phobos űrszondákat, amelyeket hivatalosan elveszítettünk, ám sokak szerint valószínűsíthető, hogy megtörtént a kapcsolatfelvétel.
Az Ufó Szövetség elnöke szerint a földönkívüli értelmes kultúrákkal való „párbeszéd” egyik nagy esélye, hogy ma már az emberiség képes nagyon távoli rádiójeleket nemcsak fogni, de bizonyos dekódoló programok segítségével értelmezni is. Egy 1974-ben elfogott rádiójelet, amely az úgynevezett M13-as gömbhalmazból érkezett, néhány éve sikerült átalakítani, és a szakemberek szerint a „csomag” kibontásakor olyan hangok „bújtak elő”, amelyeket akár értelmes lényektől származó üzenetként is értelmezhetünk. Éppen ezért egy 2380 megahertzes válaszjelet is kibocsátottunk az M13 felé, amely potom 25 ezer év múltán célba is érhet.
Ám az optimisták szerint nemhogy addig, de már csupán két-három évtizedig kell várni arra, hogy áttörés következzen be a földönkívüli lénnyel kapcsolatban. „Úgy vélem, elég jó esélyeink vannak, hogy hamarosan rábukkanjunk E. T.-re” – jelentette ki Seth Shostak, a földönkívüli intelligens életformákat kutató szervezet (SETI) vezető csillagásza 2010 augusztusában, mégpedig egy speciális képletre alapozva, amelyet Frank Drake alkotott meg 1960-ban. A képlet megalkotója szerint az egyenlet végeredménye tízezer, vagyis ennyi értelmes kultúra létezhet a galaxisunkban. Felfedezésüket segítheti a 2015-ben rendszerbe álló Allan Távcső-rendszer, amelytől annak igazolását várják, hogy a Világegyetemben nem vagyunk egyedül.
Török Hanna, Bors, 2011.01.16
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése