Emlékezés az elődökre...

Lippay János (1606. nov.1. - 1666. jún.2.)

Első magyar nyelvű tudományos kertészeti kézikönyvünk szerzője, egyszersmind első gyümölcskutatónk.

Pozsonyban és Bécsben végezte tanulmányait. 1624-ben lépett be a jezsuita rendbe. Széles körű műveltségére, nyelvtudására jellemző, hogy a grazi, majd a bécsi egyetemen keleti nyelveket oktatott.

1643-ban tért vissza Magyarországra.

Érdeklődése egyre inkább a természettudományok, a kertészet irányába fordult. Bátyja, György esztergomi érsek udvarához kérte magát és hátralévő éveit az érsek által európai hírűvé fejlesztett pozsonyi prímás-kert gondozásával töltötte.

A gyakorlati munkák irányítása mellett a kertészet elméleti kérdéseivel is behatóan foglalkozott. Műveit – melyek közül ötnek ismerjük a címét, de csak kettő maradt ránk – magyar nyelven írta, ezáltal megteremtve a hazai szaknyelv alapjait.
Első művében, a Calendarium oeconomicum perpetuum –ban havi részletezéssel, időrendi sorrendben ismertette az egyes időszakokban esedékes mezőgazdasági munkákat. Gondos útmutatást adott a növény-, gyümölcs-, zöldség- és szőlőtermesztéssel valamint az állattenyésztéssel kapcsolatos teendőkhöz. A várható időjárási viszonyok előrejelzését is taglalta megfigyelések, a természet jelzései alapján. Munkája olyan jól használható és népszerű volt, hogy hat kiadást ért meg.

Legjelentősebb alkotása, melyben főleg saját tapasztalatait összegezte, a híres pozsonyi kertről írt tudományos műve, a három kötetes Posoni kert, amely még a XIX. század elején is alapműnek számított. Az első kötetben a díszkertek kialakításával kapcsolatos tudnivalókkal foglalkozott. Mintegy 150 dísznövény fajt írt le, rövid nemesítési útmutatót is közölt.

A második kötetben a zöldségtermesztés mesterfogásait ismertette. Az országban elsőként foglalkozott a vetemények növényvédelmével.
A gyümölcsöskerttel foglalkozó harmadik kötet már csak halála után jelent meg. Ebben megalkotta az első magyar gyümölcsfajta ismerettant; csaknem száz fajtát ismertetett.

Lippai korának kiemelkedő kertészettudósa volt. Emlékét ápolja az utókor.