A rétek és kaszálók osztályozása

Az osztályozás több elv szerint is történhet, ezért a vizes és száraz gyepeket, a savanyú- és az édesfüvű réteket, a dombsági, a magas- vagy középhegységi, az ártéri és lápvidéki szénafüveket, az erdei és a száraz pusztai kaszálókat nehéz egységes rendszerbe foglalni. Osztályozzák a réteket terméshozam, a lehetséges kaszálások száma, valamint a gyepnövényzet összetétele szerint is. Dorner Béla a réteket három fő csoportba sorolta: 1. völgyben, vízmelléken vagy lapályon fekvő rétek; 2. sík fekvésű rétek; 3. hegységi, dombvidéki vagy erdei rétek, kaszálók. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés a sarjúkaszálás lehetőségét vette alapul és általánosságban három minőségi kategóriát határozott meg: I. ahol a sarjúkaszálás rendszeres; II. a sarjúkaszálás rendszertelen; III. a sarjúkaszálás nem lehetséges. A végrehajtás során a vármegyék a helyi természeti viszonyokhoz igazodtak. Vas megye csak az első két minőségi osztályt ismerte, Baranya viszont a rétek több mint felét a III. osztályba sorolta.
A népi gyakorlat mindenütt a helyi adottságok szerint osztályoz, s tekintetbe veszi a finomabb eltéréseket is. Például a Körösök vidékén háromféle kaszálót ismernek: a) szikes, b) zsombékos, c) szigeti kaszáló. Ezek közül a gazdák a szikesek szénafüvét becsülték legtöbbre.
Fekvésük, természeti adottságaik alapján a kaszálók öt nagyobb osztályba sorolhatók:
1. Folyó árterén fekvő nedves rétség, melyet az árvíz időnként, évenként többször is elönt. Az ilyen kaszáló nagy tömegben termi a kevésbé ízletes, zsírszegény szénát.
2. Láp, sárrét, berek, mocsárszél vizenyős láptalaján alakult rétségek savanyú füvekből álló sásos, zsurlós, rostos növénytársulásokkal. A lápi széna savanyú, kevés fehérjét, sót és zsírt tartalmaz.
3. Mezőségi, dombvidéki száraz kaszáló. Szárazságot tűrő gyepnövényzete sok fehérjét, sót tartalmazó ízes takarmányt ad, de második kaszálásra ritkán van lehetőség. Ide sorolandó az alföldi hátak, szikesek zöme és a hegy- és dombvidékek parlagkaszálói, szőlőhegyei, gyümölcsösei is.
4. Erdei kaszálók a lombos erdők vágásain, tisztásain. A többnyire magas, fás szárú, kevés fényt igénylő fűfélék tápértékben és ízben szegény szénát adnak. Az erdei széna gyakran mohás, gazos, falevéllel kevert.
5. Havasi kaszálók. A tengerszint fölött 800–1000 m magasan kezdődő övezetben a gyepnövényzet apró, de igen dús, virágos és tápanyagban gazdag. Főként az erdélyi és északi magyar népcsoportok ismerik.
A mai országterületen a rétek 2%-a szikes, 45%-a vizenyős és kb. 53%-a száraz kaszáló.
A rét szó a nyelvterület túlnyomó részén a nedves kaszáló megnevezésére szolgál. Kalotaszegen a rét és a szénafű két különféle kaszáló neve: előbbit kétszer, utóbbit csak egyszer kaszálják évente. Erdélyben a száraz kaszálók gyakori neve: fű, szénafű, szénaság. Az Alföld déli felében viszont a rét mindig vízjárta, ingoványos terület, s inkább a nádvágó rét, mint a szénavágó rét a neve. A kaszáló főnév meglehetősen új fejlemény, elvonás a régiségben használt kaszáló rét jelzős összetételből. A Körösök vidékén és a Kisalföldön a mező szó ’fű, gyep’ jelentésben él, s használatos a kaszáló szinonimájaként is. Hétfalu (Brassó m.) csángó nyelvjárásában a havasi rétek neve mező, az irtásoké szécs, puszta, tiszta. Kaszálók, füves területek neveként még számos tájnyelvi szó említhető: láp, láz, reglő, tárnica, gyóta, ornyák, gágy, zsibb, haláp, danca, luka stb.
A rétek, kaszálók területi részesedése a művelési ágak között minden korban számottevő regionális eltéréseket mutatott. Mély fekvésű tájakon és magashegyi, havasokkal bíró medencékben meghaladta a szántóföldek területét, de dombsági, középhegységi tájakon alatta maradt a szántó részarányának. Az 1720-as és az 1780-as országos felmérés módot ad a művelési ágak területi arányainak elemzésére. Mindkét időpontban több megye is kitűnt a rét magas részesedésével. 1720-ban 100 hold szántóföldre Máramarosban 173, Ugocsában 95, Árvában 101, Biharban 72 hold rét jutott. 1790-ban Ugocsa 128, Máramaros 106, Zólyom 104, Bereg 85 hold kaszálót mutatott ki minden 100 hold szántó mellett. A két felmérés idején országos átlagban kb. 30–35 holdra becsülhető a 100 hold szántóra jutó kaszáló rét területe. (F: Magyar Néprajz II.)
videó: https://www.youtube.com/watch?v=qJMXHa3TN50