Juhtenyésztés

A juh háziasítása Közép-Ázsiában Kr.e. 8-10 ezer évvel ezelőtt ment végbe. A juhfajták elterjedését és a hasznosítás irányát az éghajlat határozza meg legfőképp, a tenyésztésre a nagy kiterjedésű száraz és félszáraz területek kiválóan alkalmasak. Ezeken a területeken más állatok számára nem kedvezőek a legelők. A juhtenyésztés céljai a hús-, tej-, és a gyapjútermelés.
Az állományban az 1990-es évek elején hatalmas csökkenés ment végbe, a csökkenés 15%-os volt Új-Zélandon, 30%-os Ausztráliában, 40%-os a kelet-európai országokban és a volt Szovjetunió területén. A visszaesést a gyapjúválság okozta, mikor a gyapjúból hatalmas eladatlan készletek keletkeztek. Növekedés tapasztalható ezzel szemben a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Kínában.
A világ legnagyobb juhállománya Ausztráliában található. Ausztráliában elsősorban a gyapjáért tenyésztik az állatokat. Az állandóan szabadban tartott állatok gyapja igen jó minőségű. A gyengébb minőségű legelőkön – mint például Kazahsztán – tartott juhok száma is igen jelentős. A Dél-afrikai Köztársaság és Argentína juhállománya a nyersgyapjú termelés és az export szempontjából emelhető ki. Nagy-Britanniában és Spanyolországban a gyapjútermelés, valamint a juhhús és a fiatal bárányhús fogyasztása a jellemző. Magyarországon a juhtenyésztés elsődleges célja a vágóbárány-előállítás.
Az itthon előállított juhtermékek zöme külföldre, az EU országaiba kerül. Exportunk döntő részét az élő pecsenyebárány teszi ki (kb. 600 ezer egyed évente), kisebb hányada a hűtött, fagyasztott vagy feldolgozott termékek kiviteléből áll.
Fontos lenne a juh belpiaci értékesítésének növelése is, hiszen amíg idehaza 0,35 kg/fő/év a fogyasztás, addig ugyanez az érték az unióban átlagosan 1,9 kg/fő/év. Ma nagyjából 8600 családnak ad fő- vagy mellékjövedelmet az ágazat, de ez növelhető lenne.