Mikor kell SZJ- és VTSZ-szám a számlára?
Adó- és jogszabályok | Szerző: Törökné Rácz Erzsébet (Békés Megyei Agrárkamara)
A 2008. május 1-jétől a törvény értelmében nem kötelező a számlán az SZJ-, illetve a VTSZ-számot feltüntetni. Az ÚMVP támogatásai elszámolásakor ugyanakkor a gazdálkodónak számlát, bizonylatot kell csatolnia. Ezeken a számlákon pedig többnyire fontos előírás az, hogy VTSZ-szám (gépi beruházásoknál), vagy SZJ-szám (szaktanácsadási és képzési támogatások igénybevételénél), vagy ÉJ-szám (beruházásoknál) szerepeljen. Mi tehát a teendő?
Kötelező elemek a számlán 2008. május 1-jétől: 2008. május 1-jei hatállyal módosították az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényt. Az áfa-törvény 169. §-a sorolja fel azokat a minimálisan megkövetelt adatokat, amelyeket egy számlának tartalmaznia kell. Ezek a következők:
1. a számla kelte (amikor kibocsátotta az eladó);
2. a számla sorszámát;
3. az eladó adószámát;
4. a beszerzést teljesítő, s emiatt adófizetésre kötelezett adózó adószámát;
5. az eladó nevét és címét;
6. a vevő nevét és címét;
7. az értékesített termék vagy szolgáltatás megnevezését, annak jelölését a számla kibocsátására kötelezett adózó választása alapján;
8. az értékesítés mennyiségét, ha az természetes mértékegységben kifejezhető;
9. a teljesítés időpontját, ha a számla kibocsátása (kelte) ettől eltérő időpontban történt;
10. az értékesített termék vagy szolgáltatás egységárát;
11. az alkalmazott árengedményt, ha azt az egységár nem tartalmazza;
12. az általános forgalmi adó alapját;
13. az adó mértékét (hány százalékos);
14. az áfa összegét;
15. egyértelmű megfogalmazást vagy jogszabályi utalást arra, ha az értékesítés adómentes, vagy ha az áfa megfizetésére a vevő (a termék vagy szolgáltatás beszerzője) kötelezett;
16. új közlekedési eszköz értékesítése esetén a törvényben meghatározott kiegészítő adatok (például hengerűrtartalom, első forgalomba helyezés, eddig megtett km stb.);
17. utazásszervezési szolgáltatás esetén egyértelmű utalás a különleges adózási módra;
18. használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab, vagy régiség értékesítése esetén egyértelmű utalás a különleges adózási mód alkalmazására;
19. pénzügyi képviselő alkalmazása esetében a pénzügyi képviselő neve, címe és adószáma.
A számla kötelező tartalmi elemeit az áfa-törvény határozza meg, mert ez az a bizonylat, amely az előzetesen felszámított adó levonására jogosít, de csak akkor, ha az előírt szabályoknak megfelel. 2007. december 31-ig a régi áfa-törvény előírásai szerint az volt a szabály, hogy a termék vagy szolgáltatás értékesítésekor a statisztikai besorolási számot (VTSZ, SZJ) akkor kellett feltüntetni a kibocsátott számlán, ha az általános forgalmi adóról szóló törvény kifejezetten erre a számra való hivatkozással említette az adott ügyletet.
Főszabályként tehát a statisztikai besorolási szám feltüntetése a számlán már 2007-ben sem volt kötelező feltétel, csak különleges esetekben.
2008. január 1-jétől az új áfa-törvény is átvette ezt a szabályozást, melynek lényege az volt, hogy a statisztikai besorolási szám csak akkor jelenti a számla kötelező tartalmi elemét, ha „a törvény a terméket vagy szolgáltatást erre való hivatkozással jelöli”. Ez a rendelkezés ugyanazt jelentette, mint a 2007-es előírás, tehát általános esetben nem kötelező feltüntetni a számlán a statisztikai besorolási számot, csak egyes különleges adózási módoknál.
A 2008. május 1-jétől hatályos módosítással törölték a statisztikai besorolási számnak még abban a kicsi körben való kötelező alkalmazását is, amely addig hatályban volt. A törvénymódosítás eleget tett annak a közösségi jogi kívánalomnak, hogy az adóalanynak lehetőséget kell biztosítani abban, hogy milyen módon kívánja szabatosan megjelölni a számlán azt, hogy milyen terméket értékesít vagy milyen szolgáltatást nyújt.
Ezáltal a törvény értelmében a továbbiakban nem kötelező a számlán a Szolgáltatási Jegyzék (SZJ) számot, illetve a Vámtarifaszámot (VTSZ) feltüntetni akkor sem, amikor olyan termék értékesítése vagy szolgáltatás nyújtása történik, amelyre a törvény ezekkel az azonosítószámokkal hivatkozik. A számlát kibocsátó adóalanynak azonban továbbra is lehetősége van arra, hogy ha saját érdeke úgy kívánja, akkor az általa kibocsátott számlán az SZJ-, illetve a VTSZ-hivatkozást is használja, feltüntesse.
A statisztikai besorolási szám alkalmazását választó számlakibocsátónak figyelnie kell arra, hogy az áfatörvény 169. §-ának f) pontja úgy fogalmaz, hogy „az e törvényben alkalmazott VTSZ és SZJ számok alkalmazhatók” a termék vagy szolgáltatás azonosítására, ha ezt választjuk. Tehát pontosan azokat lehet a számlára írni, ami az áfa-törvényben szerepel! Ugyanakkor a termékek és szolgáltatások zömére vonatkozóan az áfa-törvényben nem szerepel statisztikai besorolási szám. Ebben az esetben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 176. § (13) bekezdése továbbra is hatályban maradt. Eszerint – a jövedéki törvény kivételével – az adótörvények alkalmazásában, az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában
- a Kereskedelmi Vámtarifa (VTSZ) 2002. július 31. napján hatályos,
- a Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének (ÉJ) 2002. július 31. napján érvényes,
- a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatási Jegyzékének (SZJ), valamint minden más esetben a Központi Statisztikai Hivatal 2002. szeptember 30. napján érvényes
besorolásokat lehet csak alkalmazni.
A fentiek alapján tehát nem kötelező a számlán feltüntetni a VTSZ és az SZJ számokat amennyiben olyan szolgáltatásról vagy termékről van szó, ami megtalálható az áfa-törvényben. Azonban ha egy másik törvény, például az SZJA-vagy a TAO-szabályozás szerint szükségszerű feltüntetni a számokat, akkor szerepeltetni kell rajta – fogalmazza meg a Magyar Könyvvizsgálói Kamara.
A Könyvvizsgálói Kamara kiegészítésére építve fontos megjegyezni azt, hogy az ÚMVP keretében igénybevett támogatások elszámolásakor számlát, bizonylatot kell csatolnia a gazdálkodónak a jogos igénybevétel alátámasztásaként. Ezeken a számlákon – szinte minden esetben – fontos előírás az, hogy VTSZ-szám (gépi beruházásoknál), vagy SZJ-szám (szaktanácsadási és képzési támogatások igénybevételénél), vagy ÉJ-szám (beruházásoknál) szerepeljen. Mivel az áfa-törvény előírása ezt kötelező elemként nem írja elő, így az agrártámogatást igénybe vevő gazdálkodó (magánszemély vagy gazdasági társaság) elemi érdeke az, hogy a szükséges jegyzékszámok az elszámolást jelentő számlákra minden esetben felkerüljenek. Tehát a számla kiállításakor kérjék az eladót vagy a szolgáltatás nyújtóját, hogy a szükséges termék- vagy szolgáltatás jegyzékszámát is tüntessék fel a számlán.
2010. október 08.(Agrárium-Profit)
1. a számla kelte (amikor kibocsátotta az eladó);
2. a számla sorszámát;
3. az eladó adószámát;
4. a beszerzést teljesítő, s emiatt adófizetésre kötelezett adózó adószámát;
5. az eladó nevét és címét;
6. a vevő nevét és címét;
7. az értékesített termék vagy szolgáltatás megnevezését, annak jelölését a számla kibocsátására kötelezett adózó választása alapján;
8. az értékesítés mennyiségét, ha az természetes mértékegységben kifejezhető;
9. a teljesítés időpontját, ha a számla kibocsátása (kelte) ettől eltérő időpontban történt;
10. az értékesített termék vagy szolgáltatás egységárát;
11. az alkalmazott árengedményt, ha azt az egységár nem tartalmazza;
12. az általános forgalmi adó alapját;
13. az adó mértékét (hány százalékos);
14. az áfa összegét;
15. egyértelmű megfogalmazást vagy jogszabályi utalást arra, ha az értékesítés adómentes, vagy ha az áfa megfizetésére a vevő (a termék vagy szolgáltatás beszerzője) kötelezett;
16. új közlekedési eszköz értékesítése esetén a törvényben meghatározott kiegészítő adatok (például hengerűrtartalom, első forgalomba helyezés, eddig megtett km stb.);
17. utazásszervezési szolgáltatás esetén egyértelmű utalás a különleges adózási módra;
18. használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab, vagy régiség értékesítése esetén egyértelmű utalás a különleges adózási mód alkalmazására;
19. pénzügyi képviselő alkalmazása esetében a pénzügyi képviselő neve, címe és adószáma.
A számla kötelező tartalmi elemeit az áfa-törvény határozza meg, mert ez az a bizonylat, amely az előzetesen felszámított adó levonására jogosít, de csak akkor, ha az előírt szabályoknak megfelel. 2007. december 31-ig a régi áfa-törvény előírásai szerint az volt a szabály, hogy a termék vagy szolgáltatás értékesítésekor a statisztikai besorolási számot (VTSZ, SZJ) akkor kellett feltüntetni a kibocsátott számlán, ha az általános forgalmi adóról szóló törvény kifejezetten erre a számra való hivatkozással említette az adott ügyletet.
Főszabályként tehát a statisztikai besorolási szám feltüntetése a számlán már 2007-ben sem volt kötelező feltétel, csak különleges esetekben.
2008. január 1-jétől az új áfa-törvény is átvette ezt a szabályozást, melynek lényege az volt, hogy a statisztikai besorolási szám csak akkor jelenti a számla kötelező tartalmi elemét, ha „a törvény a terméket vagy szolgáltatást erre való hivatkozással jelöli”. Ez a rendelkezés ugyanazt jelentette, mint a 2007-es előírás, tehát általános esetben nem kötelező feltüntetni a számlán a statisztikai besorolási számot, csak egyes különleges adózási módoknál.
A 2008. május 1-jétől hatályos módosítással törölték a statisztikai besorolási számnak még abban a kicsi körben való kötelező alkalmazását is, amely addig hatályban volt. A törvénymódosítás eleget tett annak a közösségi jogi kívánalomnak, hogy az adóalanynak lehetőséget kell biztosítani abban, hogy milyen módon kívánja szabatosan megjelölni a számlán azt, hogy milyen terméket értékesít vagy milyen szolgáltatást nyújt.
Ezáltal a törvény értelmében a továbbiakban nem kötelező a számlán a Szolgáltatási Jegyzék (SZJ) számot, illetve a Vámtarifaszámot (VTSZ) feltüntetni akkor sem, amikor olyan termék értékesítése vagy szolgáltatás nyújtása történik, amelyre a törvény ezekkel az azonosítószámokkal hivatkozik. A számlát kibocsátó adóalanynak azonban továbbra is lehetősége van arra, hogy ha saját érdeke úgy kívánja, akkor az általa kibocsátott számlán az SZJ-, illetve a VTSZ-hivatkozást is használja, feltüntesse.
A statisztikai besorolási szám alkalmazását választó számlakibocsátónak figyelnie kell arra, hogy az áfatörvény 169. §-ának f) pontja úgy fogalmaz, hogy „az e törvényben alkalmazott VTSZ és SZJ számok alkalmazhatók” a termék vagy szolgáltatás azonosítására, ha ezt választjuk. Tehát pontosan azokat lehet a számlára írni, ami az áfa-törvényben szerepel! Ugyanakkor a termékek és szolgáltatások zömére vonatkozóan az áfa-törvényben nem szerepel statisztikai besorolási szám. Ebben az esetben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 176. § (13) bekezdése továbbra is hatályban maradt. Eszerint – a jövedéki törvény kivételével – az adótörvények alkalmazásában, az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában
- a Kereskedelmi Vámtarifa (VTSZ) 2002. július 31. napján hatályos,
- a Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének (ÉJ) 2002. július 31. napján érvényes,
- a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatási Jegyzékének (SZJ), valamint minden más esetben a Központi Statisztikai Hivatal 2002. szeptember 30. napján érvényes
besorolásokat lehet csak alkalmazni.
A fentiek alapján tehát nem kötelező a számlán feltüntetni a VTSZ és az SZJ számokat amennyiben olyan szolgáltatásról vagy termékről van szó, ami megtalálható az áfa-törvényben. Azonban ha egy másik törvény, például az SZJA-vagy a TAO-szabályozás szerint szükségszerű feltüntetni a számokat, akkor szerepeltetni kell rajta – fogalmazza meg a Magyar Könyvvizsgálói Kamara.
A Könyvvizsgálói Kamara kiegészítésére építve fontos megjegyezni azt, hogy az ÚMVP keretében igénybevett támogatások elszámolásakor számlát, bizonylatot kell csatolnia a gazdálkodónak a jogos igénybevétel alátámasztásaként. Ezeken a számlákon – szinte minden esetben – fontos előírás az, hogy VTSZ-szám (gépi beruházásoknál), vagy SZJ-szám (szaktanácsadási és képzési támogatások igénybevételénél), vagy ÉJ-szám (beruházásoknál) szerepeljen. Mivel az áfa-törvény előírása ezt kötelező elemként nem írja elő, így az agrártámogatást igénybe vevő gazdálkodó (magánszemély vagy gazdasági társaság) elemi érdeke az, hogy a szükséges jegyzékszámok az elszámolást jelentő számlákra minden esetben felkerüljenek. Tehát a számla kiállításakor kérjék az eladót vagy a szolgáltatás nyújtóját, hogy a szükséges termék- vagy szolgáltatás jegyzékszámát is tüntessék fel a számlán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése