A UNCCD fogalma alapján az elsivatagosodás nem a sivatagok kiterjedése, hanem a termőföld pusztulása a száraz, félszáraz és szub-humid régiókban. Az elsivatagosodás eddig a termőföld 30%-át tette tönkre 1 milliárd ember megélhetését veszélyeztetve mindegy 110 országban. A termőtalaj elvesztése természeti katasztrófák és kedvezőtlen társadalmi folyamatok elindítója amellett, hogy olyan értékes területek fajgazdagságát, talajkörforgását és vízgazdálkodását teszi tönkre, amelyek például vándormadaraknak, vagy nagyemlősöknek szolgálnak élőhelyül, illetve a gyógyszergyártás fő alkotóinak adnak otthont (csak az Egyesült Államokban a gyógyszerek természetes alapanyagának 1/3-a a száraz területekről érkezik). A talajpusztulásnak köszönhető többek közt, hogy csak Afrikában 10 millió ökológiai menekült van, hogy Mexikóból évente kb. 700 000-en próbálnak átkelni az amerikai határon termőföldük elvesztése miatt és hogy a Száhel régió a GDP 20%-át veszítette el ezidáig.
A probléma legfőbb oka a nem megfelelő mezőgazdasági gyakorlat, mesterséges tüzek, klímaváltozás, növekvő népesség, rossz szabályozás és a növekvő élelmiszerigény. Szinte minden régiónak megvan a saját története. Nigériában például 1950-ben még csak 33 millióan éltek, ami 2006-ra megnégyszereződött. A lakosságszám növekedésével a jószágok száma 6 millióról 66 millióra emelkedett. Mindez azt eredményezte, hogy a nagyobb csordákhoz újabb és újabb legelőterületekre volt szükség, így a távolabbi, szárazabb területeket is igénybe kellett venni, amelyek már nem bírtak annyi állatot ellátni. A taposás, a vízkészletek elvonása, a legelés és az egyre növekvő stressz a vegetációs területek csökkenését és a talajerózió kiterjedését okozta.
Az Aral-tó az elsivatagosodás talán egyik „legjobb” példája. A Szovjetunióban az erőltetett gyapottermesztés rengeteg vizet emésztett fel az Aral-tavat tápláló folyókból, aminek eredményeképpen a tó a világ 4. legnagyobb tavából és 68 000km2-es kiterjedéséből 17 000 km2-es területre korlátozódott. A hatalmas halgazdaságok eltűnése és az ivóvíz fogyása nagymértékű társadalmi átalakulást indított útjára, míg manapság az ott lakóknak további környezetvédelmi problémákkal is szembe kell nézniük (homokviharok, szennyezés).
Kínában az elsivatagosodás okozta homokviharok több nagyvárost is komolyan veszélyeztetnek évről évre, míg az ország egyes területein kb. 24 000 elhagyott falu áll a talajdegradáció és a mezőgazdaság felhagyása miatt. Az éves 1500 km2-es termőterület veszteséget és a nagyfokú talajpusztulást elsősorban az erdőterületek kivágásával és a túllegeltetéssel okozzák. A rossz termelési gyakorlat nemcsak elvándorlást és a mezőgazdasági területek elvesztését okozza, hanem a táj pusztulását és a folyók feltöltődését is.
Ausztráliában és az USÁ-ban is jelentős károkat jelentenek a homokviharok. Az 1930-as években például a Nagy Homokviharnak nevezett katasztrófa 500 000 ember áttelepítését okozta Texasban, Coloradoban, Oklahomában és Új-Mexikóban. A természeti csapás 400 000 km2-en tette tönkre a termőtalajt, habár inkább emberi eredetű volt a probléma. A legtöbb gazdálkodó nem használt vetésforgót, ugaroltatást és egyéb eróziót megelőző lépéseket.
A példákat pedig még tovább lehetne sorolni és nemcsak külföldről. A klímaváltozás eredményeként a talajpusztulás itthon is egyre komolyabb károkat eredményezhet, amire egy átfogó, több területet felölelő stratégiával kellene válaszolni. Az elsivatagosodás hatalmas probléma és ez a nap remek apropó arra, hogy beszéljünk róla, vagy ennél is jobb, hogy tegyünk ellene.
Forrás: Railsback, B. 2009. Changing the world: Documentation of large-scale human-induced earth-surface change in images from satellites, the Space Shuttle program, and the International Space Station. Earth’s history of global change.University of Georgia.diverzite.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése