Talajszennyezettség...

A szennyezett talaj kockázatának vizsgálata

1. A veszélymegítélés szempontjai
A szennyezésre gyanús terület vizsgálata bizonyos munkafázisok elvégzését jelenti. A veszélyeztetettség első értékelése az előzetes információk és a helyszíni bejárás nyomán történhet a feltárás fázisában. A tájékozódó fázisban végzett helyszíni és laborvizsgálatok nyomán eldönthető, hogy fennforog-e veszélyeztetés? A részletes vizsgálatokkal azonosítjuk majd a szennyező fajtáját, a szennyezés mértékét, ezt követően megtesszük a veszélyelhárítással, szanálással kapcsolatos intézkedéseket. Az utógondozás kapcsán rendszeres felügyeletet gyakorolunk és szükség esetén további intézkedéseket hozunk, ill. a lehetséges veszély megítélésével döntünk a további talajhasznosítás módjáról.

Valójában minden fázisban döntenünk kell és meghatároznunk a prioritásokat. A veszély megítélésének is több fázisa van, de ez a döntési folyamat azonos alapelven nyugszik. Az emberi élet és egészség védelme elsőbbséget élvez. A tájékozódó vizsgálatok eredményeképpen megítéljük, hogy valóban fennáll-e a veszély, vagy a gyanú elejthető. Elégtelen információ, adat esetén további vizsgálatokra szorulunk, pl. rendszeres további ellenőrző vizsgálatokat végzünk. E fázisban már mindenképpen fel kell derítenünk az okokat és nemkülönben a kötelezettek körét.

A részletes vizsgálatokat elvileg már a kötelezett végezteti el az alapvető védelmi céloknak megfelelően. A kármentesítési (remediálási) variánsokat alá kell vetni költséghatékonysági elemzésnek, melyek részét képezik a megfelelő biztonsági intézkedéseket is tartalmazó hatósági döntésnek. A veszély mérsékelhető

* a talaj kezelésével vagy cseréjével (kármentesítés)
* a szennyezés továbbterjedésének megakadályozásával (biztosítás)
* a talajhasználat korlátozásával, tiltásával (hasznosítás módosítása)

Az intézkedéseket követően ellenőrizni kell a beavatkozás hatékonyságát az utógondozás keretében. Fenn kell tartani azon berendezések működtetését is, melyek a sikeres beavatkozáshoz szükségesek (pl. a szivárgó víz kezelése, gyűjtése stb.). Az utógondozás nyomán további javító intézkedések válhatnak szükségessé, melyet az erre kötelezettnek kell elvégezni. Meg kell becsülni a jövőbeni hasznosításból eredő esetleges veszélyeket is. A szennyezettség tényét és a használati korlátozásokat telekkönyvileg iktatni kell és a kataszterbe történt bejegyzés a szanálás után sem törölhető.

A vizsgálat és kockázatbecslés munkafázisai, lépései

I. Előzetes információk értékelése

* Veszélyeztetettség előzetes becslése a meglévő információk és a helyszini bejárás tapasztalatai alapján (interjúk, szemtanúk meghallgatása)
* Döntés a tájékozódó vizsgálatokat illetően

II. Tájékozódó fázis (összehasonlítás a háttéradatokkal)

* Helyszini tájékozódó vizsgálatok elvégzése
* Veszélyeztetettség megítélése
* Kötelezettek felkutatása

III. Részletes vizsgálati fázis

* Főbb szennyezők azonosítása és a kockázat nemének/mértékének végleges megállapítása
* Döntés a további eljárásról (felügyelet, biztosítás, kármentesítés)
* Kármentesítési intézkedések főbb irányainak meghatározása

IV. Kármentesítési vizsgálatok

* Remediációs alternatívák megítélése, vizsgálata
* Hatósági döntés az alternatívák mérlegelése alapján
* Veszélyelhárítási intézkedések részleteinek kidolgozása

V. Kármentesítés

* Remediációs megoldás kidolgozása
* Engedélyezési intézkedések megtétele

VI. Monitoring, felügyelet

* Rendszeres felügyelet és szükség szerint további intézkedések megtétele
* Lehetséges veszélyek megítélése a további hasznosítás során.

A "veszély" fogalma jogi szempontból kulcsfontosságú. Rendőrjogi értelemben a közbiztonság (által védett javak) védelmének veszélyeztetéséről van szó. Védendő az emberi egészségen túl a kommunális vízellátás, valamint a talajvíz és az élelmiszerek tisztasága. Mivel a kár rendkívül nagy lehet, már a károkozás csekély valószínűsége esetén is el kell járni.

Az egészségre nemcsak az akut hatások jelenthetnek veszélyt, hanem kis mennyiségben történő folyamatos felvétel vagy terhelés is, melyek csak hosszú évek múltán okoznak daganatos megbetegedéseket. Az anyagok terjedése veszélyeztetési úton történik a védendő objektum felé: a levegő, víz, talaj, ember, állat, növény, egyéb védendő javak. Esetenként kell meghatározni a kritikus utakat. Egyik esetben lehetséges, hogy a deponált anyagból keletkező gáz veszélyezteti a lakókat, mert háztartási szemétlerakón épült alápincézett házban laknak. Más esetben a deponált anyag a kút vizét vagy a haszonállatokat károsítja a rajta termő szennyezett takarmánynövényeken keresztül.

Mivel számos kémiai vegyület fordulhat elő, melyek viselkedése a kvantitatív prognózis számára legyőzhetetlen akadályokat jelent. A meghatározó jelentoségű néhány károsanyagfajtára koncentrálunk. A káros anyagok leltáránál ezeket az anyagokat gazdasági ágazatokhoz, tevékenységi körökhöz rendelve soroltuk fel. Ezek közül a kiválasztásnál döntő a környezetre gyakorolt hatás, nem pedig azok a paraméterek, amelyeket a kémiai analízis könnyen vagy gyakran kimutat. A szóba jöhető kiválasztási szempontok az alábbiak lehetnek:

Kritériumok: előfordulás, toxicitás, mobilitás, bioakkumuláció, lebonthatóság.

Jellemzők: mennyiség, koncentráció, vízoldhatóság, gőznyomás, oktanol/víz és megoszlási együttható, felezési idő, bioakkumulációs faktor, bomlástermék, toxicitás növényre és állatra, karcinogén hatás mértéke és fokozatba sorolása, nem rákkeltő anyagnál a hatásfok, LD50, LC50, ADI, NOAEL értékek.

Szigorú értelemben lehetetlen rákkeltő anyagokra határértéket megadni, mivel a nem káros mennyiség "0". Amennyiben meg lehetne állapítani tűrhető rák-kockázatot, levezethető lenne a még tolerálható károsanyag-felvétel is. Az eddigiekből adódik, hogy a hasznosítástól független standard értékek a talajra nem adhatók, mindig a veszélyeztetési utak összességét kell figyelembe venni. A veszély megítélésében pl. az ivóvizekre adott határértékek minden további nélkül nem alkalmazhatók a talajvízre, csak iránymutató jelleggel.

A talajra adott határértékek jelzik, hogy meghaladásuk esetén veszély jelentkezhet az adott hasznosítási módnál, ill. további költségesebb vizsgálatokra van szükség a tényleges veszélyhelyzet megállapítására és elhárítására. Alkalmasak a szennyezett talajkataszter összeállítására is. Utalnak a növények szennyeződésének veszélyeire, valamint az emberi egészség akut és krónikus károsodásának lehetőségére. Hasonló értelmű információt nyújtanak az élelmiszerek nehézfém-tartalmára adott határkoncentrációk is.

A Holland-lista, Berlini-lista vagy az Eikmann-Kloke féle határértékek szigorúan véve toxikológiailag nem indokolhatók, veszélyeztetettség alacsonyabb vagy magasabb értékeknél egyaránt előfordulhat. A koncentrációk átlépése egy állapotot jelez, mely a természetes állapottól való nemkívánt távolságot mutatja. A veszélyes anyagoknak való kitettség az érintett károsultak vizsgálatával is becsülhető. Közvetlenül az emberi szervezetre vonatkozó adat pl. az emberi vér ólomtartalmára adott határkoncentráció.

2. Az abszolút, relatív és összes kockázat


A kockázatelemzésnél különbséget tehetünk aszerint, hogy abszolút vagy relatív kockázatokat becsülnek, ill. a teljes kitettséget vagy csak egyes expozíciós utakat elemeznek. Az USA környezetvédelmi hatósága 1986-ban jelentette meg a "Superfund Public Health Evaluation" c. munkát, mely részletesen ismerteti az egészségkárosító hatások meghatározásánál követendő eljárást (USEPA 1986). A kézikönyvet kiegészíti a "Superfund Exposure Assessment Manual", mely a károsanyagok elterjedésére és hatásmechanizmusára vonatkozó adatokat foglalja össze. Ehhez hasonló igénnyel lép fel a "California Site Mitigation Decision Tree Manual" (CDHS 1986).

Az említett amerikai források az abszolút kockázat megítélését segítik, de arra is használhatók, hogy fordított irányban a védendő objektumra szállított anyagmennyiség alapján a talaj állapotát becsüljük. A szennyezett terület emberi egészségre gyakorolt negatív hatása durva becsléssel ilyen általános adatokkal megítélhető a tájékozódó fázisban, amikor még nem rendelkezünk helyi mért adatokkal.

Baden-Württemberg 1987-ben kiadta az "Altlasten-Handbuch" c. kézikönyvet, melynek alapján a szennyezettség-gyanús területek relatív kockázatát lehet becsülni. A standard összehasonlítási szituációra vonatkoztatva meghatározható a veszélyeztetettségi ill. prioritási rangsor. A relatív veszélyeztetettség alapjául szolgálhat a "Hazard Ranking System" c. kiadvány (USEPA 1982, módosítva 1988). Németország több tartományában adaptálták az amerikai tapasztalatokat és olyan modellszámításokat végeznek a relatív kárbecslésre, amely a pénzeszközök elosztásánál a prioritások megállapítására is alkalmas.

Az összes kockázat becslésekor meghatározzuk a tényleges napi felvételt, mely különböző forrásokból ill. expozíciósutakból tevődik össze. Szükség szerint pl. megítéljük az orális és inhalatív terhelés mértékét is külön-külön. Amennyiben a szennyezőanyag nem rákkeltő, a napi tényleges összes terhelés veszélyessége a még "tolerálható" terhelés értékével összevetve minősíthető. Ha az összes terhelés túllépi a megengedettet azonnal cselekedni kell. Rákkeltő anyagoknál az egyes kockázati tényezőket, hatásuktól függően, össze kell adni. Sajnos a veszélyes anyagok szervezetben lejátszódó valamennyi kölcsönhatását nem ismerjük, a humán- és ökotoxikológiai ismereteink hiányosak. A veszélyeztetés becslésének minden fázisában utalni szükséges a bizonytalanságokra és annak az elkészült jelentésekben, feltárási dokumentumban is tükröződnie kell.

3. Kockázat közvetlen érintkezés és orális felvétel esetén


Amennyiben a szennyezett terület településközelben található, a lakosságnak a teljes károsanyag "leltárral" szembe kell néznie. A gyerekek kb. 6 éves korig hajlamosak játék közben talajt lenyelni, de a felnőttek is érintkeznek a talajjal kerti munkák vagy építkezések során. A fedetlen testrészekre került szennyezett talaj káros anyagai felszívódhatnak a bőrön át. Rovarok vagy mikroorganizmusok közvetítésével is fertőzések léphetnek fel. Potenciális veszélyt jelenthetnek még a talajülepedések, meddőhányók földcsuszamlásai stb. Amennyiben a területen üzemi tevékenység folyik, ellenőrizni szükséges az adatok munkahelyre vonatkozó munkavédelmi előírásai betartását, védőfelszerelések használatát.

A károsanyag mennyiségén és toxicitásán túl fontos információt jelenthet a szennyezett terület hozzáférhetősége: bekerített vagy sem, topográfiai helyzete, fedettsége, lakott helytől való távolsága. A szennyezőforrás megítélésében ismerni kell a vízzáró rétegek helyzetét, a szennyezés kiterjedését, a növénytakaró állapotát. A fedetlen felszín felporozódhat, külön mintázzuk ilyenkor a felső 0-10 cm talajréteget. A 6. táblázatban feltüntettük azokat a határkoncentrációkat, melyek az As és néhány nehézfém-szennyezés esetében irányadók a veszélyeztetési utak megítélésénél.

A határértékek összes tartalmat jelölnek. Meghaladásuk veszélyhelyzetet teremthet kedvezőtlen körülmények között, ezért ilyenkor részletes vizsgálatokat kell végezni és meghatározni az oldhatósági, felvehetőségi viszonyokat:

* Az 1. oszlop értékeinek túllépésekor a termesztett növények szennyezettségét (fogyaszthatóságát) ellenőrizzük növényvizsgálatokkal.
* A 2. oszlop koncentrációinak meghaladásakor (a zárójeles Cu 500 ppm érték kivételével, mely elsősorban a talaj biológiai aktivitásának és a főbb termesztett növényeknek védelmét szolgálja) az emberi egészség veszélyeztetetté válhat. A határértékek olyan területre vonatkozhatnak, ahol tartósan gyermekek játszanak és a szennyezett talajt lenyelhetik, mint pl. játszóterek, házikertek.
* A 3. oszlop értékeinek túllépése akut veszélyhelyzetet teremthet, ezért azonnali beavatkozásra, ill. egészségügyi vizsgálatra van szükség. A küszöbértékek olyan szennyezett területre vonatkoznak, ahol gyermekek esetenként fordulnak elő.
* Az összes Cr tartalom mindhárom oszlopban a Cr(III) formára vonatkozik. Az igen mérgező és rákkeltő Cr(VI) frakciót külön vizsgálni szükséges.

6. táblázat
A káros elemek talajbani ideiglenes terhelési határértékei egyes veszélyeztetési utakra.
Összes tartalom, mg/kg (LAGA 1990)

Elem
jele Haszon (1)-
növényekre Lakott területen emberi egészség védelmében
Tartós behatás Akut behatás
Cd 2 40 40
Hg 2 10 200
As 40 100 100
Cr 100 200 500
Cu 10 (500)* 3000
Ni 100 400 (4000)*
Pb 300 500 3000
Zn 500 2000 2000

* Bizonytalan érték

A 6. táblázat adatai kapcsán megjegyezzük, hogy a 2. oszlop alatti, azaz az 1. és 2. oszlop közötti tartományban a növényzetre gyakorolt káros hatás általában még nem drasztikus, mértéke elfogadható. Másrészről karcinogén hatás esetén (As, Cd, Cr, Ni) elvileg nem lehetne olyan küszöbértéket megadni, amely alatt fennállhat az emberi egészség károsodása. Eljárásjogi okokból mégis sor kerülhet ilyen javaslatok kidolgozására. Mind a növényzetre, mind az emberi egészségre a 6.5 pH alatti savanyú, kolloidszegény homokos talajok a leginkább veszélyesek, melyek potenciálisan kevés szennyezőt képesek inaktiválni, megkötni.

A durva megközelítő kitettségi becslésnél abból indulhatunk ki, hogy a leginkább veszélyeztetett 6 év alatti gyermek naponta átlagosan 0.1-0.3 g talajt nyelhet le. A közepes testsúlyt 15 kg-nak vehetjük, a kinntartózkodás idejét az időjárástól függően kb. fél évre tesszük. Hosszabb időszakon át elviselhető napi agadokra a már hivatkozott (USEPA 1986) kiadvány ad útmutatást. A helyszínen kell meggyőződni a gyermekek tényleges ott-tartózkodásának idejéről, a károsanyagok oldhatósági stb. viszonyairól.

Ha egyes személyekre vagy csoportra nézve az expozíció becslése egészségügyi kockázatra utal, ajánlatos további orvosi vizsgálatokat végezni mint pl. a haj vagy a sejtnedvek elemzése. Igaz, hogy közvetlen összefüggést nehéz találni a szervezet terhelése (biológiai monitoring) és a betegségi tünetek között. Kivételt az akut mérgezések jelentenek, ahol az ok-okozati kapcsolat nyilvánvaló. A szennyezőanyagoknak való kitettség és a betegségelőfordulások ma még epidemiológiai vizsgálatok hiányában nem jelezhetők előre. Szerepet játszanak a családi, genetikai tényezők, az eltérő korú és nemű egyénektől is más-más eredmények származnak. Kérdés, mennyiben fogyasztanak helyben termelt élelmiszert, italokat, mennyi időt töltenek a helyszínen stb., tehát az összefüggések feltárása összetett feladat.

Miután a helyi szennyezés körülményeit megismerték és felbecsülték a veszélyeztetési potenciált, kidolgozható egyedi munkavédelmi szabályozás. A veszélyeztetés mértéke az alábbi főbb szempontok alapján tisztázható:

* Veszélyes anyagok mely fajtájával és koncentrációjával kell számolni?
* A tervezett munkálatok során hogyan kerülhet káros anyag a dolgozók szervezetébe?
* A legkedvezőtlenebb esetben milyen terhelés érheti a dolgozót?

A becslésekhez egyaránt hasznosítani kell a helyi káros anyag kémiai analízisének adatait, laborvizsgálatok/kísérletek eredményeit, szakirodalmi ismereteket, valamint alternatív szituációkra vonatkozó számítások anyagait. A beavatkozásoknál váratlanul nagy terhelések jelentkezhetnek, pl. fúrásoknál por, folyadék vagy gáz jelenhet meg stb. Fontosak lehetnek olyan méréstechnikai eszközök, melyek riasztanak, azonnal jelt adnak a veszélyhelyzetekben. Egyes hordozható berendezések a szennyezők széles spektrumát érzékelik (mint a gyorstesztek, a metanométer, kombinált óvóberendezések, fotoionizátor-detektor, mobilis tömegspektrométer). A munkavédelmi előírásoknak tartalmazniuk kell a technikai, óvó és légzésvédelmi szabályozást egyaránt, esetleg munkaidő kedvezménnyel kiegészítve.

Munkaegészségügyi megelőző vizsgálatok is szükségesek, ha a veszélyes anyag akut vagy krónikus károsodást okozhat, ill. a rákkeltő anyagokkal kerülnek érintkezésbe.