Tájékoztató a kistermelők élelmiszer-előállítással kapcsolatos lehetőségeiről
Előszó
A rendszerváltozást követően jelentősen csökkent a háztáji- és helyi élelmiszer előállítás szerepe a lakosság élelmiszerellátásában. A kereskedelmi láncok előretörésével párhuzamosan pedig azt tapasztaltuk, hogy a kistermelők mind inkább kimaradnak a beszállítói körből, hiszen számos kereskedelmi feltételt nem képesek teljesíteni (különösen a termelési mennyiséghez köthetőket).
A problémára megoldást kínálhat a kistermelők összefogásából születő TÉSZ (Termelői Értékesítő Szervezet) forma – van is néhány sikeres példa rá –, azonban a jellemzően tőkeszegény kistermelők sokszor még így sem képesek a kereskedelem által kínált felvásárlási áron haszonnal értékesíteni termékeiket. Nem törvényszerű azonban, hogy az áru minden esetben a kiskereskedelmi láncok közvetítésével jusson el a fogyasztóhoz. Magyarországon hagyománya van a termelők és a vásárlók közötti közvetlen kapcsolaton alapuló helyi piaci értékesítésnek, ahogyan a gazdaudvarból történő forgalomba hozásnak is.
Ez a kapcsolat számos előnyt biztosít mindkét félnek. A termelőnek nem kell osztoznia az árrésen a kereskedővel, így munkájáért magasabb jövedelmet kaphat, cserében viszont közvetlenül elszámoltatható. Ha rossz minőségű terméket hoz forgalomba, annak a hatósági eljáráson túl van még egy következménye: hamar híre megy a helyi piacon. A fogyasztó számára ez tulajdonképpen a létező leghatékonyabb minőségi garancia: maga a közvetlen termékfelelősség. A kistermelői kör megerősödésének fontos szerepe van továbbá a helyi foglalkoztatottság javításában (különösen a falusi turizmussal összefogva), a vidéki életminőség és kultúra, valamint a nemzeti öntudat ápolásában, a vidéki élettér megbecsülésében és vonzóvá tételében, s a kultúrtáj fenntartásában. A helyben megtermelt élelmiszer fogyasztása hozzájárul továbbá a környezetvédelemhez is, hiszen ezeket az árucikkeket nem kell több száz vagy ezer kilométert utaztatni ahhoz, hogy a fogyasztó asztalára kerülhessenek.
További előny, hogy döntően friss, adalékanyagoktól mentes és teljes értékűé lelmiszerekről van szó, amelyek élettani hatása kiemelkedő, ízviláguk pedig tükrözi a hagyományos magyar konyha utánozhatatlan értékeit.
Ezekhez a célokhoz kívánt a Vidékfejlesztési Minisztérium hozzájárulni a kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesítés feltételeiről szóló 14/2006. (II. 16.) FVM -EüM-ICSSZEM együttes rendelet megalkotásával, amelyet 2010-ben a kistermelők – köztük 52 civil szervezet – és a fogyasztók elvárásainak figyelembe vételével módosítottunk. A szabályozás jelenlegi hátterét mindezek alapján az 52/2010. (IV. 30.) FVM rendelet (más néven Kistermelői rendelet) biztosítja. E rendelet az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvényre (Élelmiszerlánc-törvény) épül, amelynek célja többek között az élelmiszerlánc egységes és vállalkozásbarát ellenőrzési rendszerének megszervezése. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy a hatósági munka célja nem a büntetések kiszabása, hanem a fogyasztók és a tisztességes vállalkozók érdekeinek védelme.
Bízunk benne, hogy a Magyarországon és exportpiacainkon élő fogyasztók egyre szélesebb rétegei ismerik fel, hogy a magyar élelmiszerek ellenőrzötten biztonságosak és hagyományosan jó minőségűek, érdemes tehát tudatosan keresni a terméken feltüntetett származási országot.
Budapest, 2010. június 11.
dr. Kardeván Endre
államtitkár, országos főállatorvos
Csatolt dokumentumok:
Forrás: VM - Élelmiszerlánc-elemzési Főosztály
2010.06.16. 15:55
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése