Megkezdődött a stratégiai helyezkedés, vagy inkább versengés az értékes termőföldek megszerzéséért. Csak tavaly, 2009-ben 45 millió hektárnyi termőterület cserélt gazdát a nagy globális földszerző manőverben. A játszma stratégiai fontosságú: a jövőben csak fokozódó regionális élelmiszerhiányok és vízhiányok miatt a termékeny föld egyre nagyobb ritkaság lesz, értéke folyamatosan fog nőni. Az önellátásra képtelen gazdag országok földeket javarészt a szegény országokban vásárolják fel, ahol már eleve nagy az éhínség. Újabb gyarmatosítás indult meg a fogyatkozó erőforrások korszakának nyitányaként?
2050-re 70-75 százalékkal több élelmiszert kell produkálni, hogy a 9,3 milliárd főre duzzadt emberiség egésze megélhessen a Földön. De bolygónk megművelhető földjeinek 90 százalékát már használatba vettük (ha nem számoljuk az erdőket és az erősen sérülékeny ökoszisztémákat). Az ökológiai nehézségek áthidalására voltaképpen agro-outsourcing történik...
Hol vesznek?
A legnagyobb összefüggő, kihasználatlan termőföld-terület Afrikán ível át: a Guinea szavanna zóna ez, mely Angolától Etiópiáig húzódik.
A külföldi befektetők fölényben vannak az üzletkötéskor és alacsony árakat diktálhatnak. Afrikai érdekvédők szerint inkább a helyi agro-bizniszbe és infrastruktúrába (pl. kórházakba) kellene invesztálniuk, s kereskedelmi megállapodásokat kötniük az afrikai kormányokkal a termőföld-szerzésért cserébe. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szerverzetének (FAO) elnöke szerint lehet ebből még kölcsönösen előnyös (win-win) szituáció, ugyanakkor elismerte, ha a földszerzők nem vesznek részt a helyi gazdaság javításában, beköszönt a neo-kolonializmus: az afrikai farmerek kiszorulnak földjeikről, kénytelenek elszegődni az új tulajdonosokhoz, szakszervezeti érdekvédelem nélkül: 71 centes napi bérért.
*
Líbia 250 000 hektárt vásárolt Ukrajnában, Egyiptom hasonló ügyletre készül.
*
Dél-Korea Tanzániában használ 103 600 négyzetkilométernyi területet.
*
Abu Dhabi-i befektetők Pakisztánban vettek több tízezer hektárnyi földet, az állam maga Kazahsztánban tervez jelentős földvásárlást.
*
Kína Algériában és Zimbabwéban birtokol területeket, emiatt egymillió kínai földműves él Afrikában. Az ázsiai nagyhatalom 3,4 milliárd dollárt különített el további vásárlásokra, mert a bolygó megművelhető földjeinek csak 9 százalékával bír, lakossága azonban a világnépesség 20 százalékát teszi ki.
*
Laosz a termőföldje 15 százalékát adta el, 2-3 millió hektár körüli területet.
Mit termesztenek?
*
Egyiptom a Fülöp-szigetekkel tárgyal banán- és rizstermesztés elindításáról.
*
Uganda 800 000 hektárt értékesített Egyiptomnak búza és kukoricatermesztésre.
*
A szaúdi Binladin Group, Kuwait és Qatar Indonéziában készülnek rizst termeszteni.
*
Szaúd-Arábia szintén rizst termeszt Thaiföldön, 100 millió dollárból pedig farmokat létesít többek között Maliban, Szenegálban, Etiópiában, de szerződéskötésre készül Szudánnal is. A szaúdi Jannat cég Egyiptomban alapított vegyesvállalata 10 000 hektáron termel búzát, árpát és lucernát.
*
Katar Kenyában bérel 40 500 hektárnyi termőföldet, cserébe kikötőt épít az ország partjainál.
*
Az Abu Dhabi Fund for Development szudáni termelőszövetkezetekben szerzett tulajdonjogot.
Erodálódik a föld
A vásárlók egyre nagyobb földterületeket ragadnak magukhoz, egyre nagyobb pénzekért, ami megnehezíti a kis farmok és a kisvállalkozások életben maradását. Henry Wilkes, a londoni InvestAg Savills képviselője azt mondta a Reutersnek, hogy a városi befektetők benyomulása a jellegzetesen vidéki iparágba magával vonja a nagyvállalati kultúra, szempontok, követelmények érvényesülését, és a nagy méretekben való termelést.
A befektetők azonban nem fogják egész életöltőkön keresztül megőrizni a földet, mint a gazdák és a családi gazdaságok. Könnyen meglehet, hogy kifárasztják a földet és 10 év múlva túladnak rajta. A Világbank és az ENSZ az ökológiailag, illetve társadalmilag kártékony gyakorlatokat elkerülendő fogalmazta meg nemrég a "felelős mezőgazdasági befektetés" irányvonalait.
Élelmiszerháborúk jönnek?
A víz- és élelmiszerhiány a legnagyobb destabilizálóerő a társadalomra nézve, mert hatása azonnali. Emlékezzünk rá, hogy a francia forradalom is így robbant ki. Csak 2008 óta 30 országban voltak éhínség-kiváltotta zavargások (food riots)! Nemcsak Afrikában, hanem Haitin, Bangaldeshben, Egyiptomban, Mexikóban és a Fülöp-szigeteken. Afganisztán és Pakisztán gabona helyett a szélsőséges politikai mozgalmak táptalaja lett. Az éhínséget okozó szárazság is egyike volt a darfuri konfliktus kirobbantó tényezőknek.
A földszerzés is szíthat politikai viszályokat: a dél-koreai Daewo Logistics Madagaszkáron 99 évre kapott volna földbérleti jogot ingyen(!). Az ügylet tüntetéseket váltott ki, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy puccs tört ki a szigetországban. A hatalomra kerülő ellenzék első dolga az volt, hogy érvénytelenítette a szerződést.
Szaúd-Arábia és a Golf-öböl-menti államok pakisztáni földszerzésénél a 400 000 hektár mellé 100 000 fős magánhadsereget is rendeltek, amely megvédi a termést a helyi tolvajoktól! Etiópiában drótkerítés védi a sejkek földjeit a helyiektől. Ez lesz jellemző a holnapunkra? A nem valami rózsás jövőkép már cseppet sem valószínűtlen.
Élelmezés-biztonság
A 70-es évek közepétől folyamatosan nőtt a termésátlag és felére csökkent az árszint. 2006-ban azonban megfordult a trend. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a Financial Times rendszeresen külön oldalon foglalkozik a food security kérdésével. Itt már nem az élelmiszerbiztonságról (food safety) van szó, hogy ami elénk kerül, ártalmas-e az egészségre, hanem az élelembiztonságról: lesz mit feltálalni holnap? "Az élelembiztonság nemcsak az ételről szól. A gazdaság biztonságáról, a természeti környezet biztonságáról, sőt a nemzetbiztonságról is”, mondta nemrég Hillary Clinton. (f: KlímaBlog)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése