Ópusztaszeri ménes

Ősi ménes Ópusztaszeren

Az Ópusztaszer közelében legelésző karcsú, nemes lovakról csak kevesen tudják, hogy hasonló genetikai hátterű lovakon érkeztek őseink a Kárpát-medencébe. Az Akhal-Teke, vagy Akhal-tekini fajta egyedei napjainkban is megállják a helyüket.

Legendás teljesítőképességüket főként a távlovaglásban hasznosítják. Gazdájuk, Cseppentő Attila nemcsak a nomád lótartást szeretné felidézni, hanem a lovastúrákon is kipróbálhatják az érdeklődők, milyen érzés egy ősi ló hátán ülni.

„Jó lóra tettünk” - fogalmaz az ópusztaszeri ménes tulajdonosa. A '80-as években még többféle verzió létezett arról, milyen lovaik lehettek a honfoglaló magyaroknak. Akkoriban egyetlen Akhal-Teke ló volt hazánkban, amellyel Attiláék megalapozták a mai 70-80 lóból álló ménesüket.

- Nekünk az Akhal-Teke nagyon tetszett, a lovagolhatósága is, meg a megjelenése is szimpatikus volt, ezért kezdtük el a tenyésztést Musztafával a \\\'90-es évek elején. Szép lassan az állomány is növekedett, az újabb fedezőménekkel egyre magasabb vérhányadban tudtuk őket tenyészteni.

Az intelligens, érdeklődő, gyönyörű állatokról 2006-ban derült ki: a legközelebbi rokonságban vannak azokkal a lovakkal, amelyeket a honfoglalók annyira szerettek, hogy a túlvilágra is magukkal vittek.

- A IX-X. századi magyar ló genetikailag azonos a mai türkmén lóval, az Akhal-Tekével.

Huszonöt évvel ezelőtt a hagyományőrzés hozta a Cseppentő családot Ópusztaszerre, a Nemzeti Történeti Emlékpark közvetlen szomszédságába.

- Mi arra törekszünk, hogy ne csak a külsőségekkel őrizzük a hagyományt, hanem az kerüljön be az életünkbe, a hétköznapjainkba. Nagyon szép, hogyha megpróbálunk ezer évvel ezelőtti nyerget rekonstruálni. Azzal szépen meg tudjuk mutatni, hogyan nézhetett az ki. Azonban, ha ma lovagolni akarunk, rájövünk, hogy nagyon sok minden megváltozott a lótól az emberig, főleg a lovaglás technikája. Olyan nyerget kell teremteni, ami alapjaiban, mondjuk szerkezetében vagy szellemiségében megőrzi a magyar jellegzetességet, a kultúrához való tartozást, ugyanakkor feleljen meg napjaink kihívásainak. Mi kialakítottunk egy magyar nyerget, amibe, ha egy svájci díjlovas hölgy beleül, aki hozzánk mondjuk eljön lovastúrázni, akkor nagyon pontosan tud lovagolni az ő igényszintjeinek megfelelően.

Évről évre bővítik a lehetőségeket, tanösvényt építenek, lovagló és túraprogramokat szerveznek. A nagy szomszédhoz, az emlékpark hétköznapi és ünnepi programjaihoz is kapcsolódnak majd. A park adja a történeti hátteret, a ménes pedig az élményt, hogy átélhető legyen a kor.

- Magát a lovaskultúrát szeretnénk megmutatni, és ehhez próbáljuk társul megnyerni az Akhal-Teke ménes tulajdonosát - tájékoztat Nyulassy Ágnes kulturális csoportvezető. - Közösen akarunk szervezni olyan programokat, amelyek külső és belső háttérként szolgálhatnak az emlékpark rendezvényeihez.

Az Akhal-Teke a világ egyik legősibb lófajtája. Hozzájuk kapcsolódnak a magyar mondavilág figurái, például a Fehérlófia, az aranyszőrű paripa. Ezek pedig, Ópusztaszer határában, ma is ott legelnek.
Forrás: Gazdakör, AgroNapló