Erdészet...

A magyar erdészet újkori történetének legfontosabb dátumai

*

1791-ben az Országgyűlés megalkotja az első feudális erdőtörvényt;
*

1879-ben kihirdetik az első modern polgári erdőtörvényt,
*

1920-ban az első világháborút lezáró békeszerződés következtében, az ország elveszti erdeinek 84 %-át, az erdősültség 26 %-ról 12 %-ra csökken,
*

1935-ben az 1935. évi IV. törvénycikk kihirdetésével, érvénybe lép az ország megváltozott természetföldrajzi viszonyainak megfelelő erdőtörvény, és egyben az első magyar természetvédelmi törvény,
*

1936-ban Magyarország rendezi a II. Erdészeti Világkongresszust és a IUFRO IX. kongresszusát,
*

1945-ben államosítják a 100 kat. holdnál nagyobb magánerdőket, illetve a 10-100 kat. hold nagyságúakat állami kezelés alá vonják,
*

1959-60-ban az erdőbirtokossági társulásokat leépítik, az erdők körülbelül 30 %-a szövetkezeti tulajdonba kerül,
*

1961-ben megjelenik a szocialista tulajdonformára alapozott 1961. évi VII. törvény az erdőkről és a vadgazdálkodásról,
*

1996-ban a rendszerváltást követően, az erdőknek körülbelül 40 %-át magánosítják, továbbá a többcélú, tartamos erdőgazdálkodás törvényi szabályozásához az Országgyűlés elfogadja az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvényt.



Az erdőrendezés kialakulásának történelmi folyamata

Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy az erdőkkel csak olymódon szabad gazdálkodni, hogy ebbéli tevékenységünk semmilyen formában ne veszélyeztesse az erdők létét, az élővilág zavartalan fejlődését és az eljövendő generációk esélyét arra, hogy az erdők nyújtotta javak és szolgáltatások köréből részesülhessenek. Az erdészet a fenntartható gazdálkodás alapelveit több évszázada alkalmazza, de hosszú történelmi fejlődésre volt szükség addig, míg a jövőért érzett felelősség a szakma mindennapjainak részévé vált.

Hajdan az erdőt közvagyonnak tekintették, szabadon használhatták, sőt irthatták is. Mindez nemegyszer az erdő pusztulását okozta. Nyilvánvalóvá vált, hogy az erdő használatát szabályozni kell, ehhez azonban arra volt szükség, hogy az erdő területét, a fatermés mennyiségét megismerjék, és az ésszerű korlátokat meghatározzák. E kezdeményezésekből nőtte ki magát az erdőrendezés tudománya, mely az erdei környezeti rendszerek működésének megismerésén keresztül igyekszik az emberi tevékenység és a természeti folyamatok összhangját olymódon megteremteni, hogy a fenntartható gazdálkodás szabályai maradéktalanul érvényesülhessenek.

Az erdőrendezés kialakulásának fő lépései sok évszázadra nyúlnak vissza. Az alábbiakban bemutatjuk ennek a folyamatnak néhány fontosabb erdészettörténeti állomását. Legkorábbi emlékünk 1456-ból származik
Zsigmond király Ilosvai György zólyomi főispánnak címzett rendelete - többek között - az alábbiakat tartalmazza:

"2. Minden esztendőben a vágásra folyamatosan más és más részt jelöljön ki. ..."
"4. Erdőrészeknek ... felszántását semmi szín alatt meg ne engedje, hogy újra erdő nőhessen fel."

II. Miksa 1565-ben adta ki a bányaerdőkre vonatkozó erdőrendtartását, melyet Rudolf 1584-ben megerősített. A rendtartás az erdőleírás mellett, a kezelésre és fenntartásra vonatkozó előírásokat is tartalmazza.
1769-ben került kiadásra Mária Terézia Országos Rendtartása és 1770. február 16-án Mária Terézia királyi rendelete a Helytartótanácshoz, mellyel az országos erdőrendtartást annak kihirdetése végett megküldi és elrendeli, hogy annak végrehajtása végett minden törvényhatóságnál erdőfelügyelői állás szerveztessék.
Ugyanebben az évben rendelet ment a szabad királyi városokhoz, amelyben elrendelték az erdők felmérését, térképezését és az állandó vágásokra osztását.
1770. május. 5-én jelent meg a Helytartótanács közrendelete az Országos Erdőrendtartás kihirdetése és minden törvényhatóságnál a tisztikar egyik tagjának az erdészeti ügyek felügyeletével való megbízása végett.
A királyi rendelet alapján 1778-ig a kamarai uradalom nagy részét felmérték, térképezték és az erdőket üzemosztályokba sorolták.

1781-ben adta ki II. József erdélyi erdőrendtartását. A rendtartás első sorai az uralkodói törekvéseket indokolják, melyek szerint:
"... és hasznos dolog legyen az erdőknek és berkeknek ép és elfogyhatatlan állapotokban való ... ...arra nézve Erdélyben is elmulaszthatatlanul szükségesnek találtatik az erdőknek és berkeknek a maga rendin való vágatására és haszonélvezetére nézve ... rendeléseinket megtartani."

1801-ben kelt az "Utasítás a közalapítványi uradalmakban lévő erdők felmérésére és megbecslésére" című előírás. A rendelet a megfelelő gazdálkodás előfeltételét kívánta megalapozni és kitért a szakszemélyzet alkalmazására is.

1810-ben jelent meg "A Helytartótanács közrendelete a törvényhatósághoz arról, hogy a kamarai erdőkre nézve 3 országos erdőfelügyelőség állíttatott fel, s hogy azok erdészeti ügyekben magánosoknak is tanáccsal fognak szolgálhatni."
Ebben az évben terjesztették ki a felmérési kötelezettséget az egyházi erdőkre is.

1808-ban létrehozták Selmecen az Erdészeti Intézetet.
Első tanára 1808 és 1834 között Wilkens Henrik Dávid, akinek tantervében szerepelt az egyes fák és faállományok becslése, tartamos hozamuk megállapítása és az erdő szabályozása. Programba vette az erdőgazdasági üzemtervek készítését is.
Az erdészet második professzora Feistmantel Rudolf - aki 1835-1847 között tanított Selmecen - tantervi programjának IV. félévében szerepel az erdőrendezéstan, és négykötetes Erdészettan könyvében részletesen tárgyalja is a témakört.

Az 1879. évi XXXI. tc. Erdőtörvény 17 §-a szerint:
"Az állami, a törvényhatóságok, a községek, az egyházi testületek és egyházi személyek... birtokában lévő, továbbá a köz- és magánalapítványok- és hitbizományokhoz tartozó erdők, valamint a közbirtokossági erdők is... gazdasági rendszeres üzemterv szerint kezelendők...
Ugyanezen szabály áll a bányaipar és más iparvállalatok céljaira alakult részvénytársaságok erdeire is... "
Utasításokat adtak ki az erdőrendezés tárgykörében:

1882. évi 19.571. sz. Az erdőgazdasági üzemtervek megvizsgálásánál követendő eljárások ügyében.

1883. évi 4190. sz. "Az erdőgazdasági üzemtervek egyszerűbb kiegészítésénél alkalmazandó eljárás tárgyában."

1886. évi 5515. sz. "A kincstári erdőrendezőségek tárgyában"

1890. évi 9600. sz. "Utasítás az üzemátvizsgálási munkálatok készítése tárgyában."

A Földművelésügyi Minisztérium 1906. évi 54666. sz. alatt jelentette meg az "Utasítás a kincstári erdőkre vonatkozó gazdasági tervek, üzemnyilvántartási könyvek és üzemátvizsgálási munkálatok alaki berendezésének egyszerűsítése tárgyában" című előírásait.

1920. évi 14500 FM. számú rendeletben adták ki az új "Erdőgazdasági üzemtervezési utasítás"-t, amely az új hozamszabályozási elmélet szerint, a tartamosságot, a meglévő korosztályviszonyok alapján biztosította. (Eltörölte a vágássorozatok kialakítását.)

Az 1935. évi IV. tc. IV. fejezete "Az erdőgazdasági üzemtervek" címet viselte és a teljes erdőterületre üzemterv szerinti gazdálkodási kötelezettséget írt elő.
600/1945. számú kormányrendelet a 100 kh- nál nagyobb erdőterületeket állami tulajdonba vette.
kh = kateszteri hold (1 kh = 0,5755 ha)

A Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek, -1946-ban az állami tulajdonú és kezelésű erdőkre erdőleltár és ideiglenes üzemtervek készítését írta elő. Ehhez 1948-ban erdőrendezési utasítást is kiadott.

Az Országos Erdészeti Főigazgatóság 100/1955. számú utasításában egységes előírásokat bocsátott ki az üzemtervezésre, amely 1970-ig volt érvényben

Az 1970-ben kiadott Üzemtervezési útmutató már a számítástechnika alkalmazásával készülő üzemtervekről szól, mely üzemterveket 1984-től erdőterv névvel illetünk.