Költség/bevétel...

A vállalat és termelés jellemzői, költség, bevétel, haszon

A vállalat és környezete

A különböző kereskedelmi és szolgáltató- s a mögöttük meghúzódó termelővállalkozásoknak a közös tulajdonságaikkal, s a piacon betöltött szerepükkel foglalkozunk. Ezeket egyszerűen vállalkozásnak, vagy vállalatnak nevezzük, s a vállalat egészét egyetlen "személynek" , egyetlen piaci szereplőnek fogjuk fel.
A vállalat olyan gazdasági szervezeti alapegység, amely a gazdasági élet más szereplőitől elkülönülten gazdálkodik. A piac közreműködésével kapcsolódik ezekhez, és pénzjövedelem szerzésére törekszik.
A továbbiakban a vállalatot tekintjük a piaci kínálati oldal szereplőjének, a háztartást pedig fogyasztónak, s eltekintünk attól, hogy a háztartásokban is folyik termelés.
A vállalat működése közben erőforrások (emberek, gépek, anyagok...) áramlanak be, s termékeket bocsát ki. Az előbbieket inputnak, az utóbbiakat outputnak nevezzük, s a folyamatot reálfolyamatnak. Az erőforrások beszerzéséhez a vállalatnak pénzt kell befektetni, amit az értékesítés során nyerhet vissza. Ez utóbbit pénzfolyamatnak hívjuk. Ezen folyamatok (kereslet, profit) információkat is hordoznak a vállalat számára, amelyekkel értékelni tudják környezetüket, működésüket.
A vállalat két piacon jelenik meg, a termékek piacán eladóként, az erőforrások piacán (földpiac, tőkejavak piaca, munkaerőpiac, pénzpiac) vevőként.
A vállalatoknak bizonyos mértékben alkalmazkodnia kell piaci környezetéhez. Ilyen az egymáshoz fűződő közvetlen kapcsolatok (pl. adásvétel); bizonyos piaci törvényszerűségek (pl. a racionalitás); az állam befolyásoló szerepe, mint tulajdonos, vagy jogi szabályok és törvények által; a természethez való alkalmazkodás, mint társadalmi elvárás; a társadalmi-politikai környezet, történelmi, kulturális hagyományok (értékrendek). A vállalat külső környezete a mikroökonómiában egy adottság, amely a vállalati magatartás külső feltételrendszerét adja.

A vállalat célrendszere

A vállalat racionális gazdasági szereplő, bizonyos célok elérésére törekszik. Az elsődleges célja az, hogy profitot, jövedelmet akar szerezni, ezért számára a több lehetőség közül az a legcélszerűbb, ami nagyobb profitot eredményez. A vállalatnak hosszabb-rövidebb ideig egyéb céljai is lehetnek, de ezek elérést a megfelelő profit elérése segíti. A lenti táblázatban láthatunk néhány jellemző vállalati célt, a profit a legfontosabb, de a teljes célrendszer minden eleme egyszerre érvényesül valamilyen értékben. A non-profit szervezeteket most nem tárgyaljuk.

A vállalat főbb céljai
Jövedelmezőség, profit A vagyon megtartása Növekedés, fejlődés Piaci pozíciók megtartása, javítása	Korszerűsödés és termelékenység növelése Fizetőképesség, likviditás Fizikai és pénzügyi erőforrások megszerzése Vezetői különcélok

A vállalatok szervezeti formái

A tulajdonformák szerint vannak állami, önkormányzati, szövetkezeti és magánvállalatok. A privatizáció során a magánvállalatok kerültek többségbe, az állami vállalat és állami többségű vegyes vállalatok olyan esetekben maradtak, amikor tevékenységük kiemelt szolgáltatás (pl. Magyar Posta), speciális bank, valamilyen nemzeti örökséget képvisel.
A társas vállalkozási formák a tagok önkéntes vagyoni hozzájárulásával keletkeznek, ezért magánvállalkozások (állam, vagy állami vállalat is lehet tag). A társasági formák megkülönböztetésének egyik szempontja, hogy kik alapítják. Lehetnek természetes személyek (emberek), vagy jogi személyek (szervezetek). Fontos szempont, hogy milyen a tagok felelősége. Korlátlan, ha a tagok az egész vagyonukkal felelnek a társaság kötelezettségeiért, korlátozott, ha csak a társaságba bevitt tőke erejéig tartoznak felelőséggel.
Ezek alapján megkülönböztethető társasági formák a közkereseti társaság, betéti társaság, egyesülés, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság. Ezek legnagyobb előnye a rugalmas tulajdonosi szerkezet, az egyes társaságok egymásba szerezhetnek résztulajdonokat. A más vállalatok részesedéseit kezében tartó vállalatot holdingnak nevezik.
A részvénytársaság (rt.) az a vállalat, amelynek reáltőkéjét a részvények ellenértéke fedezi, és a részvényesektől független önálló jogi személyként működik.
A részvénytársaságban a tőke tulajdona az irányítás funkciója elvált egymástól, három alapvető döntési szintet különböztethetünk meg:

• A napi (operatív) döntések a menedzserek feladata.
• A komolyabb döntések (beruházások, hitelfelvételek) az igazgató tanács hatáskörébe tartoznak.
• A részvényesek közgyűlésének feladata az éves értékelés, eredményfelosztás, részvénykibocsátás elhatározása, kinevezés. Az rt. főbb éves adatait sajtó útján nyilvánosságra kell hozni.

Az rt. hatékony vállalati nagyság létrehozását teszi lehetővé, gyakorlatilag korlátlan vállalati méret egyesíthető. Teljesítményének értékelésére a profit mellett a részvények árfolyama szolgál.
Méret szerint megkülönböztethetünk nagy-, közepes- és kisvállalatokat, a tevékenység jellege szerint termelő-, kereskedelmi és szolgáltatókat, s ezen belül ipari, mezőgazdasági, bel- és külkereskedelmi, kis és nagykereskedelmi vállalatokat. A vállalatok besorolása az előbbi kategóriákba gyakran nem végezhető el egyértelműen.

Az idő a gazdaságban

A vállalatok különböző időtávokhoz kapcsolódnak gazdálkodási döntéseik során. A gazdasági időtávok a döntések feltételeit, lehetőségeit fejezik ki.
Piaci időtáv (nagyon rövid táv) az az időszak, amelyen belül a vállalat csak eladási, vagy vételi döntésekkel képes reagálni a külső eseményekre.
Rővid táv az a periódus, amelyen belül a vállalat legalább egy termelési tényezője adott, megváltoztathatatlan, miközben legalább egy másik tényező megváltozhat.
Vagyis a vállalat épületei, termelőhelye adott, míg a munka, anyagmennyiség változtatható.
Hosszú táv az az időperiódus, amelyen belül a cég valamennyi termelési tényezőjének mennyisége megváltoztatható.
Az egyes profilú vállalatoknál az időtávok hossza eltérő lesz.

A termelési függvény

Egy vállalat termelése során dönt a felhasznált erőforrások mennyiségéről és arányáról, szem előtt tartva a gazdasági hatékonyságot.
A gazdasági hatékonyságot úgy állapítjuk meg, hogy adott feladat elvégzéséhez meghatározzuk a legkisebb költségű eljárást, vagy adott összköltség mellett keressük a legnagyobb termelési eredményt.
Rövid távot feltételezve vizsgáljuk meg egy vállalat termelését, ahol a tőke, mint erőforrás állandó, s közben a ledolgozott munkaórák száma nő.

Az ötödik oszlop mutatja a munkamennyiség átlagtermékét (APL=Q/L), míg a negyedik oszlop a határtermékét (MPL=Q/DL).
A munka átlagterméke: egységnyi munkaráfordításra jutó termékmennyiség.
Képletben:
A munka határterméke a munkaráfordítás-változás hatására bekövetkező termelésváltozást jelent.
Képletben:
Termelési függvény: a termelési tényezők kombinációi és az általuk termelhető maximális termékmennyiség közötti összefüggés.
Képletben: Q = f (K, L).
A lenti ábrán látható a munka átlag és határterméke, s a termelési függvény, amin a tőke változatlansága miatt nincs feltüntetve. A határtermék egy ideig nőtt (d), addig a termelési függvény konvexen emelkedett (c), tehát a termelés gyorsulva nőtt, majd a határtermék csökkent, ekkor a termelési függvény konkávan, lassulva nőtt (c inflexiós pont). Ahol a határtermék negatív lett (b), onnan kezdve a termelési függvény csökken (a). Addig a pontig, amíg a határtermék nagyobb, mint az átlagtermék az átlagtermék-görbe nő (k), onnantól csökken. Látható, hogy egy bizonyos pont után a határtermék csökken:
A csökkenő hozadék elve az a tétel, miszerint egy tényező határterméke csökken, amint egyre növelik annak felhasználását. 

A termelés költségei

 Rövid távon a vállalat költségei két részre oszlanak. Az egyik csoportba azok a költségek tartoznak, amelyek a termelés megindulása nélkül is fennállnak, mert már kiadásra kerültek ilyenek az épületek, gépek költségei, ezeket fix költségeknek nevezzük. A másik a termeléshez tartozó költségek, mint a munkabér, anyagköltség, energia, stb.
A termelés összes költsége (TC) rövid távon két fő részből áll: állandó költségek (FC) és változó költségek (VC).
Képletben: TC = FC + VC.
A fix költség rövid távon állandó, a változó költség nem arányosan változik a technikai feltételek, és az anyagok mennyiségtől függő ára és a járulékos költség (szállítás) részarányának csökkenése miatt (ld. Ábra).
A lenti táblázatban és ábrán újabb költségekkel ismerkedhetünk meg.
Az átlagos fix költség (AFC=FC/Q) a termék egységére jutó állandó költség.
Az átlagos változó költség (AVC=VC/Q) A változó költség termékegységre jutó nagysága.
Az átlagköltség (AC=TC/Q) az összköltség termékegységre jutó nagysága.
Összefüggés: AC = AFC + AVC.
A határköltség (MC) a termelésváltozás egységére jutó költségváltozás nagyságát fejezi ki.
Képletben: MC = DTC/DQ = DVC/DQ, ahol az utolsó egyenlőség azért szerepelhet, mivel rövidtávon FC állandó, ezért DTC = DVC.

A Hóvirág desszert gyártásának költségei

Az AC, AVC, MC függvények U alakúak. Kis termelés esetén az egységköltségek hatalmasak, a termelés növelésével csökkennek, majd egy idő után nőnek. Az MC mindig a legutóbb termelt egység költsége, s amíg ez kisebb az AC-nél és az AVC-nél, addig az átlagot lefele húzza. Ha a növekedési szakaszában eléri először az AVC, majd az AC görbét, akkor feléjük kerül, s az átlagot növelni fogja. Így az MC-vel való találkozás után mindkét görbe nőni fog.
A határköltség (MC) függvénye az átlagos változóköltség- (AVC) és az átlagköltség-függvényeket (AC) minimumpontjukban metszi.

Kiadás és költség

A vállaltoknál a pénzkiadás fogalma két eltérő költekezést jelent, a befektetéseket és a költségeket.
A befektetés (lekötött tőke) az a kiadás, amelyre a termelés érdekében egy adott időpontban kerül sor, de lassan fokozatosan térül meg.
Folyó költségek azok a termelési ráfordítások, amelyek az adott évben merülnek fel, és a termékek eladásával az adott évben meg is térülnek.
A folyó költségeket a változó költséggel azonosíthatjuk, vagyis a termelés során jelentkező anyag, energiaköltség, munkabér.
A befektetések a fix költségek, vagyis a termelés elindulása előtti, annak érdekében tett költekezés, s folyó költségek formájában térül meg. Ingatlanok, termelőgépek vétele. Ezek a költekezések a gyártott termékekbe használati idejük arányában épülnek be, vagyis folyó költségnek kell tekinteni egy gép értékének 1/10-ét, ha az tíz év alatt használódik el. Az elhasználódást nevezzük amortizációnak, míg költségként való beszámítását amortizációs, vagy értékcsökkenési leírásnak.
Az amortizációs költség különbözik a többitől, hiszen nem aktuális kiadás, számlákon nem jelenik meg, és a nagyságát a vállalat határozza meg a tervezett amortizációs idővel. Az értékcsökkenési leírás ún. implicit költség.
Explicit (kifejezett) költségek amelyek adott időszak folyamán az adott időszak termelésével kapcsolatban számlákon, pénzügyi átutalásokon kifejezett formában jelennek meg.
Implicit költségek (rejtett költségek) azok a kiadások, amelyek aza adott időszak ráfordításai, bár tényleges pénzkifizetésekben, számlákon az adott időszakban nem jelennek meg.

Bevétel és haszon

Egy vállalkozás beindulása előtt érdemes elemezni a bevételek és kiadások várható alakulását, a lehetséges profitot. A Szép család kereskedelmi vállalkozást szeretne indítani. A lenti táblázatban a Szép család éves jövedelemkimutatás tervezetét láthatjuk a lehetőségeik, s a piac figyelembevételével. A befektetés egy 2 millió Ft.-ot érő szállítójármű megvétele, melynek elhasználódását tíz évre tervezik.
Bevételt az áruk eladási értéke jelent, Közvetlen költség az áruk beszerzési ára. E kettő különbsége a bruttó profit. Ebből levonva a közvetett, explicit költségeket, és az elszámolható implicitköltségeket kapjuk a számviteli profitot.
Vannak azonban el nem számolható implicit költségek, mint a család eddigi jövedelme, és a vállalkozásba bevitt tőke banki kamata, amelyektől elesik a család, mivel ezeket most a vállalkozásba fekteti be. Vagyis a vállalkozás beindulásával elveszti előző jövedelmét, s tőkéjének kamatát. Ezek nem jelentenének nekik költséget, ha hitelt vesznek fel, és alkalmazottat fogadnak, de ilyenkor ezek helyett a már elszámolható költségként jelentkező banki kamat, s a munkabér jelenne meg.
Az igy kiteljesedő költségek adják ki a gazdasági, vagy alternatív költséget, melyet a bevételekből levonva kapjuk a gazdasági profitot.
A számviteli költségek az adott évben felmerülő számvitelileg nyilvántartható folyó költségek: az explicit költségek és néhány belső kimutatás alapján elszámolt implicit költség (épületek, berendezések értékcsökkenése).
Számviteli profit a bevételek és a számviteli költségek különbsége, azaz a profit nagysága számviteli értelenben.
A termelés gazdasági költségei (alternatív költség) az explicit és implicit ráfordítások összessége, azaz a számviteli költség és azon lehetőségek elvesztet hozama, amelyekről le kellett mondani az adott tevékenység érdekében. Kifejezi mennyit kellett feláldoznia a vállalkozónak, hogy a szűkös erőforrásokat elvonja a gazdaság más szereplőitől.
Normálprofit az adott gazdaságban bárki által szokásosan elérhető jövedelem ( átlagmunkabér, banki kamatok).
A gazdasági profit a számviteli profit és normál profit különbsége. Az átlagos bárki által elérhető profiton felüli rész. Gazdasági profitot akkor ér el a cég, ha a bevételei meghaladják alternatív költségeit.
Összefoglalva: