Hazánkban az egyensúlyi nedvességtartalom alatti terményeknél az állagmegóvó szellőztetéses, a 16-18 % nedvességtartalmú terményeknél a szellőztetéses szárítási technológia, míg a sajátcélra felhasznált takarmánygabonáknál mindkét nedvességtartományban a szerves savas tartósítási technológia használható. A szellőztető rendszer nélküli tárolóknál gyakori a túlszárított termény tárolása. A túlszárítás (11-12 %) számos hátránnyal jár, növekszik a szárítók szárítási ideje, a felhasznált olaj vagy gáz mennyisége, csökken a szárítókapacitás és romlik a termények fizikai és beltartalmi értéke.
A szellőztető rendszerek beépítése mind a torony, mind a vízszintes tárolóknál ajánlhatók (1. ábra). A toronytárolók nagy része ezzel együtt kerül felépítésre, a vízszintes tárolóknál pedig a padlószint alatti csatornarendszerek jelentik az igazi megoldást, amelyek teherbíró kivitelben készülnek és nem akadályozzák a nagyobb tárolókban az anyagmozgató és szállító gépek mozgását (2. ábra).
2. ábra:
Kitárolás szint alatti szellőztetőcsatorna rendszerű tárolókból
A szellőztető csatornarendszer biztosítja a levegő egyenletes elosztását, mely a tárolók fenéklapján, vagy abba beépítve kerülhet elhelyezésre. A silótornyok esetében a viszonylag kis alapterület és nagy halommagasság miatt a csatornarendszer beruházása olcsó, és az átszellőztetés a viszonylagos egyenletes rétegvastagságnak köszönhetően egyenletesnek tekinthető, a gravitációs kitárolást a csatornarendszer nem akadályozza. Vízszintes tárolóknál a kisebb halommagasság miatt a csatornarendszer térben nagyobb kiterjedésű és emiatt fajlagosan drágább, de ezeknél a tárolóknál a tároló egy részének szakaszolásával – nagyobb légcsereszám biztosításával – lehetőség van a szellőztetéses-szárításra is.
2. ábra:
Kitárolás szint alatti szellőztetőcsatorna rendszerű tárolókból
A szellőztető csatornarendszer biztosítja a levegő egyenletes elosztását, mely a tárolók fenéklapján, vagy abba beépítve kerülhet elhelyezésre. A silótornyok esetében a viszonylag kis alapterület és nagy halommagasság miatt a csatornarendszer beruházása olcsó, és az átszellőztetés a viszonylagos egyenletes rétegvastagságnak köszönhetően egyenletesnek tekinthető, a gravitációs kitárolást a csatornarendszer nem akadályozza. Vízszintes tárolóknál a kisebb halommagasság miatt a csatornarendszer térben nagyobb kiterjedésű és emiatt fajlagosan drágább, de ezeknél a tárolóknál a tároló egy részének szakaszolásával – nagyobb légcsereszám biztosításával – lehetőség van a szellőztetéses-szárításra is.
A tárolótornyok és szellőztető rendszerük (szellőztető padozat, szellőztető ventillátor), valamint a vízszintes tárolók szakaszolt szellőztetőrendszerének kiépítésével a beruházás költségei csökkenthetők amennyiben mobil ventilátort alkalmazunk, amellyel megfelelő sorrendben több tárolótorony, ill. nagyobb vízszintes tároló több lépcsős szellőztetését is megoldhatjuk.
Állagmegóvó szellőztetés
Az állagmegóvó szellőztetési technológia lényege abban van, hogy a tartós tárolásra szolgáló tárolókban elhelyezett, az egyensúlyi nedvességtartalmú, vagy arra leszárított szemesterményeken keresztül környezeti levegőt áramoltatunk. Célszerűen akkor alkalmazható, ha a környezeti levegő hőmérséklete alacsonyabb, mint a gabonahalmazé és ennek következtében a gabonahalmaz hőmérséklet csökkenését eredményezi. Fontos a szellőztető levegő relatív páratartalma is, ill. a szellőztető levegő és a tárolt gabona hőmérsékletkülönbsége, ami együttesen meghatározza a termény nedvességtartalmától függően a szellőztető levegő jellemzőinek határértékeit (3. ábra).
Ezen jellemzők mérése a megfelelően alkalmazott szellőztetéshez elengedhetetlen, mérőműszereinek beszerzése nem jelent túlzott költségeket.
Az ábrából látható, hogy a gabona hőmérsékleténél magasabb hőmérsékletű levegővel történő szellőztetés esetében csak egy meghatározott relatív páratartalom alatti levegővel szabad szellőztetni, míg ellenkező esetben magas relatív páratartalmú levegővel való szellőztetés is megengedett.
A szellőztetés időtartalmát a levegőbefúvó helyétől elinduló hűtött zóna mozgási sebessége és a halommagasság határozza meg. A hűtött zóna mozgási sebessége a levegő sebességének közel ezred része. Ez azt jelenti, hogy pl. egy 5 m halommagasságú terményréteg (500 m3) átszellőztetése (hűtése) 15 m3/h,m3 légcsereszámmal számolva 0,02 m/sec átáramló levegő sebesség mellett, 0,072 m/h sebességgel, azaz 70 óra alatt történik meg. Hasonló eredményhez jutunk, ha jobban megfogható légcsereszámmal (ventillátor légszállítása osztva a termény térfogatával) számolunk, amely szerint a szellőztetési ciklus időtartama 1.000 osztva a légcsereszámmal szintén 70 h.
Az átszellőztetés időközét alapvetően a termény hőmérséklete és nedvességtartalma határozza meg. Átlagos feltételeket figyelembe véve (14,0 % ill. 25 oC) 35-40 naponként kell a fentiek szerinti ideig a terményt szellőztetni. Természetesen, amennyiben valamilyen ok folytán gyors hőmérséklet emelkedés tapasztalható (t 23oC/nap), a szellőztetést azonnal el kell kezdeni!
Az átszellőztetés időközét alapvetően a termény hőmérséklete és nedvességtartalma határozza meg. Átlagos feltételeket figyelembe véve (14,0 % ill. 25 oC) 35-40 naponként kell a fentiek szerinti ideig a terményt szellőztetni. Természetesen, amennyiben valamilyen ok folytán gyors hőmérséklet emelkedés tapasztalható (t 23oC/nap), a szellőztetést azonnal el kell kezdeni!
Szellőztetéses szárítás
A 2-4 % nedvességet elvonó szellőztetéses szárítás idejét, a szárítandó terményréteg vastagsága döntően befolyásolja.A gyorsabb szárításhoz nagyobb légcsereszám szükséges, de ezt korlátozza az üzemeltetési költség növekedése. Ezt a magasabb légsebességből adódó, nagyobb kapacitású ventilátor teljesítményigénye okozza. Azonos térfogatú terménytömeget vizsgálva a toronytárolóknál a szárítási idő a rétegvastagságtól függően a többszöröse is lehet a vízszintes tárolókénál, míg ha a légcsereszámot vesszük azonosnak, akkor a silóknál a nagyobb légsebesség, ill. a fajlagos nyomásnövekedésből adódó nagyobb ventilátor teljesítmény-szükséglet miatt nagyobb lesz a szárítás beruházási és üzemeltetési költsége. Ezért az egyensúlyi nedvességtartalomig történő szellőztetéses szárítási technológiáknál csak 24 m-es rétegvastagságot ajánlunk, azaz csak a vízszintes tárolóknál jöhet szóba ez a technológia, elsősorban szárítóval nem rendelkező kisebb gazdaságoknál. Hazai viszonylatban a szellőztetéses szárítás a kalászos gabonafélék betakarítási időszakában környezeti levegővel mindenkor elvégezhető. Kukorica betakarítási időszakban szükség lehet a levegő előmelegítésére. Az alacsony hőmérsékleten történő szellőztetéses szárítás esetében a párakicsapódás veszélyének elkerülése végett csak 5-8 oC-os hőfokemelkedés a kívánatos. A szellőztetéses szárításhoz minimum 80-100 m3/t,m3 légcsereszámú szellőztetés szükséges. Gyakorlati tapasztalatok alapján a hazai körülmények között, a fajlagos vízelvonás (x) 1,5-2,0 g/kg száraz levegő. Ezeket figyelembe véve a várható szárítási idő a 4. ábra alapján meghatározható.
Az eddig leírtakból látható, hogy a szellőztetéses tárolástechnológiák helyes alkalmazásakor ismerni kell a termény hőmérsékletét, valamint és a szellőztető levegő hőmérsékletét és relatív páratartalmát, mivel ezektől függ, hogy mikor lehet szellőztetést végezni. Meg kell jegyezni, hogy amennyiben a szellőztetést nem megfelelő paraméterű levegővel végzik – és erre sokszor van példa – akkor a kívánt eredményt nem lehet elérni. Éppen az emberi szubjektivitásból adódó hiányosságokat küszöbölik ki az automatikus szellőztetés vezérlők, melyek a beállított értékek mellett, a szellőztetést automatikusan elvégzik. Ezek költsége azonban csak nagyobb mennyiségű gabona szellőztetéses szárítása esetén lehet gazdaságos.
A következő részben a szerves savas takarmánytartósítási technológiák alkalmazásáról, szükséges berendezéseikről és az elérhető eredményeikről olvashatnak. (f:agraragazat.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése