A napenergia egy részét a föld visszasugározza, ami távozna a légkörből, de ezt az üvegházhatású gázok (ÜHG) megakadályozzák és visszaverik ismét a föld felé. Ez a folyamat hosszú távon felmelegedést okoz, amely globális méretű. Az utóbbi két évszázadban a szén-dioxid (CO2), metán (CH4) és nitrogén-oxid (N2O) koncentráció jelentős mértékben növekedett az emberi tevékenyégnek köszönhetően, ennek következtében szignifikáns módon növekedett a Föld éves átlagos felszíni középhőmérséklete. A világon az ÜHG kibocsátás a bázisévnek számító 1990 óta 40 %-kal növekedett, és különösen az ezredforduló után gyorsult fel; Kína termeli a világ teljes széndioxid-kibocsátásnak 22 százalékát, a gyorsan iparosodó ország 180 százalékkal több széndioxidot bocsátott a levegőbe a közelmúltban, mint 1990-ben.
A 2012-ben lejáró Kiotói Jegyzőkönyv általánosságban azt írja elő, hogy a résztvevők a 2008-2012 közötti időszakra legalább 5%-kal csökkentsék az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Az EU 8%-os csökkentést vállalt, továbbá ígérte, hogy „összuniós” szinten 2020-ra 20%-kal csökkenti a CO2-kibocsátást 1990-hez viszonyítva.
Magyarországon, az egy főre jutó 7 tonna CO2 kibocsátás Európában viszonylag alacsonynak számít. A Kiotói Jegyzőkönyv aláírásával hazánk 6%-os csökkentést vállalt az 1985-87-es évek átlagos kibocsátási szintjéhez viszonyítva, a jelenlegi kibocsátásunk viszont 34%-kal alacsonyabb annál. A markáns csökkenés jelentős részben a rendszerváltozás következménye: már 1992-re mintegy 30%-kal csökkent az emisszió az energetikai, ipari és mezőgazdasági termelés visszaesésének következtében.
CO2 emisszió a mezőgazdaságban
2009. január 22-én, "Mezőgazdaság és energia: kihívások" címmel, a SAF szervezésében konferenciát tartottak Párizsban.
A konferencia megrendezésének apropóját az adta, hogy egyre nagyobb kihívást jelent napjainkban az energiaforrásokkal való helyes gazdálkodás, illetve a fosszilis energiaforrások - melyek készletei kifogyóban vannak -, más, könnyebben megújuló energiaforrásokkal való helyettesítése. Ennek a feladatnak a teljesítéséhez a mezőgazdaságnak is hozzá kell járulnia, mindez viszont elképzelhetetlen újító jellegű technikák – innováció - nélkül. A klímaváltozás miatt a mezőgazdaságban is csökkenteni kell a CO2 kibocsátást úgy, hogy az ágazat továbbra is megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerrel tudja ellátni a társadalom tagjait.
A mezőgazdaságban a legnagyobb energiaigény a talajmunkák (legfőképp a szántás) idején jelentkezik. A műtrágya-felhasználás, pontosabban annak gyártása is hatalmas energiákat emészt fel (kőolaj). Az ágazatban úgy kellene csökkenteni az energiafelhasználást, hogy azzal egyidőben az agrotechnikai hatékonyság ne csökkenjen. Megoldás lehet, pl. a talajmunkák számának racionalizálása. A legnagyobb nitrogénműtrágya fogyasztó növényi kultúrák közé tartoznak a gabonafélék és a repce. A kérdés az, hogy miképp lehetne csökkenteni a nitrogénalapú műtrágyák felhasználását úgy, hogy a szóban forgó növények hozama ne változzék.
A mezőgazdaság kibocsátása 44%-kal csökkent az új tagországokban, miközben a régi tagországokban ez a csökkenés 11% volt 1990 és 2006 között.
2007-ben a mezőgazdaság volt a második legjelentősebb szektor Magyarország üvegházhatású gáz leltárában, - bár a tevékenység egészére jellemző a szén-dioxid kibocsátásával járó energiafelhasználás -, csak 13%-kal járult hozzá a teljes kibocsátáshoz. A csökkenés elsősorban a műtrágyahasználat csökkenésével, valamint a kérődző állatok állományának csökkenésével magyarázható.
Mezőgazdasági tevékenységek CH4 és N2O kibocsátással is járnak, a N2O kibocsátásunk legnagyobb része (77%) ebből a szektorból származik. Az ágazati ÜHG emisszió legfontosabb forrásai a mezőgazdasági talajok N2O kibocsátása, a trágyakezelés (N2O és CH4) emissziója és a haszonállataink emésztése (CH4) valamint légzése (CO2).
A hústermelés – marha, birka, sertés és csirke – a legtöbb más élelmiszernél nagyobb hatást gyakorol a környezetre. 1 kg marhahús 15-25 kg üvegházhatást okozó gáz (ÜHG) „kibocsátását” idézi elő, ami kb. tízszerese annak, amit 1 kg csirkehús okoz. Ez azért van, mert a szarvasmarhák takarmányuk megemésztésével sok metángáz szabadul fel, amelynek éghajlat-befolyásoló hatása van. A takarmánytermesztésben használt ásványi és természetes trágyák és a takarmány termesztéséhez és szállításához szükséges energia is hozzájárul az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához.
A szállítás is a nagy mennyiségű kibocsátást okozhat attól függően, hogy a hús szállítása mekkora távolságra és milyen közlekedési eszközzel történik. Az összes húsfogyasztásunk egyharmada, és a marhahús majdnem fele importból származik.
A mezőgazdaság széleskörű alkalmazkodása szükséges az éghajlatváltozás hatásaihoz. A megváltozott éghajlati körülmények miatt a korábbiaktól eltérő fajták termesztésére illetve tenyésztésére kell felkészülni és az ehhez alkalmazkodó termesztési technológiákat szükséges kidolgozni.
Tekintettel arra, hogy a klímaváltozás globális kérdés, a nemzetközi tárgyalások és az uniós szakpolitikai keretrendszer fontossága egyértelmű az ügyben. A jelenlegi nemzetközi keretrendszert az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény és annak Kiotói Jegyzőkönyve határozza meg, amely alapján hazánk is kibocsátás csökkentési vállalással rendelkezik a 2008-2012 közötti időszakban.
A jelenlegi nemzetközi tárgyalások a 2012 utáni időszak kibocsátás-csökkentési céljaival foglalkoznak, amely csökkentések szempontjából a 2007-ben elfogadott ún. Bali-útiterv a mérvadó. A tervezet szerint a fejlett ipari országoknak 2020-ra 25-40 %-kal csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátásaikat és a fejlődő országoknak is jelentősen „pozitív irányba kell terelni” a kibocsátási pályájukat.
Az Európai Unió széles szakpolitikai eszköztárat használ a kibocsátás csökkentések elősegítése terén, kutatás-fejlesztési prioritásai között támogatja az irányt. Ezen túl a 2008-ban elfogadott energia és klíma csomag konkrét intézkedéseket és célokat tartalmaz az unió tagállamai számára, amely célok elősegítik a klímaváltozással szemben folytatott küzdelmet. Az Unió a 20 %-os üvegházhatású gáz kibocsátás-csökkentés mellett a megújuló energiaforrások felhasználása terén szintén 20 %-os részarányt kíván elérni a teljes energiatermelésben és 20 % hatékonyság javítást kíván elérni az energia hatékonyság növelésével. Hazánk számára a 20 %-os csökkentés 1990-es bázisra vetítve -18,3 %-os szintet jelent. A megújuló energia terén hazánknak 13- %-os arányt kell elérni 2020-ra az elfogadott csomag és a végrehajtására vonatkozó irányelvek alapján. Az Unió Környezetvédelmi Tanácsa 2009. október 21-i ülésén, 2050 vonatkozásában egy 80-95% üvegházhatású gáz kibocsátás csökkentési célt fogadott el az Unió számára.
Ez a kibocsátás csökkentés, mint célérték 2050 viszonylatában azonban nem ad egyértelmű útmutatást arra, hogy Magyarországnak milyen kibocsátás csökkentési pályát kell bejárnia a jelenlegi szinttől az 1990-es szint 20%-át jelentő 2050-es szintig. A kibocsátási pálya meghatározásakor a 2050-ig felhasználható „kibocsátási költségvetésből” és annak valamilyen algoritmus alapján történő hazai kibocsátási „költségvetésre” való vonatkoztatásából lehet kiindulni. Hangsúlyozni kell, hogy a 2050-ig rendelkezésre álló globális karbon költségvetés egy adottság, amelyen túllépve megnő a veszélyes klímaváltozás esélye.
A CO2 kvóta
Az Európai Unió ennek értelmében bevezetett egy „korlátozás és kereskedés” (cap and trade) elven alapuló rendszert, ez az EU ETS (European Union Emission Trading Scheme). A kereskedés és megfeleltetés alapja pedig a „kibocsátási engedély egység” az EAU (Emission Allowance Unit), röviden széndioxid kvóta.
Magyarországon ez a szabályozás hozzávetőleg 180 vállalatot érint és figyelembe vételre került egy kvótavásárlási változó is, amely azt a kibocsátás-csökkentési mennyiséget határozza meg, hogy az adott kibocsátás-csökkentési pálya esetén mennyi kibocsátási jogosultságot kell vásárolnia hazánknak a fejlődő országoktól. Az úgynevezett 40 %-os pálya esetén az országnak minimális többlet kibocsátás csökkentést, 289 ezer tonnányit kell vásárolnia. A gazdasági válságot figyelembe vevő, korai cselekvéssel járó kibocsátás-csökkentési pálya esetén a 2010-2049 közötti időszakban ez 169,414 millió tonna CO2 ekvivalenssel egyenlő. Ez a 2020-as kibocsátás csökkentési pálya esetén 90,483 millió tonna CO2 ekvivalens.
A tervezet a mezőgazdaságban a kibocsátás csökkentésnél az épületállományhoz kapcsolódó energiafelhasználás radikális csökkentésével, a műtrágya felhasználás, mint fontos üvegházhatású gázforrás felezésével, a sertésállomány 40%-os csökkentésével számol, valamint azzal, hogy a gépállomány nem fosszilis alapú hajtást vesz igénybe. Az egyéb állattartási paraméterek konstans állapotát is figyelembe veszi a tervezet – amely a csökkenő népesség mellett az étkezési szokások bizonyos mértékű átalakítását is feltételezi. A mezőgazdaság viszonylag szerencsés helyzetben van, mivel számos helyben létező megújuló energiaforrást tud felhasználni.
A 2003/87/EK Irányelv által létrehozott közösségi emisszió-kereskedelmi rendszer az első olyan piaci alapú szabályozó eszköz, amely az EU-n belüli üvegházhatású gázok költséghatékony kibocsátás-csökkentését teszi lehetővé, ezzel segítve az Európai Közösség ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének Kiotói Jegyzőkönyvében az EU által vállalt 8%-os kibocsátás-csökkentés elérését.
Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek hazai kereskedelméről a 2005. évi XV. KVVM Törvény, végrehajtásának egyes szabályairól a 213/2006 (X. 27.) Kormány rendelet rendelkezik, melyek célja, hogy az Európai Közösség kibocsátási egységkereskedelmi rendszerében, - valamint más, nemzetközi együttműködéssel megvalósuló projekttevékenységekben való részvétel feltételeinek megteremtésével - a Magyar Köztársaság csökkentse az emberi tevékenység hatására bekövetkező éghajlatváltozás kockázatát.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vezeti a kibocsátási egység-forgalmi jegyzék számlákat. Az egyes nemzeti kvóták egymásnak tökéletesen megfeleltethetők, a speciális kvóta-számlákról külföldre is transzferálható kvóta, illetve a számlán külföldi kvóta is jóváírható. Üzemi számlát olyan vállalatoknak nyit a minisztérium, akik részesülnek a nemzeti kvótakiosztásból, magánszámlát viszont bárki nyithat.
Jelenleg a 2008-2012-es kibocsátási szakaszban vagyunk, ami azt jelenti, hogy az időszak alatt kibocsátott minden tonna CO2 mellé a vállalatoknak megfelelő mennyiségű kvótával kell rendelkezni a szakasz végén. Ekkor ugyanis a kvótákat visszaveszi a minisztérium és indul a következő szakasz. Amennyiben egy vállalat nem rendelkezik elegendő kvótával az időszak végén, akkor 100 EUR/tonna büntetés befizetésére köteles. Ezen kívül további negatívum, hogy rákerülhet egy nyilvános listára, ami ronthatja a vállalat környezettudatosságáról alkotott képet a többi piaci résztvevő (például fogyasztók) szemében.
Tapasztalataink alapján, Magyarországon a vállalatok túlnyomórészt a fölösleges kvótáik értékesítésében érdekeltek, 2013-tól 2020-ig akár évi 182 milliárd forint plusz bevételre tehetne szert a CO2-kvóták eladásából.
A kvóták az EU-n belül egy zárt rendszert alkotnak, összes mennyiségük egy időszakon belül állandó, így az árfolyamuk az EU 2008-2012-es időszaki ipari CO2-kibocsátásokkal kapcsolatos várakozásokkal párhuzamosan alakul. A magyar vállalatoknak kockázatot jelent az EUR/HUF árfolyam alakulása, hiszen a kvóták forintértékét ez is jelentősen befolyásolja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése